Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-08 / 49. szám
386 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Mull vasárnapra beszámoltunk Ä lTli llkíííJllTlk a mi újságunk eddigi életével, Lili UJDllgUUa! működésével. Azt is mondot— --g-.---------tűk, hogy. maradunk az ötödik es ztendőre is, a kik voltunk, sőt igyekezni fogunk minden erőnkkel, hogy a magyar nép szivéhez, eszéhez, leikéhez közelebb férhessünk. Hogy a »Magyar Földmivelő« legjobban éslegszive- sébben várt vendége, sőt barátja legyen a nép tűzhelyének. Örömmel tapasztaljuk, hogy felhívásunkat szeretettel, lelkesedéssel fogadják a mi hü barátaink. Egyre-másra küldik szerkesztőségünkbe azon ismerőseik nevét és lakóhelyét, kiknek lapunkat kóstolóba küldhetjük. ígéreteket tesznek, hogy a községekben mindent el fognak követni a mi újságunk terjesztésére. Jó szívvel fogadjuk ezt a szép ragaszkodást és pártolást. Mi igyekszünk majd ezt becsületes munkával meghálálni! Újra és újra kérjük tehát barátainkat szives támogatásra. Adják át a mi újságunkat olvasás czél- jából, a szomszédoknak, jó embereknek Társuljanak össze a családok, igy közösen olcsóbban hozzá jutnak a lap olvasásához Mi már csütörtökön mindig pontosan postára adjuk a lapot, hogy igy vasárnapig többen is olvashassák, kiknek erre estenkint idejük van. Vasárnapra pedig adják tovább! A gazdakörök összejöveteleire szép, vig és tanul- ságoságos párbeszédeket, sőt színdarabot is közölni fogunk. Egyet már a múlt számban adtunk kóstolóba. A leg- \ SZOltoztÓSéff egyszerűbb laluban is előadhat- —...... .. , _Si já k. Még más meglepetés is le- Ma,|Ál,ivsita! szén. De nem Ígérünk semmit, ftlllUUlllMlttl* hanem cselekszünk! A magyar föld és a régi magyar gazda eszejárá,sa. Hej, mert csak addig élünk ezen a drága magyar hazában, mig a földhöz ragaszkodnak! Ezt az igazságot szinültig lefölözték már bölcseink, öregeink, tudósaink, államférfiaink. De olyan észjárással, olyan igazán mély szántással ritkán rakták elibünk, mint egy egyszerű gazda azt a maga egyszerűségében megcselekedte — Estván bácsi. Az Alföld egyik kulcsos városában történt, mint a derék Hazánk» czimii újság Írja. Egy odavaló család tagja letette a vizsgálatokat s mint afféle végzett fiatal ember lement meglátogatni rokonait, köztük Estván bácsit is. Az öreg nagyon örült a rokonának és beszélgettek sok-sok mindenről. A többek közt a látogató, vizsgázott ifjú édes apjáról is. — Hej öcsém, sóhajtott Estván bácsi, apád nagyon jó magyar ember volt. A maga földjén gazdálkodott. Ti eladtátok, hogy urak legyetek. Pedig a kinek földje nincs se nem magyar, se nem ur. No atyámfiai ez aztán magyarán van mondva. Mert igaz ugyan, hogy első lélegzésre úgy tetszik, mintha ez a velős szóbeszéd csak a vizsgázott látogató ifjúnak szólana! Többeknek szól ez, atyámfiai! Szól ez az egész nemzetnek, a magyar népnek. A nemzet, mely csak folyton haladni akar a tudományban, a nayy, szédületes műveltségben, egyszóval úri nemzet akar lenni és ezért elfelejti, elhanyagolja, sőt engedi eladni a földeket lába alól: az a nemzet valójában sem nem magyar, sem nem ur! A melyik perczben a magyar föld nem leszen a magyaré, e nemzet idegen és szolga! Azoknak szolgája a kié a föld. Úgy vagyon-e atyámfia! Estván bácsi bölcsessége azt mondja, hogy bizony úgy! Nem csak a megtorlásért. Igen érdekes és lanulságos esetről Írnak az