Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-17 / 33. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 265 Vigyázzatok! A falu őrei, balder uramék annak rendje és módja szerint elkiáltják óraütéskor a magukét:- Tűzre, vízre vigyázzatok! No hát atyátnfiai, a gazdáknak is nagy, kegyetlen fontos óraütése van most. A miért egész esztendőben fáradoztak, verejtékeztek, az aratás eredményéért - irae megérkezett. A gabonaszüret megtörtént. Jól mondják, hogy vetéstől aratásig Isten a gazda a határ fölött. Aztán pénzes levelet kap ilyenkor a gazda. E pénzküldeménynek okos, bölcs felhasználásáról! elosztásától függ az ő uj esztendeje, egész jövendője. Mi is őrt állunk, e nagy óraütéskor, az Istentől küldött pénzes levél megérkeztekor, mint jó barátotok, tanácsadótok itt állunk, hogy eszetekhez, szivetekhez szóljunk: — Szemre, pénzre vigyázzatok ! Hej, mert mikor egyszerre van mit szorítani markunkba, mikor megcsiklandoz bennünket az az ördöngős pénz, de más is az ember. Vigyázzatok tehát! Elsőben is vessetek számot, hogyan áll a szénátok? Mit kell okvetlenül bedugni és mit lehet a hosszú esztendőre eltenni, megőrizni. Okos gazda vaktában sohasem cselekszik. Most ugyancsak felhúzza eszének óráját. Mert attól függ ám minden, hogy tudjuk elosztani azt a pénzes levelet, Isten ajándékát. Vigyázzatok különösen, hogy mikor vásárkor, vagy eladáskor kezetekbe kerül a pénz mag, meg ne környékezzen titeket — az ördög. Mert hej, az ördög ilyenkor a legéberebb. Szánva bánva mondogatja Éliás gazda. Szegény Éliás, még most is borsódzik a háta, mikör a múlt esztendő gabonaszüreti vásárra gondol. Az a »Becsali« csárda tudná elmondani legjobban ennek a szörnyű borzongásnak okát fokát. Mikor egyszer csak arra ébredett fel Éliás gazda, hogy se’ szem, se’ pénz. A muzsika hangjai is elmúltak, de elmúlt az ő öröme is, csak keserűség, szánom-bánom szagatta lelkét, testét. Az a pénz olyan, mint a rossz dajka. Altatót ad, hogy elaludjék az ember. Hej be sokan mennek lépre, hogy őket is elaltassa a bor, a pálinka. Szörnyű aztán az ébredés! Az asszony-feleség talpon legyen ám most. Az ő hivatása, hogy megtartsa azt, a mit a fér fi szerzett! No hát, most mutassátok meg asszonyok, hogy tudjátok, értitek, mi a kötelességtek, Az afféle »Becsali« csárdákban is lehet ám szórni a búzát, nem csak a földeken. És itt — ez a szórás — szerencsétlenséget, pusztulást terem. Nem is konkolyt, hanem merő mérget, mely megöli a családok békéjét és boldogságát. Vigyázzatok tehát ! Szemre, pénzre ügyeljetek ! Becsüljétek meg azt a pénzes levelei, melyet Isten küldött számotokra, hogy miután ő megsegített, ti magatokon is segíthessetek. Vigyázzatok tehát! A kisgazda termése. A községi hitelszövetkezetek országos központjának temesmegyei képviselője, Nagy György kir. tanácsos, mint nekünk Temesvárról jelentik, üdvös intézkedést tett arra nézve, hogy a kisgazdáknak az idei dús termésnek mentül kedvezőbb értékesítését lehetővé tegye. Körlevélben utasította a községi hitelszövetkezeteket, hogy tekintettel a gabonaárak igen kis voltára, olyan gazdák termését, a kik jobb árakra akarnak várni, vegyék külön raktárakban kezelés alá s adjanak rá a piaczi árnak megfelelően 60 százalékos kölcsönt. Ezeket az összegeket a központ rendkívüli hitel gyanánt fogja folyósítani. KIS GAZDA. Magyar búza — muszka földben. Az áldott bánáti anyaföld kincse: a magyar búza diadalmasan vonul be a muszkák honába. Oroszország