Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)

1902-04-27 / 17. szám

MAGYAR FÖLDMIYELŐ 137 MAGIT AR KISGAZDA. A zemplénvármegyei gazdasági egyesü­let szőlészeti szakosztálya Láczay László dr. elnöklésével tartott ülésén fölháborodással vette tndomásul, hogy a múlt héten egynéhány keres­kedő 20 — 30.000 hektoliter olasz bort hozott be Sátoralja-Ujhelvbe. Hosszabb tanácskozás után el­határozta, hogy a hegyaljai borkereskedést tönkre­tevő olasz bor behozatal ellenőrzése, illetve meg- gátlása czéljából fölterjesztést intéz a földmivelés- ügyi miniszterhez, eszközölje ki a pénzügyminiszter­nél, hogy a regále-bérlőkkel az uj szerződéseket a régi megszorításokkal köttesse meg. E megszorítá­sok egyik legfontosabb pontja pedig az, hogy a hegyaljai regálebérlő csakis termelőkkel egyezhet ki, nem pedig kereskedőkkel. A rajzás. A méhek szaporodását, vagyis a rajzást nagyon befolyásolja a tavaszi időjárás. Ha enyhe idő jár akkor, mikor a rekettye, fűzfa és repcze virágzik, mint a melyeknek virágain sok himpor van, s mely tudvalevőleg eleségül szolgál a hasításnak, biztosak lehetünk, hogy méheink jól fognak ereszteni. Abban az időszakban az anyaméh, a királyné nagyon so­kat képes szaporítani, (petét lerakni) csak legyen a dolgozó méheknek honnét hordani élelmet szá­mukra. A paraszt kasokból szokott az anyaméh több rajt is ereszteni. De a gazda ne örüljön többnek, mint kettőnek. Ha két rajt eresztett, az már elég, mert ha még többet is ereszt, az anyakas rendsze­rint nagyon elgyengül, sőt még azon a nyáron, rendesen augusztusra, végelgyengülésben, vagy in­nét eredő anyátlanságban elpusztulhat. A paraszt kasokban nehéz dolog a rajzást szabályozni, de a mozgó szerkezetű kasokban lehet. Én azonban, mig nincs paraszt méhészetünk eléggé kifejlődve, egye­nesen a Dzirzon rendszerbe bele menni nem aján­lom. A paraszt méhészethez is kell egy kis értelem és érdeklődés, de a mozgó szerkezetű rendszerhez sokkal több kell. Ismerjük meg a méhet először a paraszt kasokban, tanulmányozzuk természetét és szokásait a ház eresze alatt, s ha meggyőződtünk hasznáról, arról, hogy gyönyört és szórakozást nyújt, építtessünk költségesebb méhest és a jövedelemhez képest fektessünk be pénzt s lassan térjünk át a mozgó szerkezetű kaptárak és más kellékek beszer­zésére. Ha a kisgazda paraszt méhészkedéssel meg­győződött, hogy a méh nemcsak a ház számára való mézet és viaszkot adja, hanem a feleslegből még szép summácska pénzt is lát, bizony gondolkodóba fog esni, hogy nem lenne rósz dolog úgy méhész- kedni, hogy az ember az ártatlan munkás bogara­kat ne ölje le, hanem a saját hasznára a jövőben is életben tartsa. Világos dolog, ha egyszer van kifejlett pa­raszt méhészetünk, magától jön meg a mozgó szer­kezetű kaptáros méhészkedés. A rajzási idő a paraszt méhészetben a legfon­tosabb időszak. Ugyancsak a rajzás az, mely sok embert visszatart a méhtenyésztéstől. A nem méhes gazdák eleinte mind idegesek a méhcsipéstől. Nem restellem önöknek bevallani, hogy én is az voltam, ámbár apám, nagyapám méhes gazda volt. De most már sokszor láthatták, mennyire megbarátkoztunk, szabadon járok-kelek köztük és babrálok velők s egy sem csip meg. Mig az ember legyőzi idegessé­gét, védekezhetik is a csípések ellen. Ott van a drót kosár és valami vastagabb keztyü. A rajok, miután lecsendesedtek, helyökre tehe­tők, de arra különösen ügyelni kell, hogy a kasok ne legyenek közel egymáshoz, mivel a másod ra­jokból és a régi kasokból az anyák rajzás után pár napra kijárnak párosodni. Ez utjokba igen sok dol­gos méh is kikiséri, ha