Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-06-22 / 25. szám
201 MAGYAR FÖLDMIYELŐ . MAGYAR KIS GAZDA. A vetések állása. Junius hó első harmadában változó, zivataros és részben esős, mindaz- által általában enyhe, sőt meleg időjárás következtében fejlődésükben elmaradt vetések tehát nagyob- bára meglehetősen jól gyarapodhattak és a fejlődés egyes kisebb vidékeket kivéve, ahol a szárazság még most is tart, általában kielégítő is volt. A zivataros időjárással kapcsolatban azonban több helyen és különösen az Alföldön, de az ország keleti és délkeleti felében a gyakori erős zápor, sőt sok helyen jégeső is jelentékeny károkat okozott. Az enyhe időjárás, továbbá a köd és csapadék következtében a múltkori jelzett rozsda az ország nagy részében ismét további terjedést mutat. Mikor arassunk? — Botos ispán ur a gazdák közt. — Az emberek kijöttek az Isten házából s csapatokba verődtek a templom környékén. Ilyenkor ősi szokás szerint meghányták-vetették a világ sorját- baját s tanácsot tartottak, hogyan csinálják ezt, meg azt. A legnagyobb csoport a nagy diófa alá gyűlt össze s minlj láttam Botos ispán ur magyarázgatott valamit. Oda mentem én is s mivel olyat hallottam, mit minden gazdának tudnia kellene, elmondom, illetve leirom a »Magyar Földmivelő« becses olvasóinak is. (Köszönjük szépen Szerk.) Hát hogy elébe kerüljek a dolognak, azon kezdem, hogy arról volt szó »mikor arassunk?« A vélemények megoszlottak, de mivel a leghelyesebb a Botos ispán uramé volt, hát leirom ide elejétől végig. Hát legelőször is azt mondom, hogy legjobb az arany középút, illetve se korán, se későn ne arassunk; jobban mondva kellő időben arassunk. — Igen, dehát mikor van az a kellő idő? — vág közbe Török Peti. — Csak lassan! majd rátérek arra is, előbb hadd mondjak el még egyet-mást. Előakarom sorolni, mi a hátránya a korai és késői aratásnak. Ha korán aratunk, akkor a szemek összezsugorodnak s úgy súlyra, mint minőségre nézve silányabb, mint a kellő időben learatott gabona s e mellett még garmadába hányva összefülled és megdohosodik. Ha pedig megvárjuk, mig a gabona szára már egészen megsárgult, akkor szintén sok kárt okozunk magunknak. 1. A kaszálás, kötés és bordás alkalmával sok mag pereg ki s ez fölmegy annyira, hogy vetőmagnak is elég volna. 2. A túlérett szemek színe megfakul s igy nem tudjuk olyan jól értékesíteni, mint máskülönben. 3. A szalma is sokat vészit tápláló értékéből. Tehát most már odajutottunk, hogy megmondjam, mikor van hát az aratásnak az ideje? Ennek meg vannak a maga ismertető jelei, melyekre ügyelve legbiztosabban meg lehet határozni az aratás idejét. Ilyenek: A búza learatható, ha szeme nem tejes, illetve olyan kemény már, hogy két ujjunkkal nem tudjuk széjjel nyomni. A rozs learatásához akkor lehet hozzá fogni, ha a szalma sárgászöld szinti, azon esetben, ha a szem összenyomása alkalmával a csira eltűnik, Az árpánál a magnak és szálkának egyenlő sárga színűnek kell lenni. A zab akkor aratható, ha az egész termés felszíne messziről nézve sárga színben játszik. Ezek mellett a gazda az időt is jobban be tudja osztani s nem kell a tuléréstől való félelmében fűhöz-fához kapkodni, nyakra-főre sietni. Az aratásra alkalmas jó időben egy napot is vétek elmulasztani a gazdának, mert sohasem tudhatjuk, mit hoz a holnap reggele. Idejében fogjunk tehát az aratáshoz s jegyezzük meg jól: ügy a korai, mint a késői aratás károkkal jár. A csalamádé. Egyik legfontosabb nyári takarmányunk csalamádé, melyet zölden vagy savanyítva adunk állatainknak. De magában a csalamádé nem tápláló, azon felől sok az izik is. Leghelyesebb lenne felszecskázva adogatni, de ez meg sok időbe kerül, azért nem gyakorolják a gazdák. Legjobb mód az, hogy vessük a csalamádénak szánt magvakat keverten: elegyítsünk közé tavaszi borsót, amely csalamádéval a leghelyesebb keveréket adhatja. A növése közben anyira behálózza a csalamádét, hogy azt az állat képtelen kiválasztani a csalamádétól, akár szálasán adjuk azt, akár pedig szecskázottan, amely utóbbi mindenesetre jobb lesz. A borsó javítja a földet, a csalamadé jobban igénybe veszi annak tápláló anyagtartalmát Mennél több a keverékben a borsó, annál jobb az a földre nézve. A borsó táplálóbb, tehát mennél több a borsó a keverékben, annál jobb lesz az állatra nézve. Mindenesetre határt kell tartani a keverésben, mert hisz a nagy tömegű csalamádétermelés a czél, ha csalamádét akar a gazda termelni. A keverékre nézve azt ajánljuk, hogy a borsó 10—20 ad rész legyen. Ha csalarnádéból egy holdra 100 klgrammot számítunk, úgy vegyünk 80 kg ku- koriczát és 20 kg borsót, vagy 90 kg kukoriczát és 10 kg borsót. Mennél több a borsó annál jobb a földnek, de mennél több a kukoricza annál jobb az állatnak. Ezt a két dolgot egyeztesse össze a gazda, használ vele a földjének, használ a marhájának — s igy használ vele anyagi érdekeinek is. c,s igy van jól. A közeledő uj félév alkalmával kommen- dáljátok a mi újságunkat!! Egy község fejlődése. Örömmel értesülünk a Nagy-Várad melletti Fugyi község gyarapodásáról, fejlődéséről. Még pár évvel ezelőtt igen elhagyott, szegény község volt. Ma azonban a lakosság száma nemcsak megkétszereződött, hanem a helyes telepítési politika folytán a magyarság túlsúlyra jutott. Nagy hálával tartozik a község a földmivelésügyi kormánynak, amely nagy áldozatokkal támogatta a községet. A Sebes-Körözs áradása és meder-elfajulása a község belterületének egy részét elmosta, sőt már a ref. templomot is veszély fenyegette. — Darányi miniszter a beltelkek és a templom megmentésére 12,000 korona segélyt utalt ki; a községi népkönyvtár czéljaira 175 kötet tanulságos könyvet adományozott; a telepítés czéljaira a vételár 75 százalékát beszerezte, a parczellázásra szakértő mérnököt küldölt le s gondoskodott a telep ingyenes, betét szerkesztéséről. A községben a közoktatási viszonyok rendezettek; eddig egy tanító bajlódott a tankötelesekkel, most a 106 gyermek oktatását 2 tanító látja el. Ha ez az örvendetes fejlődés ilyen irányban halad előre, Biharmegye egyik leg- yirágzóbb községe lesz Fugyi. Igen örülünk mi, ha a magyar községek fejlődésének hírét halljuk. A községek fejlődésétől függ ugyanis a mi népünk, nemzetünk erősödése. Ha a gyökér pusztul, pusztul vész az egész fa. A magyar nemzet nagy fája is csak akkor leszen hatalmas, kiterjedt, viharokkal daczoló, ha gyökere — a nép — nem fogy, sínylődik, vész, hanem mindig erősebben és erősebben terjeszkedik.
