Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-05-18 / 20. szám
160 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Minden második szám __nyér! — Egy kis párbeszéd. — — Tanító uram, megkövetem ’ásan, vón’ egy bizalmas szóm tanétó uramhoz. — Csak egész lélekkel és bizodalommal, édes Borsos gazda. — Hát tetszik tudni békopogtatott hozzám egy uri-ember a múlt esztendőkben. Osztég egy olyan kis papirost terített elém. akár a bankóféle, ugynevezik azt na urasan, hogy sorsjegy. — Értem, Borsos gazda! — Aszmondja, hogy ő az magyar kormány megbízottja. Amolyan közvetítő, na úgy nevezik azt na urasan: ágense. — Értem, Borsos gazda! — Aszmondja, hogy a magyar kormány bízta meg, melyek minemüsége szerint ezt a sorsjegyet a szegény nép közt árulja. Mert igy akarja boldogítani, szerencséhez juttatni a népet. — Értem, Borsos gazda! — Hogy hát ezen sorsjegy államengedelemmel vagyon, és hogy hát ennek a sorsjegynek olyan a természete, melyszerint minden második szám nyerne. Ha előbb-utóbb, de bizonyosan nyerni fog. — Ezt is értem, Borsos gazda 1 — Tessék csak türelmet fogni, közepe is, mérge is vagyon ennek tanétó ur. — Gondolom, Borsos gazda 1 — Osztég csak húsz forint az ára! Azt is rész- letenkinr, cseppenkint kell letudni. Most a jegyére kell fizetni 3 koronát. Aztán — a többit. És mert egyedül az én, már mint jó magamnak sikerült ezt a sorsjegyet megőrizni, hát fáradság fejében 3 koronát nekie, már mint az ágens urnák ne sajnálnék. Mert hogy hát a nyerés bizonyos. Tszer. minden második szám, igy mondotta az az ur, nyér. — Türelmes vagyok, Borsos gazda! — Én huzakodtam jobbra is balra is. De a feleség csak integetett, csak sugdosott, fognám meg a szerencse üstökét. Az ágens ur megint fenhangon emlegette, hogy az magyar kormány engedelmével és a többi. Előmutatott egy nagy könyvet is, melybe nagy urak és szegények egyarányosan igazolják, hogy hát nagy summákat trefeltek. Mit volt, mit tenni belementem. Vettem bizony egy sorsjegyet. Tszen, ha a kormány, meg minden második szám és a többi... utóvégre még a kacskaringós istennyila is beüt néha napján. Vettem is nyomban kifizettem az — körülczir- kalmazott előleget. — No és, mi történt? — Gyütt az első húzás. Nem trefeltem. írták, hogy csak türelmes legyek, küdték a másikat és igy tovább, teljes esztendeje, hogy küldik és fenyegetnek váltanám ki, mert már a küszöbömön a szerencse. Nyögtem kifele az összegeket. Már itt ott három husz- forint is oda van. De bizony most már se’ pénz, se posztó. Megvest ott a postán az uj küldemény, itt a level, hogy mostanság már muszáj kiváltani, mert hogy hát baj leszen. — No hát Borsos gazda elmondotta tehát a ba- ját-sorát. Most már én is elmondom a magamét. Borsos gazdát becsapta az az ágens. Az osztálysorsjáték igaz, törvényes engedelemmel üzérkedik, akár egy nagy bank. De komisz üzérkedés az. Komiszabb, mint a lotéria. Nem igaz, hogy minden második szám nyer. Még minden századik se. Nem igaz, hogy ezzel boldogítani akarnák a szegény embert. Ellenkezőleg elbolonditják. Példák vannak reá, hogy sokan neki bolondultak és egész vagyonuk elúszott — és még sem nyertek. Borsos gazdának nem kellett volna a másodikat se kiváltani. De ha már azt kiváltotta, ez utolsót semmi esetre ki ne