Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-08-10 / 32. szám
MAGYAR FÖLÖM ÍVELŐ Ez nem jól van igy! Mig ezen nem segítünk, áldásos, bő aratásról nem beszélhetünk, ha mindjárt több leszen is a szem, mint — a zsák. Hogy és mikép segíthetünk arról szóltunk már százszor is. De szólunk még százszor is. Aratási ünnepély. Maros-Tordamegyé Nagy-Ernye községében özv. Pátrubány Antalné földbirtokosnő arató-munkásai számára megható szép népünnepélyt rendezett jul. hó 31-én a gazdag aratás bevégzése után, a koszorú bevitele alkalmával. Szépen felvirágzott nagy ökrös-szekerek mentek ki a munkások után, kik a nagy ökrös szekérbe felülve zene és ének mellett érkeztek a községbe. Folytonosan öntözték a koszorút vivőt az utón levő munkások. A beérkezés után a koszorús munkás a földbirtokos úrnő elé állott környezve a munkások nagy csoportja állal áldást, boldogságot kívánó megható beszéd mellett adta át a búzából összealkotott koszorút. A fenkölt lelkű úrnő számos vendége által környezve fogadta elégedett és vigszivü munkásainak őszinte jó kivánatait, éltette derék munkásait, Isten áldását kívánva reájuk és családjaikra. Ezután kezdetét vette a lakmározás és táncz, mely késő estig tartott délutáni 4 órától. Később kiérkezett Szentpéteri Jenő a magyaróvári gazdasági akadémia jeles és nagyreménvü hallgatója ki öcscsével Szentpéteri Ödön jeles 'jogászszal a mulatók közé vegyültek, sorra tánczoltatták a munkás leányokat és a földbirlokosnő kedves leányai is szívesen vegyültek a munkások közé a kedves ünnepélyt emelték bájos megjelenésükkel és tánczukkal. Az ünnepély rendezésénél örömmel közreműködött Staibel Andor, budapesti jeles gépész-mérnök és Pátrubány István közkedveltségnek örvendő jeles joggyakornok Maro^-Vásárhelyről. A lélekemelő ünnepélyben végig gyönyörködtek Szentpéteri nyugalmazott ez- redorvosné Maros-Vásárhelyről és Gidófalvy Béla ezredorvos kedves neje Szegedről, Staibel Mária, Petelei Juliska és István Maros-Vásárhelyről. A község plébánosa is örömmel szemlélte a jó munkás-népnek ártatlan vigságát. Bár minden földbirtokos követné a jó példát, szerezne a nagy munka után munkásainak örömet! Akkor nem lennének irigykedő, békétlenkedő szocziálisták! Népbarát. Ez aztán a szövetkezés! A németországi szövetkezetek kongresz- szust, nagy gyűlést tartanak. Hej, bé’ hatalmas oroszlán ez a németországi mezőgazdák szövetkezetének szövetsége. Halljátok csak atyámfiai! 83 ezer 63 külön féle szövetkezet tartozik a kötelékébe s ezek több, mint 700 ezer tagot képviselnek. Ez aztán a szövetkezés! És minket meg már azért is támadnak, bántanak, hogy már kezdünk észr etérni és szövetkezni, hogy boldogulhassunk, erősebbek legyünk, mint a szövetkezéssel erősebbek lettek — a német gazdák. Egyébként ez a németországi szövetség lizen- nvolczadik kongresszusa, nagygyűlése Kiéiben. Halljátok csak 18-ik! A társulás, a szövetkezés ereje mi mindent cselekedhetett ezen tizennyolcz esztendő lefolyása alatt. Gondoljuk csak el! És mi mit tettünk ezen idő alatt? Széthullva, egymástól idegen módjára távolodva néztük, mint szegényedik, mint pusztul — a m agyar! __v A tisza-löki arató-ünnepély. Szomjas Gusztáv, tiszalöki földbirtokos a múlt hó 27-én, azaz vasárnap szépen sikerült arató-ünnepélyt rendezett birtokán. A földmivelésügyi m. kir. miniszter felhívásának ugv látszik