Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-07-27 / 30. szám

211 MAGYAR FÖLDMIYELŐ — Drágább lesz a gyufa! Lukács László pénzügyminiszter hir szerint a delegácziók után tar­tott miniszteri tanácskozások egyikén részletes elő­terjesztést tett a gyufa egyedáruságra vonatkozólag, s ezt a tervet Széli Kálmán be is mutatta mára ki­rálynak. Az általános szegénység ez idejében még a mi kormányunk sem meri a negyven ötven száza­lékkal csak épp most fölemelt adót újra emelni, s ezért ki kellett találni valamit a mivel födözzék a hiányt oly alakban, hogy kevesen vegyék észre a közvetett adófizetést. Erre szinte kínálkozott a gyufa- egyedáruság behozásának régen kisértő terve, a melynek megvalósításától 20 millió korona évi be­vételtöbbletet remél a kormány. A minisztertanács valószínűleg már szeptemberben meghozza végle­ges határozatát ebben az ügyben. — Régi pénz a földben. Medes községben a mun­kások kút ásása közben nagy agyagedényre bukkantak. A mikor fölbontották, sok régi ezüstpénzt találtak benne. Összesen 422 darab ezüstpénz volt az edényben, valamennyi ezzel az évszámmal 1325. A régi pénzt a temesvári múze­umba vitték. — Pusztitó vihar. Rettenetes vihar vonult át Cséffa község környékén. Oláh-Szentmiklóson két aratót ütött agyon a villám. Cséffán is több helyen leütött az Isten ha­ragja. Egyik mennykő Papp Tódor gazdaember istállóját gyújtotta fel. A villám találta a gazda kis leányát is, ki eszméletlenül esett össze. Később magához tért, de örökre — megnémult. — Gyilkos villám. Eőr községben a villám Kál- mándi János házába beütött, a házat felgyújtotta s az tel­jesen leégett. Bertóti Istvánná 55 éves és Fodor Anna 14 éves eóri lakosokat agyonsujtotta, négy egyént súlyosan megsebesitett. Ugyanezen a napon Nyir-Lugoson is nagy vihar volt s a villám Kozák György juhászbojtárt agyon­sujtotta. — A megvadult bika. Bocsárd pusztán egy meg­vadult bika megölt egy 15 éves gyereket. Vubák János gu­lyásgyerek a napokban a legelőn azt vette észre, hogy a csorda bikája egy gyalogos ember felé rohan. A gyerek rosszat sejtett és azért a bika elé került, de vesztére, mert a megvadult állat a gulyásgyerekre rontott, azt felöklelte, majd pedig, midőn a ilu a földön elterüli, rárohaut és ad­dig taposta, mig a fiú teste teljesen össze nem roncsoló- dott, agyveleje pedig szerte locscsant. A fölismerhetetlen- ségig összeroncsoli holttestet úgy vitték a közeli faluba és nagy részvét mellett temették el. A NAGY VILÁGBÓL. — Az angol király koronázásáröl beszélnek, Írnak ujfent a világujságok. E szerint a koronázást augusztus 9-én tartanák meg. Még pedig igen röviden ám, nehogy a gyöngélkedő király kimerüljön. Hát kívánjuk a jó anglus népnek, hogy a nagy ijjedelem után ez az öröme be­következzék. Csak aztán az augusztus 9-ike újabb szomorú­ságot, megdöbbenést ne hozzon az angol nemzetre. — Az uralkodók találkozása ezen évben nagyon is mindennapi, mi arra mutat, hogy bizony minden nem­zet szereti élvezni a béke napjait. Alig tér haza Viktor Emánuel Oroszországból, fogadni fogja a franczia köz- társasági elnököt Loubet-et s ezután viszonoza a látogatást Párisban. — A burok nyugtalankodnak. Az anglusnak nagy gondot fognak adni még a burok, mig teljesen lecsendesed­nek. Nem is olyan könnyű dolog ám egy hazáját, szabad­ságát, otthonát vesztett népnek kibékitése, megnyugtatása. Dél-Afrikából olyan hírek jönek, hogy a burok egy része nem akar belenyugodni a békébe. Azt mondják, hogy őket becsapták. Elhallgatták a búr vezérek a béke kötés legfőbb, legmegalázóbb feltételeit. Ha tudták volna, hogy ily áron jön létre a béke, sose’ egyezlek volna bele. A burok e töredéke hazaárulóknak nevezi azokat a búrokat, kik az ilyen szégyenletes békébe belementek. Sőt azt is újságolják, hogy a nyugtalankodó burok