Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-15 / 50. szám
394 MAGYAR FÖLDMIYELŐ A régi és uj bérlők. Vörösmarty Mihály, a költőkirály édes apjáról a következőket olvasom: Gróf Nádasdy Mihály nyéki gazdatisztje volt. Mesterül értett a gazdálkodáshoz és iskolázott férfiú lehetett, mert diáknyelven is beszélt és nem közönséges könyveket olvasott. Mindazonáltal igen egyszerű ruházatban járt; életmódja is hasonló volt, de tetőtől talpig becsületes magyar embernek ismerte mindenki. Maga az uraság Nádasdy is nagyrabecsülte, örömest adván neki bérbe velenczei birtokát. Vörösmarty Mihály családját kilencz gyermekkel áldotta meg a jó Isten. De nem zúgolódtak. Nemcsak a bérlő-gazda, de a hü felesége is örömmel teljesiték kötelességüket. A bérlő-gazda házát nagy tiszteletben részesítette nem csak a falu, de az egész vidék népe. Mert a „nagyasszony“ valóságos anyja volt a községnek és vidékének. A bérlő-gazda házában egész, kis gyógyszertár volt. Szívesen gyógyították ott a betegeket. De nem csak a betegek találtak ótalmat, vigasztalást abban a házban. A szegények, ügyefogyottak mindig segedelemre számíthattak. Olyan adakozók, jószivüek voltak, hogy bizony — főleg a „nagyasszony“ — elszámitották magukat. Nagyon is hittek az emberekben, nem csuda, hogy sokszor csalódtak. Csapások jöttek, a gazdálkodás rosszul ment, de azért a földek is megkapták a gondozást, a szegények is csak úgy jártak a házba, mint annak előtte a jobb időkben . . . íme szives olvasóm, egy kicsike, de nagyon is jellemző kép a régi bérlők életéből . . . ■5£* Bus ellentétül hadd fessem le azt a képet, melyet én annyi vármegyében láttam és látok. Mert szomorú lehangoltság fogja el az embert, valahányszor lát itt is. ott is egy-egy ursasági kastélyt, bizony, hogy szánandó állapotban. . . . Egykor pedig jó mód lakott abban. Gondos gazda kezének nyomait ismerték fel mindenütt. Magyar családok tűzhelyén magyar fiuk és leányok növekedtek, akik belevegyültek a falu ifjúságának örömébe és bánatába. Maga az urasági lak olyan középpont vala, ahova a nép bizalommal járt tanácsot, útbaigazítást kérni. Betegségben, szerencsétlenség, szükség idején vigasztalásra talált ott a falu népe. Most elbagyatottság lakik ott. A bérlő nem törődik senkivel és semmivel. Az egykor szép udvaron, kertben a gaz és gyom no fel, a kerités düledezik. Hiszen a bérlőnek, az árendásnak nincs más gondja, mint kiszedni a föld zsírját, hogy jó hasznot téphessen le. Ott, hol az urasági birtokok, kúriák ilyen sorsra jutottak, ott szomorú jelenségek támadtak . . . Az egyik, hogy az egykor jómódú, elégedett birtokos a városokban valóságos harczot vívott az igényekkel, lukszussal és körmei közé keveredett saját bérlőjének. A növekedő uj generáczió, az uraság, birtokos gyermekei teljesen elszakadtak a falusi magyar néptől. A népet nem ismerték többé, bajaikkal nem is fognak aztán törődni. Vezetésükre meg éppen képtelenek lesznek. A másik, hogy ott — hol a bérlők, árendások lettek önző urai a birtoknak — a nép bizalmatlan- kodik. Ott kihaltak lassan-lassan a vallásosságnak, a tekintélynek tisztelete és a ragaszkodás a felsőbbség iránt. Ott nincs többé vasárnap, nyoma vész a népszokásoknak. Ott a korcsma lett templommá és zálogházzá. * — Ugyebár, hogy ez az árendás boldogul, nem úgy, mint az előbbi, aki éppen, hogy