Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-06 / 40. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÖ 319 MI ÚJSÁG? Az uj és utolsó évnegyed alkalmá­val kérjük az előfizetések megújítását és a hátralékoknak sürgős beküldését. |A jövő 1902. esztendőre már most elfogadjuk az előfizetést. Aki 3 uj előfizetőt gyűjt, egy szép könyvet kap ajándékba. — Kérelem olvasóinkhoz ! Tiszteletid kérjük olvasóinkat, hogy ha valamely községben, családban találtatnának olyan versezetek, mondanivalók, melyek az arató ünnepségek alkalmával használtat­tak: szíveskedjenek azokat nekünk leírni, vagy le­íratni és szerkesztőségünkbe beküldeni. Bár mily egyszerű ember Írását szívesen fogadjuk, olvassuk el. .4 kiknek aratási ügnepélyre szóló és beküldött legkisebb írását felhasználjuk, azoknak egy érde­kes könyvvel kedveskedünk. A küldemény »Ma­gyar Földmivelő« Szatmár czimzendö. — Királyunk ő felségének okt. hó 4-én volt névünnepe. Ez alkalommal az ország összes templomaiban istenitiszteleteket tartottak. Isten tartsa, óvja és áldja agg királyunkat! — Ä király köszöneté. A király Veszprém és Baranya vármegyék, valamint Verőcze vármegye közönségének a miniszterelnök utján legfelsőbb megelégedését méltóztatott kifejezni azért a haza­fias és buzgó készségért, melylyel a hadgyakorlato­kon megjelent katonaságot és személyiségeket fogad ták, valamint azokért a biztonsági és közrendészeti intézkedésekért, melyek eredménye a hadgyakorla­tok egész területén és tartama alatt tapasztalható volt. — Uj Petőfi -szobor. Petőfi Sándornak a magyar szabadság lánglelkü költőjének emlékszobort állít Kunfélegyháza, a hol a költő ifjúsága éveit töl­tötte. Közadakozásból már szép összeg gyűlt egybe a szoborra, melynek tervezését Holló Barnabásra bízták. Holló már elkészítette a mintát, mely Petőfit vándordiák korában örökíti meg. Karcsú termetére atilla szorul, egyik kezében köpenyt tart, a másik­ban kalapot és botot. Ugv az arcz, mint a tartás igen érdekes és jellemző. — Br. Wencheim szobrát nagy ünnepségek közt leplezték le Kisbéren múlt hó 30-án. A lo- vasszobor a kisbéri ménesparancsnokság parkjában van felállítva. Az ünnepségen nagy és díszes kö­zönség volt jelen. Megjelentek: Széli Kálmán, mi­niszterelnök, Darányi, Hegedűs, Plósz, Wlassics mi­niszterek stb. stb. Huszárok jubileuma. A 15-ik huszárezred Miskolczon állomásozó százada kegyeletesen ülte meg fennállásának 200 éves jubileumát. A Halicka- téren 8 órakor tábori mise volt, a melyen az ösz- szes katonaság részt vett. — Aratási ünnepély. Siegler Gyula, somi birtokos elmúlt vasárnap élénk aratási ünnepélyt rendezett. Az aratók, a majorbeli cselédség, sőt a falu apraja-nagyja vígan tánczolt a zöld lombbal felékesitett nagy kocsiszínben, melyet ez alkalomra tánczteremnek alakítottak át. — Angol katonák — magyar fürdők, Hire jár, hogy egy angol ezredes fog Budapestre érkezni abból a czélból, hogy tudakozódjék: mely magyar fürdőkön lehetne elhelyezni ezerkétszáz sebesült délafrikai angol tisztet? — Tanítók hitelszövetkezete. A minap kezdte meg működését a Magyar tanítók or­szágos takarék- és hitelszövetkezete. A szövetkezet küldöttségben járt Berzeviczy Albert­nál, hogy megköszönje és továbbra is kérje támo­gatását, amelynek nagy hasznát látták a tanítók szövetkezetük alapításában. Berzeviszy igen szívesen fogadta a küldöttséget s megígérte a szép törekvés meleg támogatását. Lám-lám, hát a tanítók is pél­dát adnak arra, mikép kell a szövetkezés előnyeit kamatoztatni. — Inségkölcsön a székelyeknek. Inség- kölcsönt adott Hegedűs miniszter az Udvarhely me­gyeieknek, hogy az árvíz által sulytott székelység az éhínségtől megmentessék. Hit' szerint a többi mi­niszterek is hozzájárulnak ehez. Amig ez megtör­ténnék, addig a megye kölcsönből fedezi az utmun- kára fordítandó kiadásokat. — Három