Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-27 / 43. szám
Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTDLAJDONOS : BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre . . . 4 korona (2 frt) Fél évre . . . .2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) Nem csak a bérért! Egy nagyobb községben feltűnést okozó lopás történt. Két béres fiú, — elég jól megnőtt kamaszok már — feltörték az uraság magtárát és onnan hétről-hétre tetemes szemet czipeltek el. Az ily utón szerzett pénzből aztán kocsmáztak. A két jó madarat elfogták. Ott állottak a törvényszék birája előtt, ki szálakra szedegette a szerencsétlen tolvaj cselédek szivét. — De hát abban a házban hárman voltatok, faggatta őket a biró. — Miért nem árultátok el a harmadik czimborának is a ti gonosz terveteket ? — Nem akartuk elárulni, válaszolt az egyik. — Mert nem bíztunk benne mondotta a másik. — És miért nem biztatok? fojtogatta őket a biró tovább. —- Mert a harmadik társunk — bőgte ki a szavakat lesütve a tolvaj — minden lefekvéskor imádkozott. Gondoltuk, hogy a ki az Istennek naponkint igy beszél, annak nem tanácsos elárulni a mi dolgunkat. Hej, atyámfiai. ennek a suhancznak vallomása nagy predikáczió árrp mindazokra, kik munkásokkal, cselédséggel laknak, egy házfedél alatt élnek, keresik mindennapi kenyerüket. Mert a gazdák a mai időkben már épen semmit, vagy nagyon is keveset törődnek azzal, hogy vájjon munkásaik, cselédjeik hogyan állanak a hit, vallás, istenfélelem dolgában? Mit tartozik az ő hozzájuk — gondolják elég gyatrán. — Álljon munkába, végezze dolgát — a kenyérért! Oh, milyen öreg hiba igy gondolkozni, beszélni! A ki csak azért a nyomorult kenyérért dolgozik, annak hűségére, lelkiesmeretességére számitani alig lehet! Az istentelen, vallástalan munkásban, cselédben soha sem biznék. Vele egy fedél alatt, egy udvaron nem laknék. Azok nemcsak lopnak, szánszándekosan kárt tesznek a gazda jószágában, de azoktól félnünk kell, mint a fenevadtól. . . . Lám-lám az a harmadik béres fiú, a ki lefekvés előtt naponkint a jó Istennek beszélgetett, mily nagy mérvben érdemiette ki a bizalmat. Lám-lám az ő hite, vallásossága, mint szabadítja őt ki a legnagyobb szerencsétlenségből. Atyafiak, nemcsak kenyérért tehát! A munkás ember, a cseléd és minden emberfia, csak bérencz lesz, ha a jó Istenben való hit és bizalom nélkül dolgozik. Bérencz, ki majd hideg vérrel, minden megdöbbenés nélkül viszi végbe a pengő érezért a legnagyobb gonoszságokat! Ezt jól jegyezzétek meg ti gazdák és cselédek egyarányosan! Ha hűséget kívántok, olyan cselédet tartsatok, kik nem csak a kenyérért, de Istenért is élnek, dolgoznak. "'n n* wT rf rC tT rf *n n* vT n* tT n* vT "n n* w *x* w -X» -X* w w 'A. *X* á. Mt* Ül. .1* »X- dt- *xGyümölcsből egy millió korona. A közel jelenben felvetett praktikus, gyakorlati gondolatot, melyszerint a szövetkezeti összejöveteleken beszéljük meg községünk jelenés jövendő sorsát — az Isten szerelméért — el ne felejtsük. Nagy, kiszámithatlan áldás fakadhat ezekből népünkre ! Minden egészséges gondolatból, me!y a közszükséglet, köztapasztalat nyomása alatt felszínre kerül: egy-egy termékeny mag keletkezhetik. Mikor a mag kezünkben van, akarva nem akarva termékeny talajt keresünk, hogy elvethessük. A mag kikéi. Lehet, hogy gyümölcsét nem mi fogjuk élvezni. De szent kötelességet teljesítünk, ha az utánunk következő nemzedéknek hagyjuk. Itt van például az a felemelő eset, mit éppen e lap hasábján olvastunk az idei mármarosi gyümölcs- termelésről. A mármarosi gyümölcs u. m. alma, körte, szilva, dió egy millió korona értéket képviselt. Ennyi pénzt hozott be Mármarosvármegyébe.