megélt. — Nem is kívánt az többet. De szerették keresztény felebarátjaikat. A falu népe sírva búcsúzott el tőlük. Segítettek ők minket, kölcsön vetőt kaptunk, tavaszkor kihúztak a kétségbeeséstől. És hány szegénynek elengedték felét, negyedét. Ezt a párbeszédet szóról szóra hallottam a múlt esztendőben egy vidéken. # A napokban pedig olvasom: Egy ujságczikk nviltan mondja, hogy_ van például bérlő, aki ioo hold földet árendál. És ez a bérlő minden más, csak nem gazda. Albérletbe adja ki szegény, földmives embereknek, még pedig zsíros bérösszegért, feles művelésre. Ez a bérlő emigyen atyáskodik 1 Ha albérlője például megszorult télviz idején, megsegíti a parasztot. Ad neki kölcsön 7—8 forint értékű terményt 20 forintba számítva. És a 20 forint után is csak 8°/0 szed a jövő aratás idejéig. Eredmény? Abban a faluban, hol a bérlő ur ezt az atyá'kodást űzi, nyomor és keserűség költözött. Pusztulóbí.n van ott minden. De a bérlő urnák ma már 100 ezer forintot érő vagyona van. ■S Rákosi Jenő a Telepítés Ankéten (gyűlésen) igy beszél t: „középbirtok csak olyan értelemben ment tönkre, hogy az embereit mentek tönkre, akik bírták. A birtok ott van valahol és benne ül valaki. Ki ül benne és megél-e belőle, aki benne ül ? Ha megél, az él meg, mert nem teljesiti azokat a kötelességeket, amelyeket a régi középbirtokosság télj esitett. “ Azt hiszem, ezt a kijelentést alkalmazni lehet a régi és egyáltalán tisztes és az uj, nagyon sokszor tisztességtelen bérletekre is, Mindezek után gondolkozzunk arról a kérdésről : vájjon van-e szükség ebben a hazában a birtokosság és a nép összefogózkodására — szövetségére ? Bodnár Gáspár. A mi a föld népét legjobban érdekli. — A földmivelésiigy költségvetése. — Már annyi bizonyos, hogy a föld népét, a gazdavilágot az összes költségvetések közt mégis csak az érdekli első sorban: — Mennyi költséget fordít az ország kormánya a magyar földnek és népének gondozására, felvirágzására ? Alaposan átolvastuk atyámfiai ez.t a költségvetést és örömmel győződtünk meg, bár eddig is tudtuk, hogy a földmivelés ügye erős kezekben van és hogy évről-évre nagy a haladás és remény egy szebb, jobb idő elérésére. Őrölünk, hogy a földmivelési miniszter a felvidéki erdőségeket, melyek talaja mezőgazdasági művelésre alkalmas, apránkint eladják és helyettük hasonló földterületeket vásárolnak az Alföldön. Mint erről már irtunk is. Ezzel az állam ujjmutatást ád arra, hogy az alföldi kötött birtokokat parczellázva eladják és árukat a felvidéki erdőbirtokokba fektessék. Hiszen az Alföldön úgy is nagy a kisgazdák panasza, hogy nem tudnak földhöz jutni. Ha már most a mágnások, vagy földbirtokosoka birtokukat bérbe adják a kisgazdának, ezen a bajon segítve lesz. De még más veszedelemnek is elejét veszi az állam. Annak t. i., hogy a hegyvidéki erdőségek ne kerüljenek idegen kézre. A földmivelési miniszter az idén több költséget vett föl a számadásba a mezőgazdasági oktatásra. És pedig 100,000 koronával akar többet fordítani a mezőgazdasági szakiskolák fejlesztésére. A jövőre is rendeznek téli tanfolyamokat, népszerű felolvasásokat, tanítják a háziipart, ami mind arra jó, hogy a népet haszonhajtó munkára oktassák, szoktassák. Közel 5oo,ooo hallgatója volt e tanfolyamoknak; remélhetőleg még több lesz jövőre. Hisz aki azokat látogatja, maga veszi hasznát!
