Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-05-04 / 18. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 143 hoz, napról-napra a szörnyű csalódásokról és kiábrándulásokról. Van aztán jó dolguk ezekben az »alapitók«-nak. hogy kígyót, békét kiabáljanak a Segítő Pénztárra, melv az ország törvényének és a kormány felelősségének alatta hivatva van elseperni a magyar földről ezeket az ingyenélő népbolonditókat. Nem csodálkozhatunk tehát, ha Darányi, a népet igazán szerető miniszter ur most a Pénztár életében még egy újabb, derék lépést akar tenni. A munkás-pénztár ölébe akarja ugyanis összpontosítani az úgynevezett temetkezési, kiházasitási és más ily nemű egyleteket is és lehetővé tenni, hogy a törvényeknek megfelelő egyletek -- teljes megnyugtatás és biztosítás czéljából — a Munkáspénztárba beléphessenek. No ’iszen, most leszen aztán még csaholás, lárma, izgatás és kapálódzás! Azért figyelmeztetünk idejében benneteket atyámfiai, hogy jó előre tudjátok mindezen kapálód- zásnak, izgatásnak az okát-fokátl Minta takarékpénztár A takarékpénztárnak annak idején — mint azt többször kifejtettük — nagyon szép, nemes áldásos czél elérésére alakultak. Ma már ország-világ tudja, hogy a legtöbb ilyen intézet oly messze esik a kitűzött nemes ezéltól, mint — Makó Jeruzsálemtől. Felesleges újra és újra kimutatni, hogy a takarékpénztárnak első és legfőbb sorban önmaguknak, illetve részvényeseiknek takarékoskodnak, hogy egész vidékek lakossága, földje, vagyona gyűlt ott össze a részvények, osztalékok hallatlan kövéritésére, de a nép elszegényesitésére. Annál örvendeteséül) tehát olvasni egy minta takarékpénztár működéséről, melyet az újságok csak a minap megérdemlett dicséretben részesítettek. A hajdú megyei Földesi közbirtokossági takarékpénztár ugyanis négy esztendővel ezelőtt a regále kártalanítás czimén kapott összegből és a közbirtokossági pénztár 30.000 frt tőkéjéből alakult. Osztalékot a takarékpénztár nem fizet. E helyett jövedeleméből fizeti a község póiadöját, IWO koronát egy tanító fizetésére, alapított gyalogjáró és szegényalapot, s négy esztendő alatt 20.000 koronányi tartalékalapot gyűjtött. Lelkiismeretes vezetés mellett a takarék- pénztár egyre fejlődik. A Földesi takarékpénztár e példával fényesen megmutatta, hogyan lehet községi vagy testületi vagyont a legjobban fölhasználni. Igen, azt is megmutatja és még sok-sok más egyebet. A gyakorlatban mutat reá azon törekvések sikerének lehetőségére, melyeket a hitelszövetkezetek is maguk elé tűznek. Példát ad arra, hogy azok, kik a szövetkezetek eszméjét jól fel fogták ne nyargaljanak folvton-folvvást az osztalék kérdésén. Hanem emelkedjenek arra a megaslatra, melyről a hitelszövetkezetek és egyáltalán a szövetkezeteknek tekinteni kell. A szövetkezetek czélja, hogy egyeseket segítsen, boldogítson. De első rendű hivatása, hogy a köz jónak szolgálatában álljon, hogy a falusi jólétet munkálja. El kell jönni az időnek, mikor a szövetkezetek czélja megtenni a remélt gyümölcsöket. Tisztes aratást biztosit majd azoknak, kik munkájukkal, takarékosságukkal gyűjtött filléreiket befektették. Es azonfelül forrása leszen a község terheinek könyi- tésére a falusi erkölcsi és anyagi élet fejlődésére . . . Mindig, most is hangsúlyoztuk azonban, hogy ilyen áldásos sikert csak akkor érhetünk el a szövetkezetekkel, ha annak egész lényegét ugv fogjuk fel, a mint dukál és oly önzetlenül munkáljuk, a milyen önzetlenséggel kell a legszebb, legnemesebb ügyet szolgálni. O • OLVASÓ-KÖR. Egy bűvész tréfája. Azl szokták mondani, hogy mindenre születni kell! A királyságra, miniszterségre, a versírásra, a piklorságra és a többi. Még jó suszterinas se’ lehet minden emberfiából. Arra is születni kell ám ! Hát még a gazdaságra, hojlárságra? Ki ne tudná, hogy jó kocsis se lehet, a ki arra nem — születik. Mindezeket csak azért hozom fel, hogy gyámo- litsam azt a vélekedésemet, mely szerint a bűvész is születik. Ki emberfia a bűvész ? Hát bizony ő kegyelme olyan mester a maga nemében, hogy el se lehet mondani. Mesterségének titkát ezer ember közül, ha egy kitalálja, ellesi. Olyan hallatlan dolgokat mivel a látó két szemünk láttára, hogy szinte belegémberedünk. Majd hogy a nyakunkat teszszük reá, melyszerint az csakugyan úgy vagyon, a mint azt abban a szempillantásban láttuk. Pedig dehogy ! Maga a bűvész is a markába nevet, mikor aztán elvégezte mesterségéi. Mert semmi más az, mint ártatlan, roppant furfangos — szemfényvesztés, sangyérozás. De persze erre is születni kell. Vannak, kik ezt a született tehetséget, ügyességet felhasználják, hogy általa életüket fentartsák. Bejárják az országot, városokat és községeket és — bámulatba ejtik azokat, a kik nem tudják, hogy itt voltaképpen sem az ördögök, sem a szellemek nem munkálkodnak, hanem a bűvész mester ur elérhet- len ügyessége, íürfangja, mivel még a saját szemünk világát is ki tudnák lopni. Vannak azonban műkedvelő bűvészek, a kik a sok buval-bánattal küzdő embereknek ügyes tréfájukkal, mesterségükkel kellemes perczeket szereznek. Hogy sokszor pukkanásig van az ember. Szemében jó izü köny fakad és elfelejt minden bajt- bánatot. * Az ország minden rézében ismertek egy ilyen jó kedvű, műkedvelő bűvészt. A ki utazó kereskedő vala és a ki igazán született erre a mesterségre. Úgy hitták mindenütt — Brückner bácsi. Most a napokban halt meg a jó ember Kalocsán, a hol szintén sok derült perczeket szerzett az egyesületekben, körökben. Mert Brückner bácsinál lelkesebben senki sem szerette különösen a legényegyleteket, olvasóköröket, egyszóval mindennemű szövetkezeteket. A hol csak megfordult, ott meglátogatta a köröket. Aztán tartott — bűvész estélyt. A jövedelmet meg odaadta az egyesületnek. így körülbelül 40 ezer koronát bűvölt össze az egyleteknek. A mi újságunk szerkesztőjét is többször meglátogatta és itt Szatmáron is bemutatta bűvészeiét. Most, hogy meghall a vallásos, az egyesületetekért élni és halni tudó jó öreg ur... sok sok tréfáját felemlegetik. A ki az egyesületekért úgy buzgólkodott és akkor, mikor még hazánkban az egyesülés erejét úgyszólván alig akarták ismerni: az megérdemli, hogy 1 e g a 1 á b b e g y kitűnő t r é f á j á t ismertessük meg a mi újságunk olvasóival is. Mi is annyian oly jó izüt nevettünk az öreg bűvész e leleményes tréfáján, hát hadd szerezzünk az olvasónak is e helyen egy kis kedélyes pillanatot. * ...Fehérváron történt évekkel ezelőtt.'A bűvész bácsi ott — a fehérvári piaczon a kofák közé vegyült. Czél nélkül nem tette, mint az nemsokára nyilvánvaló leszen. Mert az este ott valamelyik körben, egyesületben előadást, büvészetet akart