váltsa. Mondja meg a postán, hogy nem fogadja el. A mi pedig elveszett, az elveszett. Jó, hogy idejébe eljött, mert különben belenyerhetett volna a feje tetejéig. Azért óva intek mindenkit, hogy sorsjegy vásárlásra neadja a fejét. Komisz üzérkedés az és nem egyéb. Abból csak azoknak van kövér hasznuk, a kik összeállónak erre a szerencse-játékra. A szegény embernek legjobb, legbiztosabb sorsjegye a józan élet, munkásság, szorgalom, kitartás és Isten áldása. — Most már én is értem, tanétó ur. Tanító. ISMERETEK TÁRA. Egy kis földrajz. — A nagy szerencsétlenség színhelyéhez. — Lapunkban „A nagy Világiból czimü rovatában adunk hirt azon borzasztó szerencsétlenségről, melyet a tűzhányó hegy kitörése Nyugot-Indiá- ban Martinique szigetén St. Pierre városában okozott. Ez alkalomból jó leszen rövid felvilágosítást is adni arról. Hol van az a Nyugat-India? Közép - Amerikától keletre terülnek el a nyugot-indiai szigetcsoportok az Atlanti oczeánban. A hozzá tartozó összes szigetek kiterjedése 243.000 km. E szigetcsoportokat három részre szokták osztani. A Bahama vagy Lukaji szigetekre — ezek az angolok birtokát képezik. A Nagy-Ant illákra, melyek legnagyobb része az Egyesült-Államoké. Végre AKis-Antillák — az említett nagy szerencsétlenség színhelye. Ezek a Kis Antillák félkör alakban veszik körül a Nagy-Antillákat. Mintegy 39. kisebb-nagyobb szigetcsoportból állanak. A szigetek hegyesek és igen sok közöttük a vulkánikus, az az tűzhányók. Milyen az éghajlata? Az ott uralkodó éghajlat forró, de ezt a forróságot a tenger közelsége erősen mérsékli. Növényzete buja. Terményei a czu- kornád, pamut, kakaó, indigó, dohány, gyömbér és kukoricza. A Kis - Anti 1 Iá k egyik nevezetes szigete M artinique és ennek leggazdagabb városa St. Pierre a szomorú sorsra jutott szerencsétlen, népes város, mely a francziák birtoka. Maga a város igen szép, egyik része akár Európába is beillett volna. Volt püspöksége, színháza, kaszárnyája, törvényszéke. Az úgynevezett Pelée tűzhányó hegy, mely a szerencsétlenséget okozta közvetlen a város mellett van és 1350 méter magas. Legutoljára 1851-ben tört ki, de akkor nem csinált nagy veszedelmet. A tudósok a föld kerekségén 300 működő tűzhányót számláltak össze. Ezt a kegyetlen Periéért a gyöngébb tűzhányók közé sorolták. Ok se hitték tehát, hogy mily pokol lakik benne. Azt Írják, hogy ezt a szerencsétlenséget Falb Rudolf előre megjósolta volna, Írván, hogy az utóbbi időben legkritikusabb (makranczosabb) napja május 7 ike leszen. Hát bizony egy nagy, nepes várost törült el a föld színéről. Attól tartanak, hogy a Kis-Antillák többi szigeteit is veszedelem fenyegeti. Mert a tüzokádó hegyek nagyon háborognak. Voltak-e máskor is ilyen pusztító tűzhányó kitörések? Bizony voltak. A Krisztus előtti időkben, az ó- korban 2 ezer év előtt elpusztította a Vezúv tűzhányó Pompeji és Herkulánum nevű városokat. Majd erről írunk egyet-mást. A tűzhányók közt különben legveszedelmesebb a S z u d á n-s zorosban levő Krakatova nevű tűzhányó. Ez 1883-ban tört ki (aug. 26.) Kitörése 75 ezer ember életébe került. A tenger hullámai fölkerekedtek és harmincz méter magasságban elborították Java szigetének egy részét. A tűzhányó annyi tüzes hamut lökött a magasba, hogy még félévve /