esküvő. Érdekes házasságkötés történt a napokban Bács-Doroszlón. Kgy idősebb földesgazda elvett egy szintén idősebb özvegyet. Két legényfia elvette egyide­jűleg az özvegy két hajadon leányát. Most már az öreg embert a fiai apának vágy apósnak, az asszonyt a leányok anyának vagy anyósnak fogják-e nevezni ‘? — A ki Írni és olvasni tud. Egy alföldi kerületben hire járt, hogy képviselő-jelöltnek föllép az öreg Csorba Gáspár, a ki ezer disznót hizlal, s ehhez képest a legren- dezettebb anyagi viszonyoknak örvend. Az ottani újságban egy tanár szóvá tette Csorba uram föllépését, s többek között azt irta róla, hogy nem tud se Írni, se olvasni. Másnap az aranyparaszt találkozik a piaczon a ta­nárral. Megszólítja : — Tanár ur, azt irta felőlem, bőgj’ nem tudok se Írni, se olvasni. — Voltam olyan bátor. — Nobát menjünk be ide a papirkereskedésbe, s lás­suk, melyikünk tud jobban. A papirkereskedésben Csorba uram elővette kövér bugyellárisát, s szép lassú tempóban Kiolvasott belőle száz darab ezrest. — No most folytassa tanár ur. A tanár megvallotta, hogy az ezres olvasásban nin­csen kellő jártassága. — Lássuk az Írást, mondotta az öreg Csorba, kérek két váltó-blankétát. Az egyik váltóra aztán alákaparitotta a nevét. — írja alá a másikat tanár ur, vigyük a takarékba, ott majd megmondják, hogy melyikünknek jobb az Írása. — Szerencsétlenül járt munkások. A kassai kera- mitgyár tulajdonát képező »Furcsa« erdőben az agyag­bánya 500 méter mélységben beomlott. Tizenkét munkás közül Rebiták és Vojtek megfulladt. A többi megmenekült, ezek közül kettőt súlyosan megsebesülve szállították be a kassai kórházba. — Nagy vihar. Valóságos nyári zivatar volt a múlt héten Zemplénmegyében, Nagy-Mihályon. A zivatar éjjel tört ki és a község sok házának födelét hatalmas erővel tépte le. A villám is kétszer csapott le és Bujánovics Béla birtokos istállóját és magtárát meggyujtotta, majd a szomszédos Corove pusztán 12 ökröt sújtott agyon. A kár meghaladja a 40 ezer koronát. — Fostarablás Nagyiétán. Vakmerő postarablás hírét jelentik Nagyiétáról, a hol a minap éjjel ismeretlen tettesek betörtek a posta épületébe. A gonosztevők kifeszi- tették a pénzes szekrényt, melyből 180 koronát elloptak. A csendőrség nyomozza most a posta tolvajait.. — A becsapott muzsikus. Egyik vidéki vendéglő köznapi ivójában kapatos fejjel, hevült, piros arczczal da- lolgatott aranyos kedvében egy vidéki magyar. Látszott rajta, hogy a kedve széles, eltart talán hajnalig is. Persze, örült a vendéglős s mert örömében az ember kitárja a szi­vét, hogy a más szegény ördögöket szánalommai öntöz- gesse : ő is, tudniillik a vendéglős megsajnálta a sarokban pislogó muzsikus czigányt s biztatta, kísérelje meg a mulató polgár körében a szerencséjét. A hegedű csakhamar kézbe került s a czigány derűs arczczal ált a vendég elé. — Egy nótát, csak egyet, ides ur! — Nem tuczcz ... — Még a nótáját is eltalálom ... — Reggelig se biz azt... — Mit ád, ha eltalálom s reggelig huzom '? — Kapsz egy tehénre valót. Felragyogott a czigány fekete szeme s nem égett volna tüzesebben, ha Fáraó trónját Ígérik vala neki. A nó­tát csakhamar eltalálta s húzta ... húzta a tehénre való boldog reményében világos hajnalig. A magyar agyon mulatta magát... Berekedt, elá­zott.. . düledezve czibálta magára a dolmányát s indulni készült. A czigány ijedten kapaszkodott beléje s szorongva kérdé: — Édes uram ... a tehénre való’? — Ahán! Madj el is feledtem! Belenyúl a dolmány belső zsebébe s egy jókora cso­magot vonszol elő ... Itt van la ... a tehénre való. A czigány nevető képpel bontogatta az általa egész vagyonnak hitt csomagot s ábrázata eltorzulva látta a valót, a felbontott csomag tartalmát, mi nem volt más, mint egy egészen uj — tehénre való k o 1 o m p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom