Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-03 / 9. szám
megjelenik minden vasárnapSzerkesztősig és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Hol az igazság? Azt írják az újságok, hogy különösen a fővárosban, de a vidéki városokban is sok ember éhezik, mert nincs munkája. És ezek a munkanélkül való emberek nem éppen a törvényes eszközökkel követelnek munkát és szidják a világot, mert drága a kenyér! Atyámfia, ez a helyzet csakugyan olybá tűnik fel előttünk, mint a tojás-táncz. A gazdák azon panaszkodnak, hogy terményük igen olcsó, hogy alig bírják belőle fizetni a közterheket, hogy nem kapnak becsületes, jóravaló és állandó munkásokat. A városokban meg drágálják a kenyeret és panaszkodnak a munka hiányáról. . Hát uramfia, hol az igazság? Ki tud e két homlok egyenest ellentétes dologból kiigazodni ? Megtapogatjuk ám azért a csomót és hiszszük, hogy ketté is vágjuk. Mert ott — a középén lesz az igazság. Megmondottuk már számtalanszor, hogy mindenki ott lehet csak megelégedett, biztos élelmét ott fogja feltalálni, a hova őt a jó Isten helyezte. Az ám, de ma már nagyon sok falusi ember, legény, zsellér, meg még kis gazda is nem nyugszik; nem fér saját fészkében, hanem siet a városba. Mert azt hiszi botorul, hogy olt könnyebb is, meg jobb is az élet. Itt Szatmáron például valóságos vándorlást csinálnak most a téli időben a falusi legények, hogy „hetesek‘-ké szegődhessenek meg kocsisoknak. Ha egyszer aztán az ilyen * fa- czér földműves“ legény belekóstol a városi életbe: akkor nincs kedve többé visszamenni az eke szarvához. De mert ez a vándorlás egyre tart, a faczér földműves legények szaporodnak: nagyon sokan hoppon maradnak, munka nélkül tengődnek! Akkor aztán éheznek, kiabálják, hogy nincs munka, drága a kenyér és igy tovább. Pedig otthon, a maguk fészkében, foglalkozásuk után csendesen éldegélhettek volna! Mert higyjé- jétek el, jobb zsellérnek lenni, jobb szegény kisgazdaként élni, mint nagy szolgának lenni. x\ falukról tehát a vidéki városokba tódulnak a mezőgazdasági munkások. xA vidéki városokból pedig hasonló balga reménységgel, könnyelműséggel özönlenek különösen a mesteremberek, legények, a fővárosba. Itt a vidéken alig tudnak a jóravaló mesterek becsületes, állandó munkást kapni. A fővárosban meg ezer számra őgyelegnek a munka nélkül való faczér mesteremberek, legények. És mert saját ballépésük okozta helyzettel természetesen nem lehetnek megelégedve: csetepatét csinálnak, munkát követelnek és ordítanak, hogy drága a kenyér! És igazán drága e a kenyér atyámfia ? És igazán a kenyér drágasága okozza e a szegény ember baját. .Kern, határozottan nem! Sőt éppen megfordítva vagyon a dolog. Azért nincs munka, mert olcsó a kenyér. Olcsó a búza! ,A gazda örül, ha terheit lefizetheti. Nem épit, nem csinál beruházásokat. Kik keserülik ezt meg? Nem-e az iparosok, kiknek kevesebb leszen a munkájuk? A gazdák összehúzzák magukat. Valóságos harezot vívnak a takarékosságban. Nincs kedvük vásárlásokat csinálni, nem csinálnak kézi munkát igénylő befektetéseket, hagyják úgy, a mint van. Várják a jobb időket. Nincs tehát forrás, a honnan pénz jöjjön! Ez a baj és nem a kenyér drágasága. Ha munka, ha pénz van, akkor a szegény ember szívesen veszi a drágább kenyerei is! Itt az igazság!
