Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-06-01 / 22. szám

178 MAGYAR 1ÖEDMIVELŐ HETI KRÓNIKA. Apponyi Albert, a képviselőház elnökének jászberényi látogatásáról beszéltek mostanában az egész országban. Mint mi is irtuk, Apponyi, mint országgyűlési képviselő május hó 25-én meglátogatta jászberényi választóit. Képviselőt alig fogadtak na­gyobb lelkesedéssel, sőt diadallal, mint a jászok fogadták Apponyit. De az ország figyelme is ott volt, mert eseménynek tekintik azt Magyarországon, mikor »Apponyi beszél!« És ő beszélt is. Még pedig három beszédet is mondott. Egyik volt a beszámolója; másik szólott a koronás királyról, a harmadik pe­dig — a magyar népről. Mii mondott Apponyi a politikáról ? A ki- egyezésről azt mondotta, hogy a mai kormány, a mai többség a mostaninál kedvezőtlenebb kiegyezési nem fogad el. Apponyi a nemzet nevében emeli fel j szavát, hogy ugyanis tudják meg ott az osztrákok­nál is, melyszerint Magyarországon nem kapható többség a mostaninál rosszabb kiegyezésre, még akkor sem, ha bár mily erőszakos rendszerrel, a ! képviselőbáz feloszlatásával próbálkoznának meg. Az az bejelenti Apponyi, hogy egy ily kísérlet az ellenzékre vinné magát a jelenlegi kormányt és támogatóit is. Mil mondolt a magyar királyról? Egy gyö­nyörű pohárköszöntőben éltette a királyt. A koro­nát dicsőítve, kérte az Istent, hogy a király és népe közt a legbensőbb szeretet éljen. Azt óhajtja, hogy királyunk egykor hagyja örökbe utódjának nem csak a nemzeti szent koronát, hanem mindazon érzelmeket, jogokat, mely a magyarnép királyhűségé­nek és a magyar király hatalmának záloga, funda­mentuma. Hál a magyar népről? Szép, magasztos vallo­mást tett Apponyi a magyar népben való hitéről. Az ő lelki életének mennyországa — mondotta — az ő hite a magyar népben, a magyar nemzet er­kölcsi erejében, képességében. Hogy ezeréves al­kotmányában gyökerező joga-t a másik évezredben át is tudja majd önérzetesen, jellemesen, okosan, hűséggel keresztülvinni. A ki az én hitemet nem ismeri — szólott tovább — s nem látja kézzelfog- hatólag annak alapjait: annak lelkében hiányzik valami abból az én velem való teljes lelki közös­ségből!« A jász-város asszonyai, leányai különben Apponyinét várták és fogadták nagy szívesen. Ki- fogyhatlanok voltak Apponyi feleségének ünneplésé­ben. Arany főkölőt — a régi jászviselel pompás maradványát — nyújtottak neki. Egyszerű polgár­asszony készítette. Ézt az arany főkötőt a lakomán a grófnő fel is tette, a minek a jászberényi menyecs­kék úgy örültek. A kegyelmes asszony boldogan mosolygott, mikor a jászkalácsot is átvette. Leirhat- lan örömöt keltett a kegyelmes asszony folyékony, tiszta magyar beszéde. Mert mikor Apponyiné férje urának hűséget esküdött, egy szót sem tudott ma­gyarul. Apponyi meg is emlékezett nejéről beszédé­ben, mikor ezeket mondotta! »Ma pedig e város és köztem levő frigyet azzal erősítettem meg, hogy életem párját ide hoztam!« MIUJSAG? — Királyunk ój felsége május 27-én távozott Budavárából Bécsbe. 0 felsége csak őszszel jön is­mét hű magyar népe közzé. — A pozsonyi mezőgazdasági kiállítás diszelnöksége és igazgatósága Ő felségét a kiállítás- i nak anak idején való meglátogatására felkérte. A küldöttséget Darányi Ignácz földmivelésügvi minisz­ter, a kiállítás egyik diszelnöke vezette, aki rövid- beszcdben kérte 0 felségét, hogy az ősi koronázó várost tisztelje meg magas látogatával a kiállítás alkalmával. Erre 0 felsége azt a szives választ adta, hogy igen fog örülni, ha a kiállítást megnézheti. — Elhunyt fó'ur. Báró V é c s e y József a magyar gazda világ egyik ismert népszerű alakja, a szatmári gazdasági egylet elnöke, Budapesten f. hó 28-án reggel 5 órakor életének 74-ik évében elhunyt. — Az angol gazdák hazánkban nagy meg­elégedéssel szerezték tapasztalataikat. Az ország ha­tárainak átlépésekor üdvözlő táviratot küldtek Da­rányi földmivelésügvi miniszternek. Ezután megnéz­ték Frigyes kir. herczeg magyaróvári birtokát, a magyaróvári gazdasági akadémiát. Különösen meg­lepték őket a kísérleti állomások. Másnap megnéz­ték gr. Erdődi György gyepü-füzesi uradalmát. Meglátogatták Kisbért és Bábolnát is honnan Buda­pestre mentek, hol nagy örömmel fogadták a 47 angol gazdái. Megnézték a Tejcsarnokot, Vásár- csarnokot. Még meg fogják látogatni a Horto­bágyi pusztát. Innen a Hegyaljára mennek a királyi udvartartási s/őlők és pinezék megtekin­tésére, hol csehi Pogány Vazul szőlészeti inspektor fogadja és kalauzolja őket. Pogány Vazul a 120 kataszlrális holdnyi szőlőterületet négy év alatt be­telepítette, és már a múlt évben 600 gönczi hordó kitűnő mustot szüretelt. A vendégeket a tokaji állo­máson fogadják, honnan kocsikra szállva, megtekin­tik a tokaji határban lévő 30 kataszlrális holdnyi három év alatt betelepített szabályosan beosztott,»a megfelelő épületekkel és viharágyukkal fölszerelt minta szőlőt, Innen a társaság átmegy a tarczali hat­árban levő 62 katasztrális hold területű szőlő meg­tekintésére, hol ugyan ilyen beállítod és fölszerelt szőlőt lát. Innen az udvartól kiutalt és a szőlők inspektora által rendezett magyaros ebéd elköltése után Tarczalra hajtanak a 4-5000 hektó bort be­fogadó borpincze megtekintésére, melyet még II. Rákóczi Ferencz épitletett 1700. év elején, a pincze megtekintése után a felsőmagyarországi fürdők meg­látogatására utazott a társaság. — Nemzeti zászló az amerikai magyaroknak. A Nemzeti Szövetség tudvalevőleg gyűjtést indított az ameri­kai magyaroknak szánt lobogóra, melynek három színű selyme ébren tartsa bennük a nemzeti érzést. A zászló bi­zottság már megállapította a diszlobogó tervét. A díszes lo­bogó egyik oldalára az angyalos nemzeti czimert festik ez­zel a felírással: Hazádnak rendületlenül légy hive, ó ma­gyar! A lobogó másik oldalára Hungária alakja kerül, a mint a fiumei tengerparton visszasírja az elszakadt magya­rokat : a rajz körül ez a fölirás lesz : Az Országos Nemzeti Szövetség — az amerikai magyaroknak A zászló hegyére a turulmadarat teszik, amely hazai földdel megtöltött göm­bön áll. A nemzeti zászló junius 20-ára elkészül, azután nagy ünnepséggel fölavatják. A remekművű ajándékot egy küldöttség viszi Amerikába, a bridgeporti Betegsegitő Egye­sületek Szövetkezetének, mely tízéves fönnállását ünnepli. A nemzeti zászlót elsőnek ez a hatalmas szövetkezet kapja meg, amelynek kebelében száz magyar egyesület tartozik. — Az iszákosság ellen. A reformátusok ősz püspöke, Kiss Áron Debrcczen város tanácsát fel­hívta, hogy az iszákosság ellen tegyen erélyes lépé­seket »Megbotránkoztató dolognak mondja a püs­pök, hogy a templomok környéke tele van korcs­mákkal s az életveszlő ital csábilóan versenyez az Isten hajlékával. Vasárnapokon és ünnepnapokon a korcsmák teltek, a templomok üresek s az onnan kijövő hívőket felháborítják a korcsmából kihangzó részegek undort keltő orditozása«. Sajnos, ez az ál­lapot nemcsak Debreczenben otthonos, megvan széles e hazában s a fináncz a vétkes, mert ő adja egyre másra a korcsmaengedélyeket, mindenütt — a templomok körül. — Elemi csapások. A virágok hónapja egész országban szomorúsággal tölli el a lakosságot. Kü­lönösen Mára maros v á r m e g y é b e n, hol már mintegy hónapja szakadatlanul esik váltakozva felhő- szakadással és jégveréssel. E miatt a Tisza oly magas állást ért el mint húsz év óta soha. Egész

Next

/
Oldalképek
Tartalom