pedig két egymáshoz közel fekvő kasból egyszerre jönnek ki az anyák és a két kas bejárata körül tömegesen zsonganak a dol­gozók, gyakran megtörténik, hogy az anyák, kivált ha a kasok külsőleg hasonlítanak egymáshoz, elté­vesztik saját kasukat és a szomszédos kasba repül­nek be. Itt azonban az őrök idegen szagáról azon­nal felismerik s mint aféle tolakodót, nemcsak ki­lökik, de a legtöbbször meg is ölik. így aztán a raj ragy öreg mag an}^átlanul marad s elpusztul. Az anyállanodást fiatal rajoknál mindjárt észre vehet­jük. A bogarak nyughatallanok, ki és bejárnak és a kason siránkozva futkosnak, keresve valamit. Az ily anyátlanul maradt bogarakat, hogy egészen el ne pusztuljanak, valami szagos, p. o bazsalyikum- vizzel lefecskendezzük, s ugyanezt cselekedve egy más gyengébb kassal hozzá rázzák. ^Ha az elanyát- lanodott kasnak építménye is van, úgy is tehetünk, hogy az öreg kasokból kivágunk egy petés anya­házat és az anyátlan raj lépe közzé illesztjük az anyátlan kas aztán felneveli és kikölti az anyát. Nevelnek a méhek fedetlen hasításból is anyát, de a paraszt kasokból nagyon nehéz az ilyet ki­metszeni. ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill Felsült vőlegény. Reihert Ágoston farmer a New-York állambeli Buffalo környékén szántogatott, vetegetett. Egyszer csak megmoz­dult keblében a szív és jegyet váltott egy környékbeli leánynyal, a ki mintegy másfél mértföldnyire lakott az ó farmjától. A vőlegény úgy eszelte ki a dolgot, hogy legjobb lesz az esküvőt télen tartani, akkor úgyis pihen a mezei munka Farsang utolsó vasárnapjára határozták az esküvő napját. Akkorra rendelte oda a menyasszony házához a vőlegény az eskető papot. Lázasan várta az utolsó éjjelen a virradatot a szerelmes vőlegény, de ugyancsak nagyot nézett, mikor végre kivirradt. Olyan hó esett éjjel, hogy teljes lehetetlenség volt átgázolni. Csakhogy a vőlegény nem esett kétségbe, elővette a hóhányó lapított és azzal csinált utat, mert mindenáron túl akart esni az esküvőn. Másfél mértföldnyi utón kellett elhánynia a havat. Ez a művelet hat óráig tartott, de végre mégis csak legyőzte az akadályt. Sietett a menyasszony szüleihez, de ugyancsak leesett az álla, mikor meghallotta, hogy a pap megunta a várakozást és elment. MI ÚJSÁG? — Magyarok a pápánál. A harmadik ma­gyar zarándoklatot a pápa e hó 16-án fogadta. 0 Szentsége ez alkalommal is szeretettel s igen szíve­sen fogadta a magyarokat, kiket Mailáth Gusztáv gróf erdélyi püspök vezetett eléje. Beszédet is inté­zett hozzájuk, melyet Zichy Gyula gróf szószerint ismételt magyarul. Végül a Szentatya apostoli áldá­sát adta a zarándoklat tagjaira és a magyar hazára. Mig harmincz előkelőbb zarándok lábcsókra járult, a zarándokok serege a pápai himnuszt énekelte. A zarándokokat Mailáth püspök a minap megáldoz- tatta. — Sopronmegyei gazdák Darányinak. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter múlt héten fogadta a Sopronmegyei Gazdasági Egyesület küldöttségét. Bauer Oltó, az egyesület elnöke szép beszéd kíséretében adta át az egyesület disztagságá- ról szóló oklevelet, mely Hauser soproni tanár tervei szerint művészi kivitelben készült. Az egyesület a huszonötéves fönnállása alkalmából tartott ünnepek keretében választotta Darányit disztaggá, kinek jó­indulatában többször volt része. A miniszter köszö netét nyilvánította és biztosította az egyesületet, hogy a lehetőség szerint minden olyan akciójában támo­gatni fogja, mely állami gyámolitást igényel és mely a gazdasági haladás szolgálatában áll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom