Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-29 / 26. szám
V. évfolyam. Szatmár, 1902. junius 29. 26. szám. Olvassuk el! A kik a mi újságunkat, a „Magyar Földmi- velő“-t ötödik éve olvassák, azok miénk maradtak, állandó barátaink lettek. Ők tudják és mondhatják meg legjobban, miért? Talán, mert szeretik az őszinte, kendőzetlen magyar beszédet, mert megtalálják újságunkban mindazt, a mi a gazda-embernek és tűzhelyének javára, okulására és szórakoztatására szükséges. Nem is ő érettük kínáljuk újságunkat az uj félesztendő megérkeztével. Hanem arra kérjük barátainkat, kommendálják ezt az újságot a jó magyar népnek széltébe’-hosszába! Nemes dolgot cselekszik, és a gazdavilág ügyének tesz nagy szolgálatot, a ki maga mellé legalább is még egy előfizetőt szerez. Erre a bekövetkezett félév igen alkalmas. Újságunkat a folyó év végéig 2 koronáért küldjük. A ki pedig 3 előfizetőt gyűjt, annak egy szép könyvet küldünk ajándékba! A legújabb könyvünket: »Tövisek és Virágok« a czime. ISST Az előfizetések megújításáért esedezünk. A hátralékokat legközelebbi postával várjuk! A. szerkes/Jn-kiadó. h' k- A ji ü A A k ié !' i> -k k <k<kkk kk kk ii k k k k k k A Avl J^k Szent Péter Pál napja. E nap a mezei munkás-embernek nagy, életbeszántó napja. Hazánkban ugyanis rendes körülmények folyása esetén Szent Péter Pál után való napon veszi kezdetéta tulajdonképeni aratásiul u n k a. Az idén bizony lassabban haladt a természet fejlődése, az ország legnagyobb részében valószínűleg késni fog az „érés“ is. De azért mégis csak határkő marad mostanra is ez a nap, a mely mellett megáll a gazda-világ, hogy széttekinthessen az ország termő-térségein... És ha széttekintünk, bizony hogy’ szivünk reménysége, eszünk számítása nagyon is lesoványodik. A folyó esztendő, melynek méhében annyi kincs, annyi remény szunnyadóit éppen nem sorolható a szerencsés esztendők sorába! Szeszélyes vall, mint egy öreg, liá zsártos asszony, a ki itt is, amott is bajt csinál. Az enyhe tél után kemény, igazán szokatlan tavasz jött reánk. A fagyok, majd óriási esőzések, jégverések, vizáradások, kártékony rovarok tönkre tették már jó előre a legszebb kilátásokat. Most fogja csak látni a gazda, mikor Péter Pál táján a sarlónak bele kell vágnia a búzába, hogy milyen veszteségei vannak. Hej, pedig a magyar népnek nagyon is felférne már a jó aratás! Talán soha se’ inkább, mint mostanában. Mikor terheink nőtlön-nőnek, mikor régi mulasztásaink és bűneink béklyóiból lassan- lassan bontakozni kívánunk, mikor-összetar- tással, sok-sok józan kiábrándulásokkal jobb, kedvezőbb utakat keresünk. El kell ismernünk, hogy egy-két jó gazdasági esztendő nagyban segítségére jönne azon országos mozgalomnak, mivel gazdavilágunk egészségesebb fejlődését, sőt uj, frissebb életét munkáljuk. így természetesen kétszeres, sőt többszörös kitartás, szorgalom és áldozatkészségre leszen szükség, hogy a megkezdett mozgalom sikere kétségessé ne váljék. De ászén a jó Isten nem húzta egészen vissza az ő áldást osztó kezét a magyarnéptől. A kétségbeesésre nincs okunk. Csak a
