Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-29 / 26. szám
208 MAGYAR FÖLDMIVELŐ OLVASÓKÖR. Vitéz Szondy György emlékezete. A drégelv-vári hős immár 350 éve pihen sírjában. Neve él a történelemben, de illő, hogy minden magyar ember szivébe is belégyen Írva emlékezete azoknak, kik a hazáért haltak meg. Hont-vármegye derék népe gondoskodik is, hogy julius 6-án a drégelyi hős halálának 350-ik évfordulóját megünnepelje. De az ünnep csak akkor leszen méltó a nemzethez, ha annak minden egyes fia jól tudja, ösméri Ki volt Vitéz Szondy György ? Azért jó leszen emlékezetbe hozni ez alkalommal az ő fönségesen szép történetét. * Az 1551. esztendő táján újra megkezdődött a nagy harcz magyar és török közt. Temesvár, Eger, Drégel beszélnek e dicső, de szomorú harczokról. A törökök elfoglalták Temesvárt... Ali, a magyaroktól kappannak csufi'olt budai basa Veszprémet megostromolván, átvezette hadait a Dunán és az Ipoly mentében Drégely várát táborozta körül. A kis várat Szondy György, a vitéz várkapitány védelmezte kevés számú csapatával. A váracs- kát csakhamar összelövöldözte a török, aztán nagy büszkén felszólította Vitéz Szondy Györgyöt, hogy adják fel a várat, akkor életüknek is megkegyelmez. — De nem úgy ám, üzente vissza a hős kapitány. A magyarok harczolni szoktak utolsó csepp vérig és nem adják meg gyáván magukat. Vitéz Szondy katonái nyomban meg is esküdtek, hogy utolsó csepp vérükig harczolni fognak. A vár táborában volt azonban két szép magyar ifju-levente. Olyan kedves, tavaszt ünneplő " apródok valának ezek, hogy Szondynak megesett a szive rajtuk. Fájt lelkének ezt a két virágszálat is magával a halálba vinni. Kemény, de azért jó szive gondolt tehát egvet, szépet, nemeset. Drága skárlát ruhába öltözteti őket. Nyeregkápáikat aranynyal tölteti meg. És előhivat két hason-idős, virulásban egyforma török-ifjút, kik a vár foglyai valának. Őkét “is éppen úgy felöltözteti és aranyakkal látja el. Elküldi aztán őket Alihoz, a basához. Üzenete emigyen szólott: — Fogadd el ezeket az ifjúkat. Neveltesd derék vitézekké, hogy megismerhesd a magyar ifjúságot közvetlen közelről. Aztán, ha majd Szondy elesik, őt is temeltesd el tisztességesen, vitézhez illő módon. Mert Szondy a várat élve el nem adja. ... Mikoron ez megtörtént, Vitéz Szondy a vár közepére hordatta minden kincsét, vagyonát és fel- gj'ujtatta. Nemes paripáit leszuratta. Mert nem akarta, hogy valami is gazdagítsa győzedelmes ellenfelét. Most riadót fuvatott. Egv pillanat és a vitéz kis sereg, mely még életben maradt, mint vihar rohant az ellenségre. Szondy elül volt. Már golvó sebezte lábait. Térdére rogyik, de még térdén is halálos csapásokat osztogat, mígnem ő is élettelenül terül el a földön. Baj társai is utolsó szálig vele haltak. Drégely vára füstölgő rommá lön. A törökök szinte meredten nézték a pusztulást. ... Másnap, kora reggel a várral szembe eső dombra némán haladnak Ali basa emberei. Hőst illető tisztelettel viszik az elesett Vitéz Szondy tetemét. Ali basa megemberelte magát. Tisztességesen temetteté el az ellenség vezérét és bajtársait, kikről maga is elismerte, hogy vitéz, hős magyarok voltak ám! 1885-ik esztendőben Simor János herczegpri- más Szondy sírja helyén szép emlékkápolnát építtetett... A magyar nemzet pedig 350 esztendő után is ... kegyeletes emlékezettel fordul e csendes sir felé. Angol koronázási legenda. A gyűrűnek, a melyet koronázáskor az angol király ujjára húznak és az olajnak, a melylyel fölkenik, megvan a maga érdekes, szép legendája. A gyűrű legendája Hitvalló Edvárd király korából való. Történt egyszer, hogy mikor a szentéletü király népe között járt segiteni a szegényeket és gyámolitani a szerencsétleneket, öreg, töpörödött emberke szólította meg alamizsnáért. A pénzét a jó király már mind elosztogatta, azt tette tehát, hogy lehúzta ujjáról a gyűrűjét és odaadta az öregnek. A király hamarosan el is felejtette az esetet. Nem nagy idő múlva történt, hogy egy csomó angol zarándok, a ki a Szentföldön jártában eltévedt, egy aggastyánt talált a pusztában. Az aggastyán gyönyörű városba vezette a zarándokokat, a hol kipihenték magukat, azután hajnalban megmutatván nekik az utat, a melyen haladjanak, ezzel búcsúzott el tőlük: — Tudjátok meg, hogy János apostollal beszéltetek, a ki ezennel megkér benneteket, vigyétek el ezt a gyűrűt a ti derék királyotoknak és mondjátok meg neki, hogy hat hónap múlva együtt leszünk a paradicsomban. A zarándokok elvitték a gyűrűt a királynak, a ki a magáéra ismert benne. Hat hónap múlva a király csakugyan meghalt és a gyűrűt vele együtt temették el. Mikor azonban koporsóját 1103 október 13-dikának éjszakáján uj nyugvóhelyre szállították át, a szent gyűrűt a halott ujjáról lehúzták és azóta koronázás alkalmával használják. Pozsonyban 5096-ról 7110-re Pécsett 0121-ről 0970-ra Győr 2525-ről 0017-re Komárom 1925-ről 2296-ra Sopron 1571-ről 2440-re Szabadka 2540-ről 0024-re Újvidék 1507-ről 2079-re Szeged 4701-ről 5860-ra Szombathely 1902-ről 2605-re Arad 4995-ről 6080-ra Temesvár 4870-ről 5916-ra Nagyvárad 10115-ről 12294 re Debreczen 0999-ről 6192 re Szalmái’ 0427-ről 5287-re Miskolcs 5874-ről 8551-re Kassa 0006-ról 5276-ra Sátoralja-Ujhely 4018-ról 4789-re Eperjes 1419-ről 2106-ra Ungvár 0708-ról 4560-ra Beregszász 2100-ról 2770-re Munkács 5049-ről 6567-re Nyíregyháza 2159-ről 0008-ra Kis-Várda 2091-ről 2614-re Mármaros-Sziget 4960-ról 6075-re Kolozsvár 2414-ről 4700-ra Marosvásárhely 1024-ről 1658-ra Brassó 769-ről 1198-ra Deés 1114-ről 1840-re És a felvidéki megyékben? Találtatott az észak keleti megyékben az 1900. esztendó'ben: Máramarosban 56.000 zsidó Beregben 29.000 » Ungban 16.700 » Zemplénben 01.500 » Ügocsában 10.500 » Sárosban 12.200 » Szepesben 7.200 » Összesen : 160.100 zsidó Szaporodásuk pedig tiz év alatt volt Márama- rosban 244 százalék, Beregbeu 20.8 százalék, Sze- pesben 16 6 százalék, Sárosban 9T százalék, Ungban 66 százalék. Mennyit szaporodott a zsidóság tiz év alatt, nagyobb városainkban?
