Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-06 / 40. szám
MAGYAR FÖLDMIVELO 317 Az első segélynyújtás baleseteknél. — Megbeszélni valók a gazdakörök és szövetkezetek összejövetelein. — A megfulladás veszélyénél elkékül az arcz, szederjes lesz, ajkai pedig kékesek. Például akasztás vagy fojtogatásnál; vagy ha valakinek lélegző csövében akadály van, például egy rosszul nyelt falat, gomb, csontdarab. Az akasztott embert azonnal, de óvatosan le kell vágni. Lógó testét jól kell támogatni, ne hogy leesve összetörődjék. A mig a test meleg, az akasztás óta kevés idő telt el és gyenge szívverést hallunk fülünket a szív tájára téve — reményünk lehet az élet megmentésére. Szabadítsuk meg a nyakat, derekat minden szoros ruhától és lássunk hozzá azonnal a mesterséges lélegzés végzéséhez. E végből hányát fektetjük, háta alá összegöngyölt ruhát nyomunk, száját felpeczkeljük és nyelvét egy zsebkendővel megfogva, fogsora alá kihúzzuk és mig a mentés tart kihúzva tartjuk. Egy másik mentő az eszméletlen fekvő feje tetejéhez térdel, a könyökben behajlitott alkarokat megragadja, a felkarokat két oldalt a mellkashoz szorítja és ezáltal a mellkast összenyomja, így levegőt nyom ki belőle; ez a kilégzés. Ezután hátravetve magunkat a beteg karjait feje felett hátra kinyújtjuk. Ez által a mellkas kitágul s tódul bele — a levegő. E z a belégzés. E két műveletet felváltva folytatjuk, lassan, ütemesen, de erélyesen. Körülbelül 16—18 szór egy perez alatt, megfelelően a rendes lélegzet-vételnek. És folytatjuk, ha kell óra számra is, mig csak minden reményünk a felélesztés eshetőségére el nem veszett. A mesterséges légzés alatt figyelemmel kisérjük t. i. a szívverést is. A görcsök. Valaki váratlanul, hirtelen össze- roskad, eszméletét veszti, hánykódik, rángatódzik, fogait, ökleit összeszoritja, száján véres hab tódul ki: ezt az állapotot eskórnak, epilepsziának, népiesen nehéz nyavalyának nevezik. A segély- nyújtás abban áll, hogy megakadályozni igyekszünk, hogy a beteg rángatódzásai közben magát össze ne törje, össze ne vérezze. E végből karjait, lábszárait szelíden megfogjuk, feje alá valami puha tárgyat teszünk. Erőszakosan leszorítani, sem ökleit kifesziteni nem szabad, mert ez a rohamot erősbiti. A roham megszűnte után a beteg rendesen elalszik. Dr. ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill ill Egy megelégedett alattvaló. Keresztélj' dán királylyal nemrégiben kedves kis történet esett meg. A király megjelent a jütlandi vasút megnyitásán. Egyszerre az ünnepi közönség soraiból előlép egy deresfejü, jóképű, tömzsi kis parasztember és egyenesen az uralkodó felé tart. Emberségesen kalapot emel előtte és megszólítja : — Maga a király, ugy-e ? — Igen, én vagyok, válaszol az uralkodó. Kíván talán valamit *? , — Nem én, uram, feleli az atyafi. Én csak azt kívánom, hogy sokáig éltesse az Úristen ; mert azt mondhatom, hogy jól uralkodik. Ilyen jó királj'unk még talán soha sem volt. A király elmosolyodott. Nevetve mondta: — Én nem nyilatkozhatom magamról. Az atyafi helyeslóleg bólintgatott fejével. — Persze, persze; a maga dolgában senki sem lehet elég okos. De én mondhatom, hogy jól csinálja a dolgát, már pedig nekem elhiheti. És barátságosan kezet nyújtott a királynak. Számtani feladvány. Eskolás fiuknak. Valakit a pékhez küldenek 3 forinttal, hogy vegyen 5 kros, 3 kros és 2 kros süteményt összesen 100 darabot. Hányat vásárolt 3 forintért a háromféle süteményből ? Megfejtés a jövő számban. Magyarországot