jókora területén torontáli búzát vetnek el augusztus közepén kezdődő földmunkák idején. A toron- tál vármegyei Deszk községben találtak megfelelő vetőmagot, a melyet már el is küldöttek — Muszka országba. Pusztul-hull a szőlőtermés. A balatoumenti szőlőbirtokosokat nagy csapás fenyegeti. A gazdag szőlőtermést a peronoszpora és a lisztharmat pusztítja, hullatja. Alig van reményük, hogy szüreteljenek. — Szalma ron hasonló veszély lépett fel. A védekezés folyik. A beregszászi szőlőkben is fellépett a lisztharmat. Pedig ott oly bő termés mutatkozik, milyenre régen nem emlékeznek. Csemegeszőlőjük értékesítése czéljából Darányi miniszter felhívja a gazdákat, hogy várható csemegeszőllő — készleteiknek adatait — bélyeg- mentes bejelenlő-iven augusztus 20-ig jelentsék be, hogy az adatokat közhírré tehessék. A lencse megóvása zsizsiktől. Hogy mikép vihető ez végbe, arra nézve a következőket mondja egy magyar gazdasszony: Nálam két évig is eláll a lencse anélkül, hogy csak egy zsizsik is akadna közötte. Nyáron, mikor már mind ki van tisztítva, egy jó forró napos időt választok és a kutnál jó bő vízben erősen megmosom, de igen gyorsan bánok el vele laskaszürőn jól lefolytatom a vizét s abroszon igen vékonyan elterítem, naponta többször megforgatom és ha kell, a következő napon is kiteregetem. Ha már jó száraz, elteszem ládikába és igy soha nem jön bele zsizsik. Megjegyzem még, hogy mielőtt tavasszal elvetem, nagyon megválogatom, hogy az úgynevezett vadborsó ne legyen közte, mert tapasztaltam, hogy az olyan lencsét hamarabb meglepi a zsizsik, a melyikben vadborsó van és főzés közben is rosszízű benne. Nyáron, mikor a lencse virágzik, két- szer-háromszor megnézem és kitépem közüle a vadborsót, melyet lilaszin virágairól könnyű felismerni. Az aímasajt készítési módja az, hogy a rothadó részeket kivágjuk s azután 4 czikkbe hasítva, egy főző edénybe rakjuk, de sem a héját, sem a magvát nem távolitjuk el, mert a héjjá húsával együtt adja a kocsonya részt, a melytől kocsonya- szérűén megkeménvszik. a magvai adják hozzá a festőanyagot, a mitől szép barnássárgává válik (egy kis ártatlan álkörmös hozzáadásával rózsaszínre vagy pirosra meglehet festeni). Ha már az edény tele van elkészített almával, vizet töltünk hozzá s az edényt befedve addig főzzük, mig az alma jól megpuhul, s ha megpuhult, az edényből szitára töltjük, hogy a mi kis vizrész még van rajta, mind leszűrődjék, s ha kellőképen leszűrődött, az egészet a szitán áttörjük s az igy kapott anyagot megmérve, annyi porczukrot adunk hozzá, mint a milyen súlyú volt az almapép, s ezt összekeverve újból a tűzhöz teszszük s addig főzzük, a mig az kocsonyaszerüen megkeménvszik (a mit úgy lehet megpróbálni, hogy egy keveset tányérba teszünk és egy pár perczig hűlni hagyjuk (mint a birsalma-sajtot), azután meg- nedvesitett tálczára vagy tiszta lapitóra teszszük s úgy hagyjuk, a mig annyira megszárad, hogy kocz- kákba vagy kis formákba kivágjuk s kész az úgynevezett almasajt. És azután tiszta, jó levegőjű helyen éveken keresztül is eltartható s igen kellemesen tápláló csemege, mit ha a háznál elfogyasztani igen sok lenne, igen jól lehet értékesíteni csemegeüzleteinkben s aránylag sokkal jobban jutalmaz, mint a mennyibe a különösen romlásnak indult alma és a hozzá adott czukor került. Sajtot kevesebb czukorral is lehet előállítani, mint a mennyi az almaanyag súlya, csakhogy az természetesen nem olyan finom, és nem olyan értékes.