meg van nálunk is a hatása, mert ime földes uraink kezdik újból feleleveníteni ezt a régi szép szokást, mely az arató ünnepélyekben lélekemelőén szokott kidomborodni. Peng a kasza hajnaltól napestig. Izzad a föld népe. Az érett kalász zizegve dől le. Felmarkolják. Keresztbe kötik. Zeng a dal szerelemről, szőke lányról, barna legényről. És mikor a munka befejezve, ünnepet ül a munkás nép. Ünnepel a gazda jóvoltából, egyszerű de szép ünnepet. Hiszen a nép lelkűidéhez más forma nem is illik. Összeverődnek. Rendbeszedődnek. Felpántlikázzák a megkötött buza- koszorut. Zsoltárt énekelve mennek az uraság kastélyához. Itt előáll az arató munkások legöregebbje. Illemtudóan leveszi kalapját. Megsimitja deresedő haját. Megpödri bajuszát s bele kezd a mondókába, ékes rigmusokban magasztalva Istent, a gazdát és a termést: E korona jelenti Isten bölcsességét, lm elhozta ismét Bőséges termését. Adjon Isten jövőre is Bőséges esztendőt. Olyat, mint ez idei volt Termést elegendőt. Borban, pénzben és virtusban Fogyatkozás sohse légyen. Mind a gazda, mind háznépe Gyarapodjék békességben. Erre átnyújtják a koszorút. A házi gazda, a földes ur átveszi, elteszi, megőrzi és szorgalmas munkás népét kitartásra, hűségre buzdítja. Ézután visszavonulnak. A czigánv rázendíti s lánczra perdül leány és legény. Majd lakoma következik. Eszem-iszom, lakada- lom. S mindez példás rendben legkisebb kifogá's nélkül. így történt ez Szomjas Gusztáv urnái is. Azzal a különbséggel, hogy ő nem felhívásra, rendeletre teszi ezt, hanem szívből. Tette mindig. Teszi ezután is; mert cselédjeit s munkásait nagyon szereti. Hűséges is hozzá minden cselédje. Meg is áldja érte a jó Isten. Kubassy Béla szolgabiró nem is késett üdvözölni a jó szivü földes urat, legnagyobb elismerést fejezve ki azon nemes szándékú tetteiért, melyekkel a munkás nép javát, boldogságát akarja előmozdítani s azt annyira szivén viseli. Tisza-Lökről számosán voltak tanúi, mint vendégek, e szépen sikerült arató-ünnepélynek, akiket a közszeretetben és tiszteletben álló házigazda, s a rendkívül szives és bájos háziasszony fényesen megvendégeltek. Ilyen szép ünnepély után ki ne kívánná tiszta szivéből,, hogy sok ilyen nemes szivü földesurat adjon az Ég a szegény igyekvő munkás népnek. A szövetkezetek és borértékesítés. Iványi B. Károly nagykázméri római katholikus plébános: »A szövetkezetek szerepéről a borértékesítés terén» czimen a perbenyiki szövetkezeti gyűlésen röviden a következőket adta elő ; Felebarátait komoly munkára, a közért való munkálkodásra hívja föl. A felebaráti szereteten alapul úgymond — a szövetkezés. Rámutatott a jelenlegi börmizeriákra : boraink jó hírnevét csak úgy lehet ismét helyreállítani, ha a borhamisítást nem kihágásnak, hanem bűntettnek minősitik. Ehhez azonban nem lévén remény, borértékesitő pinczeszövetkezetek létesítését ajánlja. Magyar- országon néhány év múlva szőlőtultermelés várható, amivel a bor árának csökkenése jár, mi első sorban a kis szőlőgazdákat sújtaná. Behatóan foglalkozott e szövetkezetek szervezési módjával. A vidéki szövetkezetekkel kapcsolatban egy országos központi borértékesitő szövetkezet szervezési módjával. A vidéki szövetkezetekkel kacsolatban egy országos központi borértékesitő szövetkezet szervezését ajánlotta. Ezek együttesen értékesítenék a tiszta, hamisítatlan borokat.
