Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-24 / 12. szám
MAGYAR FÖLDMŰVELŐ 91 TÁRGZA. Isten madárkái. A fecskemadarat népünk elnevezte: Isten madárk áj á n a k. Útban vannak már ők vagy talán, mire e sorokat olvasod : örömmel kiáltasz fel — Ni, már fecskét látok ! Csudás madárka ez a kis szárnyas jószág, annyi bizonyos. Szereti a mi hajlékainkat, hisz a népdal szerint is »Eresz alatt fészkel a fecske!« Megfigyelők állítják, hogy a fecske visszatér fészkébe. Sokszor bizony elpusztul tan találja azt vagy az élelmes verebek foglalták el. Akkor újra kezdi az építést. Azt is olvastam, hogy kis lábára elköltözés előtt jelet kötöttek és a fecske e jellel érkezett vissza. Vájjon ügy volt e, nem tudom, én csak olvastam, de nem láttam. Hát látjátok ilyen csudás kis jószágot, mely nekünk olyan jó barátunk nem üldözni, de támogatni, szeretni kell... Isten hozzon hát benneteket Isten madárkái! s£*? A És mennyi szép történetkét tudnak beszélni róla az emberek, gyermekek egyaránt. Igaz, hogy vannak kik kegyetlenül üldözik, mert fészküket leverik ; igaz. hogy még babonaságot is kötnek hozzája. Pedig a fecske madár a mi jó barátunk. Hisszen pusztítja a kártékony férgeket, melyek nekünk annyi kárt tesznek. A tudósok kiszámították, hogy egyetlen fecskepár (minthogy egy nyáron kétszer költ) több ezer férget pusziit el A fecske mielőtt építeni kezdene, úgy tesz, mint az előrelátó, okos gazda. Mert igaz ugyan, hogy ez a kis sötét frakkos jószág igen félénk madárka, de nagyon okos, óvatos és elővigyázó. A fészek helyének kiválasztása előtt ugyancsak szemügyre vesznek mindent. Veszitek észre, hogy napokig ott repdesnek egy helyen! Sőt meghúzódnak eresz alatt, faágon; még éjjelre is ott maradnak. Ekkor a fészek helyét kémlelik. Ha aztán tapasztalatokat szereztek, csak akkor kezdenek hozzá az építkezéshez. És mily csudálatos építkezés ez? Hogy összetartanak. Senki sem látott még egymással czivakodó fecskét. Valóban tanulhatnak tőlük az emberek. A levegő az ő birodalmuk, de legédesebb otthonuk a kis fészek, melybe hűségesen visz- sza-vissza térnek. Majd csicse regve örül, sir. majd űzőbe veszi a röpkedő rovarokat s virgoncz fürgeséggel kiséri ferde, tekergős nyomukat. Majd könnyedén érinti a | föld felületét, hogy elkapkodja azon rovarokat, me lyeket az eső oda csalt. Repülve eszik ő, repülve iszik, repülve fürdik és néha repülve életi kicsinyeit. Ilyen csudás az itten való tartózkodásuk. Hát még költözésük. A tudósok mai napig sem tudják megállapítani, hogy hova mennek tőlünk ? Senki sem látta még ugyanis őket nagy tömegben repülni. Csak azt látjuk, hogy mikor jő az ősz, hüvö- södik az idő: az egész falu fecsketábora összegyűl, nagy csicsergést csapnak és repülési gyakorlatokat végeznek. És egy reggel arra ébred a gazda, hogy a fecske elköltözött kisded lakából... és nincs már egy fecske madár sem. Hol állapodnak meg pihenni vagy élelmi szereket gyűjteni: nem látja senki sem? Mondják, hogv egyetlen éjszaka repülnek le a tengerekig, sőt ott sem állapodnak meg mindjárt Fiúménál, hanem az egész Adriai tenger felett áthaladva a görögországi szigeteken tartanak egy kis pihenőt. Onnan aztán egyhuzamban repülnek át a Földközi tengeren, az aprókai sivatagokon és úgy szállnak meg valahol Afrika belsejében. De hogy "hol telelnek, azt máig sem tudjuk. Rejtélyes az ő életük, talán azért is hijják Isten madárkájának. Népszólások a pénzről. Az angol igy gondolkozik a pénzről: «A ki czéljának elérésére arany fegyverrel harczol, az biztos győzelemre számíthat. Arany-horgonynyal bár hol kiköthet az ember.» ★ Az orosz: «A pénz nyelvét minden országban megértik. Arany saruval még a czár palotájába is bejuthatsz A sánta arany-mankóval gyorsabban jár. mint a szegény ép, egészséges lábakkal.» ★ A franczia: «A gazdag több ajtót kinyit pénzével, mint a lakatos kulcsával.« Az olasz: »Akinek pénze és földje van, azt nem akasztják fel.» * A spanyol: «A hold is leszáll, ha azt arany újakkal csalogatják.« A perzsa: «Az arany még a legkeményebb aczélt is meghajlítja. Nincs annak hatalma, kinek pénze nincs.» ★ A szerb: Sokat tesz a szeretet, de még többet az arany. A ki pénzt ad, az fújja a sipot. ★ A zsidó: «Ma pénzért, • holnap ingyen.» ★ A tatár: «Nincs oly titok, mint az aranynyal ki ne csalnál. Aranycsikóval az egész világot körülfuthatod.« A török: «A pasától és dervistől egyforma szívességgel veszszük el a pénzt. Ha pénzed van bölcsnek, ha nincs bolondnak tartanak.» ★ Hát a magyar mit szól a pénzről? Pénz beszél, ember szól, kutya ugat! (Szerk). A ló és szamár. Évezredes igazságtalanság súlya nehezedik a szegény szamár jó hírére. Az emberek ostobának tartották mindig és a butaságot jelképezi ma is. Pedig a szamár távolról sem ostoba állat és gyakran túljár gazdájának eszén. Egy pillanat alatt átlátja, hogy mit akarnak tőle és egy pillanat alatt kisüti, hogy miként tegye ennek — ellenkezőjét. Ha a szamár méltatlanul jutott az ostobaság hírébe, más állatok viszont érdemetlenül jutottak jó hirök- hez. Ilyen a ló is. Az emberek ősrégi idő óta nagy becsü- lésben részesítik a lovat, a mit szolgálatai fejében meg is érdemel, de értelmi tehetségei épen nem jogosítják fel arra, hogy valami sokat tartson róla az ember. A lónak tényleg sokkal kisebb értelmi tehetsége van, mint a szamárnak. Fiatal korában is nagyon nehéz a felfogása, vén- ségében pedig épen nem ért meg semmit. Ámde az előítéletek kiiihatatlanok és nem valószínű, hogy az emberek belátják, mily igazságtalanok a szamárral és' mily fölötte jóindulatunk a lóval szemben. A kis libapásztor.