újságok. A délvidéken történt. Egy községben egy ember tdepedett ie. Munkás, szorgalmas ember volt, csak úgy égett a dolog a keze alatt. Az éjjelt összeszőtte a nappallal és még sem fogyott ki a munkából. Isten áldása koronáz.' a verejtékes igyekezetét. Házi tűzhelyt alapított, melyen a szeretet tiszta lángja égett. Becsületéhez szó nem férhetett. Evek teltek el és vagyonban, tiszteletben gyarapodott s magváiasz- tották bírónak. Két évig viselte a birópálczát a község javára, igazságosan. Ekkor azonban a tyuk kikapart valamit. Körülbelül 20 évvel ezelőtt betöréses lopást követett el és ezért börtönt ült. A községi elöljáróság a főszolgabíróhoz fordult, hogy függeszsze fel a bírót. A főszolgabíró azonban nem függesztette fel és eljárása indokolt is. Mert az, hogy valaki valamikor nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt volt elitélve, a községi törvény és pedig ennek 34 §. a), pontja szerint csak annak képezi tiltó akadályát, hogy az illető soha többé legtöbb adófizetés czimén a községi képviselőtestületnek tagja nem lehet. De az, aki ily büntetés vagy vétség miatt a reá kiszabott büntetését kiállotta, és politikai jogának gyakorlatát visszanyerte, az választói jogot gyakorolhat, községi képviselővé és elöljáróvá is megválasztható. Nagyon helyesen és igazságosan vagyon ez igy atyámfiai. Mert a törvény nemcsak azért sújt, büntet, veszi el a bűnös szabadságát, hogy megtorolja, bősz u I j a a bűnt és megbélyegezze a bűnöst, hanem azért is, hogy megjavítsa és mint hasznavehető polgárt lehetőleg visszaadja a társadalomnak, az életnek. íme, a közölt eset fényes bizonyíték annak, a mit mondunk, állítunk bekövetkezhetik. Igaz, hogy sok szomorú eset igazolja az ellenkezőt is, mely szerint az egyszer . félrelépett szerencsétlen ember visszaesik bűnébe: de a ki húsz éven keresztül fényesen mutatta meg, hogy ifjúkori tévedését példás élettel hozza helyre, az bizony bocsánatot, méltánylást érdemel. Az isten sem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és boldoguljon. A dohánycsempészek okulására. Mi tagadás benne, népünk közt nagyon el van terjedve a dohány-csempészet. Veszedelmes mesterség, foglalkozás ez bizony. Az a szegény ember nem gondolja meg, hogy mily veszedelemnek teszi ki magát, családját is szerencsétlenségbe dönti gyermekeit. Íme egy igen-igen szomorú példa. Egy nagyváradi dohány-csempész súlyosan meglakolt azért, hogy egy kocsi derék szüzdohányt akart vidékről behozni. A finánezok az országúton elcsípték és a debreczeni törvényszék, mint jövedéki büntető bíróság 32450 korona pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetén minden 10 koronáért 1 napi fogházra, összesen tehát 3245 napi szabadságvesztésbüntetésre Ítélte. A pórul járt csempész felebbezett, de a felső bíróság is jóváhagyta az Ítéletet, mely a törvény szerint kiszabható büntetés mennyiségét állapította meg. Most tehát, miután a 32450 koronát befizetni nem tudja, be kell vonulnia 9 évre, hogy leülje a 3245 napot. A szerencsétlen kegyelmi kérvényt nyújt be 0 Felségéhez, kérve e szigorú és suiyos büntetés enyhítését. Azt hiszszük ehhez nem kell sok magyarázat. Nyilván láthatja minden emberfia, hogy az ország törvényével nem tcnácsos játszani, mert szomorú vége leszen. Azért irtuk le pedig ez esetet, hogy okuljanak belőle azok, kik még mindig ráadják fejüket a dohány-csempészet re.