agyonlövik társaikat, kik a béke mellett tartanak. Bár mint legyen a dolog, ma már jobban teszi a bur-nép, ha elfogadja a békét és teljesen lecsendesedik. Iszen a magyarnak is volt világosi fegyver- letétele. A magyarnép is sokáig sirt és beszélt árulásról. De kitartó volt. Tűrt és e türelem dicsőségek feltámadás­hoz juttatta a magyart. — Ismét amerikai szerencsétlenség:. Por-Citv mel­lett (Utah államban) a Daily West-Mine két nagy puska­portartója telrobbant. A szerencsétlenség idején százötven ember volt a bányában. Huszonhét holttestet és huszonegy súlyosan sebesült bányamunkást már kihoztak a bányából. Attól tartanak, hogy a tűz az Ontariobánvára is kiterjesz- • kedik, a melyben száz munkás dolgozik. — A velenczei Szent-Mark templom harangtornyá­nak kétséges helyzetéről már adtunk hirt, de nem hittük, hogy ily hamar be fog következni a veszedelem. Félvén a leomlástól intézkedtek az elölte levő tér kiürítéséről, mi be is következett. Óriási robaj harsoghatta meg a levegőt s finom por lepé el az egész környéket s most mintegy 30 méter magas romhalmaz hever előbbi helyen. Az egész város megdöbbenve s csaknem kétségbe esett e pótolhatlan hires építmény elvesztésének hírére. Legnagyobb ékessége volt ez Velencéének, melyet megtekinteni el nem mulasztott egy idegen sem. A harangtorony (campanile) négyszögletes, történelmileg nevezetes építmény volt, melyről gyönyörű kilátás esett a,tengerre. Magassága 98 méter, szélessége 13 méter volt. Építését állítólag 911-ben kezdték, de teljes magasságáig 1178-ban építették. Eltérők a vélemények a fölött, vájjon épitsék-c újra éppen olyan alakban — el sem lehet képzelni Velenczét a campanile nélkül — mint volt“? Vagy hagyják szabadon a tért a Dózse palota előtt. NEVESSÜNK!!! Vallatásnál. Biró: »Milyen vallásu, vádlott'?« Vádlott: »Tót ember vagyoni.« Biró: »Nem értett meg, azt kérdeztem, hogy milyen vallásu'?« Vádlott: »Hát mondani: tót!« Biró: »Hát milyen templomba jár imádkozni ?« Vádlott: »Ság a mienkba.« v * Talpraesett felelett. Vendég (dühösen): Pinczér, egy esztendeje várok a konyakra! Pinczér (nyugodtan'): Egy esztendeje'? Sebaj, a konvak annál johb, minél régibb. * * Elárulta magát. Tanító: »Miért nem jöttél tegnap az iskolába'?« Józsi: »Hiszen itt áll az igazolványban.« Tanító: »De azt szeretném tudni, mi bajod volt'?« Józsi: »Azt nem mondta meg az édesanyám.« * Elővigyázat. — Hát bogy van a felesége, Mihály bácsi? — Az éjjel elhivattam a doktort hozzá... — Úgy ? nem is tudtam, hogy olyan veszedel­mes az állapota. — Nem is. Mondta a doktor ur... De ha vé­letlenül meg talált volna halni, hát a milyen házs- zsártos teremtés, iszonyúan nekem esett volna, amiért nem törődtem vele eléggé. * Székely ész. Csíkszeredától Gyergyó Szentmiklósig az or­szágút mellett majdnem minden ezer lépésre bő­ségesen, friss, ingyen savanyuviz forrás bugyog. Arra menet egy ur igyszólt az üvegét merítő székelyhez: Ugy-e, komé, ugv volna még csak jó, ha egyik oldalon bor, a másik oldalon a viz szépen össze­folyna. — Ments Úristen, instálom alássan. — Aztán miért ? — Hát meges instálom alássan, mer akkor bizonyosan itt ülne napestig a fmáncz, aztá még vizet se lehetnék innya. * 1 Érti a nyelvét. Kirándult a földbirtokos egy tanyájára s rög­tön hivatta az öreg béresgazdát. — No, Mihály, nem láttuk egymást nyár óta — hát eljöttem kendet meglátogatni és a tanyát megtekinteni. Mi újság a gazdaságban, hogy állnak a vetések'? — Már tekintetes uram, izé __hogy hijják — ne m lehet éppenségesen azt mondani, hogy igv, vagy úgy, ez, vagy az... egy, vagy kettő... több, vagy más, hanem hát, hogy mégis hát, hogy éppen hát, hogy no! — No, most már értem. „ __________________________, /y /7__/?____ Sz atmáron, nyomatott Morvái János könyvnyomdájában. 1902.

Next

/
Oldalképek
Tartalom