Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-05-11 / 19. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTÜLAJDOIVOS : BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre . . . 4 korona (2 frt) Fél évre . . . . 2 (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) A beregi jó gazdák. Nem régiben az újságok e czimen rövid, de igen figyelemre méltó tudósítást hoztak a beregi gazdákról. Akkor félretettük ezt a hirt, mert úgy látszott, hogy nagyon érdemes annak tartalmával, illetőleg tanulságával foglalkozni. Az a rövidke hir ugyanis azt mondja, hogy az államilag segített ruthén nép méltónak bizonyult a g y á m o 1 i t á s r a. Darányi miniszter ur már három évvel azelőtt szétosztott azon a vidéken borzderes fajú tenyészállatokat. Tette ezt azon czélból, hogy czéltudatos tovább- tenyésztést létesíthessen. A miniszter aztán mostanában kiküldött egy szakértőt Beregbe, hogy az említett borzderes fajból a tovább tenyésztés czél- jaira a megfelelő növendék apa állat-anyagot megvásárolja. Kitűnt, hogy a ruthén nép a három-négy év előtt szétosztott marha-anyagot igen dicséretre méltó módon tenyésztette, ügy, hogy az ivadékokból mindjárt 61 szebbnél-szebb te- nyész-bikát vásárolt a kiküldött. Ezek aztán arra valók lesznek, hogy a borzderes fajt tovább terjeszszék a hegyvidék más tájaira is. Lehet, azt fogja erre valaki mondani, hogy ’iszen ez nem olyan nagy dolog, eredmény, melyre itt, e helyen ezeket az öreg- betüket vesztegetni kellene. Mi ennek ellenére azt állítjuk és tartjuk, hogy igenis nagyon érdemes erről, a magában véve kicsinynek, de jelentőségében igen megfigyelésre méltó eredményről néhány sorban elmélkedni. A ki ismerte a múltban a ruthén né)) életét, sorsát, lehetetlenségét, a kétség- beesésig megdöbbentő elhagyatodságát: annak nem csak emberies, de hazafias érzése is emelkedni fog, mikor mindezeket hallja. Ez a nép hű volt hozzánk mindig. Ez a nép tűrt és első áldozata vala annak a sáskajárásnak, mely olyan szomorú tarlóvá változtatta annyi és annyi helyen a mi virágzó vidékeinket. Erre a népre sokáig nem gondolt senki, de senkifia. íme, most néhány év alatt kitűnik, hogy ez a nép méltónak bizonyul a gyámoli- tásra, a védelemre. Istenem, ha ez a gyámolitás, ha ez a védelmi munka ennek előtte csak egy jó évtizeddel megkezdette volna működését! Hol lennének ma azok a szegény rut- hének, kik mindig igaz érzéssel, lemondással, türelemmel viselkedtek a magyar nép iránt ? De más tanulságot is meríthetünk ez esetből. Meríthet a mi népünk, a magyarnép. Hogy ott, a hol a legújabban megindult gazdasági mozgalmakat komolyan fogják fel, ott hol a gyáva, tehetetlen maradiság nem köti be és le a nép szemeit és kezeit: ott minden egyes elveszett mag nyomában gyümölcs kezd fakadni! Az a szegénv, tehetetlen, mondjuk sok helyen tudatlan ruthén alkalmas arra, hogy uj életre ébredjen. Hát a józan eszéről, ügyességéről, használhatóságáról, munkabírásáról hires magyar nép sokkal kedvez ő b b körülmények közt nem tudná megérteni az — idők szavát és járását ? Szégyen, gyalázat lenne ez a magyar fajra, mely világra szóló bizonyságot tett már ezer év óta életrevalóságáról. A ruthén nép boldogulását, (ha ugyan testvérekkel szemben lehet és szabad igy szólanunk) nem irigyeljük. Az Isten őrizzen! De üstökén ragadjuk az alkalmat arra, hogy a magyarnépet újabb és újabb irányú gondolkozásra, tevékenységre és életrevalóságra izgassuk!