csak a szövetkezetek menthetik meg! Mikor nem rég, Perbenyiken a szövetkezeti gyűlés oly lélekemelő, buzdító érdeklődés mellett folyt le: egy igen érdekes és jelentőségteljes mozzanat történt. Az értekezés elvégezte derék munkáját. A résztvevők barátságos társas-ebédre gyűltek össze. Ez összejövetelen Kozma Gedeon szőllősi ev. ref. lelkész felköszöntőt mondott gróf Mailáth Józsefre, a magyar nép javát oly lelkesedéssel munkáló főurra. Azt a kérdést vetette fel a derék tiszteletes ur: Mi lelkesíti, mi buzdítja Mailáth József grófot a szövetkezetek érdekében kifejtett munkájában? Hiszen ő vagyoni előnyöket nem keres, az emberek háláját pedig, miként a történelem és a mindennapi tapasztalás mutatja életében igen kevés ember nyeri el! Mailáth József gróf erre a kérdésre igen érdekesen és megszívlelni való módon felelt. Még boldogult atyám hagyta reám örökségül — igy szólt a gróf — hogy a mai önző korban szívesen veszik az emberek az i n g y e n, jó munkát. Minél önzetlenebbül fogja tehát a közt szolgálni, annál jobban fogják az emberek becsülni. De e mellett igyekezzék mindenkoron önálló gon- dolkozásu, cselekvésü egyén lenni, mert nem a szülők neve, az ősök legyenek azon szellemi tőke, a melyből az egyén táplálkozzék, hanem saját embersége, vagyis igyekezzék magának kettőzött buzgalommal az elismerést közhasznú munkásságával kiérdemelni. És végül a társadalmi békét csak úgy lehet hathatósan megóvni, ha kiki saját állásában, a saját tehetségéhez képest, a maga helyét betölti. Mert a szövetkezetek által jobban lehet ezt elérni, azért foglalkozik ő szeretettel a szövetkezetekkel. De a másik ok, a miért ő a szövetkezeteket kedveli az, hogy a szövetkezetekben nincs politika. A szövetkezetek munkássága igazi emberszeretetben alapszik. Itt érvényesül az elmúlt század elvének m i n- dent magáért; ellentétül az az elv: egy mindnyájáért, mindnyája egyért. De a szövetkezetek nemcsak a politikát nem tűrik, hanem a válaszfalakat ledöntvén, melyek az embereket nemzetiség, állás, foglalkozás, vallás és vagyon tekintetében elkülönítik, a socialis problémát legjobban megoldani képesek, a mennyiben a testvéri vagy felebáráti szeretet képezi azt a cementet, mely a különböző egyedek által összehordott épületet egy szilárd, maradandó létesitménynyé tömöríti. Jutalmát tehát azon tudatban leli meg, hogy kötelességét az emberiséggel szemben teljesítette. Érdekes szavait ama kijelentéssel fejezte be : »Magyarországot csak a szövetkezetek menthetik meg.« A szövetkezeti munka derék harezosaira. jelenlegi vendégeire üríti poharát. Miért lesznek pirosakká a rákok? Erre a kérdésre egy lap a következő választ adja: A tengeri rákok ép úgy, mint a folyami rákok, kagylójukban oldható kék vagy sötét festőanyagot tartalmaznak, melyet a forró viz kihúz, mire aztán csak a zsírban föloldható piros festőanj'ag egyedül tűnik elő. A sülét festőanj'agot hidegben is ki lehet huzni szeszszel. Némely helyen, igy pl. egy patakban Solothurn mellett oly piros rákok találhatók, melyeknek kagj'lójában a sötét festőanj'ag nem fejlődik ki; ezek az úgynevezett rubinok s megfordítva, vannak mások szerint Savoya két hegyi tavában s különböző hegyi folyókban oly rákok, melyek bronzszinüket a főzésnél nem vesztik el. Nagj’on Ízletesek, de az idegenbeliben mindig azt a kellemetlen érzést keltik, mintha eleven, vagy nem eléggé megfőtt rákokat enni. Az az előnyük van, hogy a nagyon kemény, mésztartalmú vízben megmaradnak, mig más rákok ezt nem tartják ki.
