Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-03 / 44. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 349 Csontos Dömötör bíró uram csöndes órái. — Olvasom, hogy milyen minemüséges szon- tyorodásba jutottak némely »urakok,« hogy hát Makkai Zsiga bá’, a »f e h é r h a- r i s n y á s «, »székelyparaszt« nagyságos hon- atyaságba jutvánvozott. No ’iszen bizony, mintha a székely góbénak ne lenne annyi esze, a mekkora van sok más emberfiának, a kit csak ugv áttutajoztak a főiskolák garádicsain. * — Olvasom, hogy még azt is megkérdezték az ujságcsináló mesterek a jó Székely bá’tól, hogy osz- tég mit csinál öt év múltán, ha már mint nem találna honatya lenni ? Bég’ aranyosan felelt a lelkem. — Megvest szántok, vetek, hidat építek és dolgozom, mint dó’goztam eddig la ! * — Faggatták Makkainé asszonyomat, akarok mondani nagyságos asszonyt (bizony hogy csak fújjuk ő kegyelmét nemzetes asszonyna k,) hogy hát főmegy-e az fővárosba? Ott hag}rja-e majorságát, tehenecskéjét — és a többi. Nem tu’m, mit, hogyan felelt. De a becsületes, jó székely asszonynak tudnia kő az Írás szavait, mely szerint — Az asszony tartozik férjét követni la1*) * Uramfia, mekkora badarságot firkanlottak össze a jó székely bá’ról. Pedig hát — Olvasom, hogy Makkai bá’ olyan helyrén tudja a pennát is forgatni, mint egy böcsületes magyar pógárnak illendő. Látták a keze Írását az urak, osztég álmélkodva csudálkoztak. No ’iszen majd le- fözi ott azokat a firkászokat góbé eszével. * — Olvasom, hogy mán 24-én la felérkezett a fővárosba. De nem fehérharisnyába ám. Becsületes székely ruhába, melyet senki ember fiáért le nem tesz jó Makkai bá’. ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill lli ill ill ill Darvadozás. A szegedi tanyákou alkottak most uj szót a magyarok. A zákányi részen már mindenki tudja az értelmét, de a városiak még jóformán hírét sem hallották. Az uj szó : daruadozni, darvadozás, darvvdozó. Értelme az : ha már leszállt az est és egészen besötétedett a táj, de még nem tért pihenőre a tanya népe, hanem a ház előtt, vagy a tornáczon együtt van és beszélgetéssel tölti az időt, ezt nevezik darvadozásnak. Hogyha a szomszéd vagy: idegen vetődik arra és a hangokat hallváu, odalép és kérdi : — Mit cselekesznek kentök ? — Hát csak darvadozunk — mondják rá. így kell érteni a darvadozást : a sötét éjszakákon darvak húznak a tanya fölött. Nem látni őket, de hangjukról fölismeri a madarakat ösmeró ember a darut. Ha azután besötétedett és a sötétben már egymást nem látják, de azért beszélgetnek az emberek, egymás hangjáról tudják meg, ki beszél. Ezért hívják az ilyen beszélgetést odakünn a szegedi tanyákon darvadozásnak. Megfejtés. Múlt számunkban közölt »Gyufarejtvén y«-nek helyes megfejtését ezen | 11 | j | 11 | lénia mintázatban közöljük. *) Nem megyen ám! nem hagyja a faluját! Szedó MAGYAR KIS GAZDA. Gyümölcstermelők figyelmébe! Állami magcsemeték és vadcsemeték kivételesen dij nélkül is adatnak és pedig olyan községi faiskolák számára, melyek megfelelő talajjal és fekvéssel, továbbá kellő kerítéssel, kuttal és felszereléssel vannak ellátva. Hogy ezek a feltételek meg vannak-e, azt a fatenyésztési vándortaniló vagy a járási faiskola felügyelő vagy a törvényhatóság hivatalos bizonyítványával igazolja. A községi faiskolák számára kívánt ingyenes adományokért a kellően felszerelt folyamodványok egy koronás bélyeggel ellátva a földmivelésíigyi m. kir. miniszterhez 1901. évi január hó 1-ig benyújtandók; később érkezett folyamodványok nem fognak figyelembe vétetni. A folyamodványokban az elősoroltakon kivid még megjelölendő: a) a folyamodó község neve, b) az utolsó vasúti vagy hajóállomás és az utolsó posta, c) a kívánt magcsemeték neme és azok meny- nyisége. d) a faiskola nagysága, beosztási tervezete és a jövő év tavaszán beültetni szándékolt terület. Községi faiskolák, egyesületek, lelkészek és földmivesek részére az egyes telepeken több ezer nemes oltóvessző van készletben, mely darabonkint egy fillér szedési dij mellett küldetik meg az egyes megrendelőknek. Az ez iránti megkeresések 1901. évi február 15-ig egyszerű levélben az orsz. gyüm. miniszteri biztoshoz intézendők. Az ingyenesen adományozott csemeték szállítási és csomagolás költségét azok tartoznak viselni, kik az adományt kapják és ezen költségek utánvétellel szedetnek be. Olyanok, kik a kiváltásnál vonakodnak vagy késedelmeznek, — a jövőben minden kedvezménytől elesnek. Bélyegzés — tüzes vassal. Mi már irtunk egyszer arról a káros szokásról, hogy t. i. sok gazda tüzes vassal bélyegzi meg a szarvasmarhákat. Úgy látszik nagyon el van terjedve ez a dolog, mert most már Darányi Ignácz miniszter ur is rendeletet adott ki — ezen csúnya, embertelen divat ellen. Vannak ugyanis gazdák még ma is, a kik jó nagy tüzes vassal a szegény állat czombját. vagy hátát bélyegzik meg. No hát ez embertelen állatkínzás és oktalanság. Mert: 1. Az állat érez, neki tehát ezzel a bélyegzéssel nagy fájdalmat okoznak. Tehát állatkínzók lesznek; az állatkínzás meg rau berség. 2. De oktalanság is, mert eze bélyegzéssel a gazda kárt csinál magának. A tüzes vassal megbélyegezett bőr értékét veszti, sokkal olcsóbb. Mert a tüzes vassal bélyegzett bőrt nem lehet úgy lenyúzni, hogy a bélyegzés helyén ki ne szakadjon. A bőrgyárosok panaszkodtak is és azt mondják, hogy a tüzes vassal bélyegzett bőrt meg se veszik. Jószágot lehet ám másképen is megjegyezni, bélyegezni. De ha már valaki mindenáron a tüzes vasra szavaz, hát ott van az állat szarva, töltse kedvét a szarvon való bélyegzéssel. Alapítvány csongrádmegyei kisgazdáknak. Szentesről jelentik, hogy Károlyi Imre gróf főrendiházi tag, csongrádmágocsi nagybirtokos megyebeli olyan kisgazdáknak, kik egy holdnál nem kisebb és 15 holdnál nem nagyobb saját tulajdonú földön okszerűen példátadólag gazdálkodnak, két egyenként 200 koronás jutalomdijra alapítványt tett. Az alapítványt a gróf alapitó-levele szerint a vármegyei gazdasági egylet kezeli. A jutalomdijat az
