Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-27 / 43. szám
MAGYAR FÖLDÁR.VELŐ 339 kisembereket megmentse a könyelmü, úgyszólván rájuktukmált hiteltől. Sokkal üdvösebb dolog ugyanis reájuk nézve, ha a létminimum értékén belül nem lesz hitelük, mintha ieikiismeretlen hitelezés Következtében rövid idő, néha már hónapok múlva kiteszik szűrüket az utczára. Az otthont, a magyarember családi tűzhelyéi megkell menteni. Mert e tűzhely beteg. Jól tudjuk, hogy ez a mentség nem gyógyul láz nélkül. A hozandó törvény sem léphetne életbe egy kis rázkód- tatás nélkül. De ’iszen ezen keresztül kell ám esni. Hiszen a kisemberek már alig-alig bírják, a pusztulás jeleivel uton-utfélen találkozunk. Más országokban megvédelmezték már ily irányban a kis embereket: megkell védelmezni Magyarországon is, Azért csak azt mondjuk a szögödi bölcs tanácsnak. Bizony inkább gyengébb legyen a kisembernek hitele, mint a nagy hitelképesség mellett koldusbotra jusson. Székely árvafiuk a földmivelés szolgálatában. A sepsi-szent-györgyi árvafiu szeretetháznak 12 éves kort betöltött növendékei gyakorlati kiképzés czéljából az algyógyi gróf Kun Kocsárd-féle székely földmives iskolába helyeztetnek el a 15 éves kor betöltéséig. Potse József főispán kezdésére a földmive- lésügyi miniszter és az „Emkeu (Erdélyi magyar közművelődési egylet.) együttesen fedezik Algyógyon az árvafiuk felszerelési és fentartási költségeit, melyért az árvák viszontszolgálat fejében mindmegannyi kis cselédek, napszámosok nyernek alkalmazást, mely teendőkre a 6—12 éves korban előkészíttetnek, miután a sepsi-szent-györgyi árvafiu-szeretetháznak szép kertészete és gazdasága van. A múlt évben l2árvafiut, e hó 13-án 8-at helyeztek el Algyógyra. Állandóan 30—40 árvafiu befogadására és kiképeztetésére történt intézkedés Algyógyon. A három évi gyakorlati kiképzés után az anyaintézet, mint gazdasági cselédeket fogja szerződtetni az árvákat s a szolgálat által keresett pénzből ott, ahol az árva végleg letelepedik, családot alkot, egy épületes belsőtelket fognak vásárolni, hogy legyen, mi ahhoz a községhez, illetve a hazához kösse. Az árvák jövőjének ily biztosítása mellett a gazdaközönségnek is meglesz az az előnye, hogy oly értelmes, szakértő cselédje, munkavezetője lesz, ki a szántás-vetésen kívül kertészethez, gyümölcsfák nemesítéséhez, kosárkötéshez, faragáshoz, kisebb gazdasági eszközök készítéséhez s több eféléhez ért. Mindenesetre úgy közgazdasági szempontból, mint az árvák jövője biztosítása tekintetéből sokkal áldásosabb az árváknak ily irányú képzése, mint ha iparosoknak adnák őket. A kisipar terén most is légió a foglalkozásnélküli segédek száma, az iparossegéd már ur, mint segéd egy fillért sem gyűjt, miből önállóan kezdhetne iparűzéshez. Elzüllés, vagy keserves tengődés az árvából lett iparos sorsa s mégis tudomásunk szerint a hazában levő több mint 80 árvaház, növendékeinek 80 százalékát az iparra adja. A földmive- lésügyi miniszter ez intézkedésével is szép jelét adta humánus gondolkodásának s hisszük, hogy az „Emke“ és a kormány áldozatkészségének meg lesz a kívánt eredménye. ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill Kérdésre felelet. Lapunk mult számában az »Egyről-másról« ez. rovatban közölt »Tréfás kérdése k«-re helyesen eképen felelünk: 1. Kakas. 2. Kagyló. 3. Kalap. 4. Csősz. 6. Szék. 6. Újság. A fentebb említett rovat alján megjelent »Koczka- .rejtvény« helyes megfejtése : P a p. TÁRGYA. Az ördög és a székely. — Tanulságos mese. — Nagy bajban volt a szegény székely. Pénze nem volt s másnap járt le a váltója. Fizetni kell, ha akármi is történik, mert különben háza, földje, mindene ott vész. De pénzt honnét vegyen reá ? Hej az a kölcsön, csak az ne volna, sóhajtott Péter uram. Cserben hagyta most minden fifikája és furfangja, pedig volt elég. mert azt mondták rá a faluban, hogy van ám neki két tál esze is. De bizony most nem akadt még csak egy kanállal sem! Kiment az erdőbe s magában morfondálva keservesen felkiáltott: — Hogy az ördög fizesse ki ezt a váltót! Alig mondotta ezt ki egy hang szólalt meg háta megett: — No jó, majd kifizetem. Hát amint megfordul Péter, ime ki állt a háta megett más, mint maga az ördög. Megijedt volna erre szörnyen Péter, ha eszébe nem jut, hogy a végrehatónál ez sem lehet rosszabb I Az ördög meg azt mondta: — Péter gazda a lelkedre nem adhatok semmit, arra már a román takarék sem ad, hanem ha megígéred, hogy egy év múlva nekem adod, ami legkedvesebb neked, kifizetem minden adósságodat. Hej gondolkozott sokáig Péter, de nem volt mit tenni, elfogadta az alkut. Kapott is pénzt annyit, hogy képviselő lehetett volna a legdrágáb kerületben is az 96-iki választáskor I Kifizette a takarékot, sőt még tett is abba annyi pénzt, hogy már egy félév múlva beválasztották a felügyelő bizottságba. De az alkuról egészen megfeledkezett. Az ördög pedig nem. Volt ám az ördögnek is magához való esze. Tudta, hogy a székelylyel csínján kell bánni. Felvette a Péter komájának az arczát, s avval állított be Péterhez, hogy kitudja, ki neki a legkedvesebb. Leültek borozgatni, hát amint iszogatnak, látja az ördög, hogy Péter már kapatos. Kezdi kérdezni, hogy szereti-e családját. Mondja Péter, hogy milyen nagyon szereti. Isznak megint. Az ördög megint faggatja, hogy hát a földjét szereti. Mondja Péter, hogy nemcsak a földjeit, hanem a szomszédait, a papot, az ügyvédet, a kisbirót, a végrehajtót mind nagyon szereti, azok mind kedvesek neki 1 Mert Péter a fogadalma óta elhatározta, hogy mindenki kedves lesz neki, csak az ördög ki ne tudja, hogy ki neki a legkedvesebb. Ittak tovább. Kérdi most az ördög: — No komám, de mégis ki a legkedvesebb ? Sejtett Péter valamit, mert azt mondta: — Hát bizony, te komám I — Ne beszélj 1 Én ? — Bizony komám, te vagy legkedvesebb nekem ! Nagy ropogás támadt erre és kénkőszag. Az ördög belekapaszkodott saját fejébe, úgy vitte el saját magát. Mert hát azt kellett Pétertől elvigye, ami annak a legkedvesebb! így fogott ki a székely az ördögön isi A fűzfa. — Tolsztoj. Egy reggelen — éppen szent husvétkor — egy paraszt majorja földjét vizsgálgatta, hogy ki van-e már engedve a fagytól. Elment a veteményes kertbe s a földet egy karó végével döfölte, s ime a jégréteg olvadásnak indult. Ezután a közeli erdőbe ment, hol a dagadó rügyek már sokatigérőleg, vidoran nőttek a fűzfa- ágakon.
