Magyar Földmivelö, 1902 (5. évfolyam, 1-51. szám)
1902-01-12 / 2. szám
12 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A mi királyunk életéből. Mikor ő Felsége, I. Ferencz József, ki most kétségkívül legnépszerűbb, legszeretettebb fejedelem Európában, a Bacb-korszak idején körutat tett Magyarországon, a hangulat természetesen más volt, mint mai napság és a közszellem akkorában sok oly adomát gyártott, melyek az akkori gondolkozást s óhajokat jellemezek, de amelyek nagy részint mégis bizonyos homálos reményt, bizalmat és hagyományos kegyeletet árultak el a fejedelem irányában. Ez adomák közül elmondjuk a következőket: A banderista. A Fölségnek megtetszett egy kiválóan szép. daliás legény, ki egyik hosszabb utján folyton kocsija mellett lovagolt. Talán valami szolgálatra szánta udvarában, vagy katonának, elég az hozzá, a fiút nag)r szerencse érhette volna a fejedelmi kegy folytán, ha el akarta volna fogadni. A fejedelem magához rendelte a legényt, a mint a legközelebbi állomáson megérkeztek. — Nos fiú, mondja neki a király, te nekem megtetszenél, nincs-e valami kívánságod, a mit én teljesíthetnék ? — Nincs nekem semmi, feleié a legény szörnyű közönynyel. A fejedelem isméllé fönnebbi szavát, s bátorító a fiút, hogy csak kérjen tőle valamit, mert őt kegyében óhatja részesíteni. A környezet is integetett és sugdosott a fiúnak, hogy kérjen valamit, mert nagyon illetlen és sértő, ha a császár ily ritka kegyét elutasítja. — No hát, — úgymond kis gondolkozás után — ha már valamit kérnem kell, hát kérem Fölségedet, törülje el azt a trafik mesterséget, hisz nem veszi azt be a magyar ember gyomra. Cak az a német .... A homoki lovak kicsinyek, soványak, de azért jobb futók, mint kinézésük gyanittatja.” Egy ily alföldi fogat előtt megütközve kérdé a király a bírót, hogy — nincsenek jobb lovak a faluban ? — Elmennek ezek, fölséges uram jól, ne tessék tartani semmitől, ezek a legjobb lovak helységünkben. A kocsist bántották a legfelsőbb kételyek és nagyon jól elhajtott. Rendelet szerint nein volt szabad az előtte járó főherczeg kocsiját elkerülni, amire pedig nagy kedve lett volna. Megérkezve az állomáson, a fejedelem jó borravalót adott neki. megjegyezvén, hogy nem hide volna, miszerint tüzes lovai vannak. — Hiszen — feleié a kocsis, - még jobban is elvittem volna én felséges uramat, csak ez a __ né met ne lett volna előttünk, a kit nem volt szabad elkerülni 1 A havasi gyopár meséje. Abban az időben, midőn Jézus Bethlehemben a világra jött s a három napkeleti bölcs hires csillaga elvezette az isteni bölcsőhöz — a titokzatos Ázsia három királyát — a vezércsillag nem tehetett egyebet, minthogy küldetésének teljesítése után visszavonuljon. De hová rejtőzzék? Az égen elhomályosította volna valamennyi vetélytársait és fényessége által tévútra vezetett napkeleti bölcsek utóbb még egy másik Megváltót is várnának. Kénytelen volt tehát a földön keresni rejtekhelyét. Sokáig bolyongott a szárazföld és a szigetek felett, biztos, kifogástalan menedéket keresve. Végre egy májusi éjszakán megpillantotta Svájcz hegységeit, kies, csendes legelőkkel ellepett völgyeit, a szerény, igénytelen, szorgalmas lakókkal telt falvakat — és ekkor számtalan apró csillaggá oszolva leszállóit a hegyek ormaira. Másnap reggel pedig a pásztorok és zergevadászok felfedezték a kopár sziklákon hirtelen kinyílott és mindmegannyi fehér bársonycsillaghoz hasonló remek