Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-01-19 / 3. szám
Alsó-Kalocsa. Alsó-Kalocsa, ez a kis mármarosi orosz, ruthén falu szomorú, de tanulságos hírre tett szert a legközelebbi hetekben. A világtól távól, elzárva várostól, vasúttól, jó ulaklól nyomorog itt egy maroknyi j ruthén nép, körülvéve eg}^ csomó Galicziá- ból letelepedett — idegen elemektől. Edáig senki sem törődött e néppel, a nagy távolság miatt még a rütnének megmentésére irányzott kormánykirendeltségnek keze is csakhogy épen érinthette a már teljesen tönkretett lakosságot. Egyszerre csak kiütötte fejét a szeg — a zsákból. Megdöbbenéssel veszi észre ugyanis a „Hazánk" czimű derék fővárosi újság, hogy ott Alsó-Kalocsa és vidékén újabban egész falvak birtokai jutnak árverés alá. Még pedig — a mint nevezett újság kikutatta — felháborító csafafintossággal, a törvénynek szemérmetlen kijátszásával. A szomorú ügy veleje következő: Egyes bevándorlott főkolomposok szerével, módjával rávették a népet, hogy társulással, együttesen vegyenek birtokokat, jas vettek. Fizették, aggódtak érte, hogy biztosíthassák azt a kis földet. Egyszer csak hogy hogy nem egyik főkolompos árverést szenvedett. A törvény, (melyet ezután az eset után okvetlen reperalni kell) ily esetben azt mondja, hogy egy közös társért végrehajtást vihetnek az összes társultak birtokára. Ezt a körülményt használják ki aztán a főkolomposok, kik mint társak árverést kérnek saját maguk ellen, persze a társas vagyonra. Egy emberért aztán dobra kerül az egész társas vagyon. A szegény népnek nincs tehetsége, hogy azt a kevés terhet kifizethesse, de jó formán azt sem tudja; miért szólal meg a dob az ő földjén. Csak azt látja, hogy a társas föld potom áron elmegy és hihetetlen rafinériával egy vérszopó kezébe kerül Alsó-Kalocsának is ily módon kellett volna f. hó 7 én tönkremennie, mert e napra ki volt már tűzve az árverés. De a már említett újság az ország sziue előtt jajdult fel ez embertelenségen, saját költségén küldötte oda emberét, hogy nézzen a dolog velejébe. Bele is nézett ugv, 'hogy maga a bíróság halasztotta cl az árverést. És most már a bíróság van hivatva napfényre hozni azon üzelmeket, melyek a világtól elzárt Alsó-Kalocsáról kiáltják oda az országnak: — Vegyétek már észre, hogy nem egy vidéken, nem egy községben van ez igy! Bizony nem! Minden vidéknek, minden megyének, sőt községnek meg vannak a maga veszedelmes vérszopói! Mi nem azt mondjuk, hogy X .vagy Y, azt sem, hogy magya- rok-e ezek avagy idegenek? Mi csak azt állítjuk, hogy a népet meg kell védeni annak lehetőségétől, hogy a törvények kijátszásával földönfutókká tegyék. A törvény vaskeze sújtsa azokat, kik életfeladatukká teszik a nép szipolyozását, a föld rablást és a családi tűzhelyek szét- dulását. x\lsó-Kalocsa szomorú története pedig eszünkbe juttatja a magyar ember példabeszédét: „Lassan érkezik az igazságos Isten, de csak egyszer ő is elérkezik!“ Egy jó tanács. A hitelegyleteknek akkor leszen üdvös foganatja, ha egyszer a kisemberek megtanulnak három dolgot : először a pénzt megbecsülni; másodszor a munkát megszeretni; és harmadszor az otthonban keresni a megelégedést. Ez az alapja a vagyoni egészségnek. S ezt nem veheti meg felülről kormáin' és törvény- hozás ; ezt nekünk magunknak kell ide alant elkészitenünk. Jókai Mór.