szépségű virágokat. Ez az oka, hogy a hasi gyopár soha el nem hervad és szerencsét hoz mindazoknak, a kik megérintik. ISMERETEK TÁRA. Nagyhirességü Ráday Gedeon életéből. A múlt év vége felé halt meg nagyhirességü Ráday Gedeon, az egykori félelmetes szegedi királyi biztos, az alföldi betyárvilág réme... A közel, de azért már már ködbe vesző rablóvilágnak volt ez a hatalmas, vaskezü főur hatalmas alakja, kiről egykor széliében beszéltek e hazában. Nyíltan és suttogva a rengeteg erdőségek birodalmában is. .... Függetlenségi harczunk szomorú lezajlása után Ráday, a vitéz főur visszavonult családi birtokára. 1867. esztendőben azonban miniszteri tanácsos lett a belügyminisztériumban. Itt a rendőri osztályt vezette és nem kevés alkalma nyílt beletekinteni a gonosztevők életébe és viselt dolgaikat erős megfigyelés alá venni Ezen időben az Alföldön szörnyű rablások és gyilkosságok történtek. A betyárvilág rettegett és fé- lemletes világ lett. Ez a világ, a büntömegek óriási özöne a 50—60-as években, a Bach és Schmerling kormány szomorú idejében fejlett ki. E kormányzat a szaporodó rablások megfékezésére mit sem tett;, szándékosan tűrte, hogy ellenségeinknek ujjal mutathassa : — Ilyen betyárnép a magyar. A kibékülés korszaka után végre 1869-ben Ráday Gedeont kinevezték tejhatalmu királyi biztossá Szeged székhelylyel. A királyi biztos vaskézzel nyúlt a betyár világba. Csakhamar kisütötte, hogy a bűntények részeseit nem csak a tulajdonképeni „szegény legényedben, betyárokban kell keresni, hanem az orgazdákban is, kik csendesen meglapulva lakmároznak. Ráday jelentése megdöbbentette az országot. Tizenöthavi működésének eredménye volt, hogy 813. személytől elkövetett 554 bűntényt derített ki s a tettesek közül 425-öt fogtak el. Nagy gondot okozott az a kérdés is, hogy mi történjék az elitéltek családjaival, kiket gyámolitás nélkül hagyni nem lehet? Végre is Ráday Gedeon királyi biztosi működésének hasznos eredménye kitűnik abból, hogy általa és segédei által a közbiztonság az említett vidéken teljesen helyreállittatott s ott, hol teljes rablóvilág uralkodott, azontúl csekély kihágások is alig fordultak elő s ő emlékezetessé tette nevét a magyar Alföld történetében, hol mig sokan rettegtek neve hallattára, sok mások azt csak hálás érzéssel emlegették. * Ráday kemény ember volt. Vaskezének súlyát most is emlegeti az Alföld. Mert ő kíméletlen volt és a szegedi várnak a tiszaparti sétaterén regényeskedő kis maradéka sokat tudna beszélni senyvedő és megkínzott emberek sóhajáról. Kérlel- hetlen szigorral lépett föl és soha sem tudta senki, mikor kerül be a szegedi várba és kevésbbé, hogy mikor kerül ki onnan. Mikor Szegedre ment királyi biztosnak, belelőttek az alföldi vasút állomásától a belvárosba közlekedő omnibuszba. A jámbor betyár azt hitte, hogy a királyi biztos legalább is omnibuszban jár. Pedig csalódott. Ráday gyalog ment a városba, egyetlen embertől kisérve, annál sem volt fegyver. Azután sem engedte soha, hogy rendőr kisérje, egyedül járt-kelt éjszakának idején is, pedig sokat járt, mert ő maga is elment vizsgálni; titokban érintkezett kémeivel és megbízott embereivel, a kik közül nem egy valamely hírhedt betyárbanda tagja volt. Nagyon eszes ember volt. Túljárt Rózsa Sándor, a hires rabló vezér eszén is. Ennek az agyafúrt haramiának, az alföldi betyárok királyának bizalmát is megtudta nyerni és elhitette vele, hogy komolyan
