Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-29 / 39. szám

310 MAGYAR FÖLDMIVELŐ MAGYAR KIS GAZDA. Jön a szüret! Már az igaz, hogy manapság a szőlősgazdáknak kell legkitartóbbaknak lenniök. Hej, mert mig a hordóba jut a szőlő-leve: ezer és ezer bajjal kell marakodniok. Annyi istencsapás, a mennyi azt a szegény sző­lőt éri: bizony, hogy alig alig kergeti meg még egy más — gazdasági növényt. Elkezdve a filokszerától — végtelen a sora a szőlő ellenségeinek. Az idén még a darázs is neki fordult amúgy igazándiba. Vátig mondogatják a szőlősgazdák, hogy „már a da­rázs is csipked bennünket!“ Szó a mi szó, de már csak egy kis bő szüret elférne. Mert ha igaz, hogy a gazdaság pénzzel jár, akkor elmondhatjuk : hogy a szőlő meg bő bugyelá­rist kíván __ Hát már csak segítsen megtömni ezt a bu gyellárist ő kelme la, maga a szőlő. Lesz-e bő és igy vig szüret? A jó Isten tudja. A hány vidék annyi baj, annyi rettegés 1 Azokról a vidékekről, a hol a jég előre lehütötre.a szőlős­gazdák szomját, akarom mondani várakozását, nem is beszélek. A tudósítások azt rnondották, hogy renge­teg termés van mindenütt. És nem lehetett hallani azt sem, hogy a peronoszpora, lisztharmat és a többi valami tulmérges irányban tereferélne. Hanem most elkezdett kötekedni az időjárás. Vettük észre már az első érett fürtöknél, hogy rothad valami Dániában! A macskát Dániában 1 Itt la, a mi drága szőlőinkben. Az idei főcsapás, koronás ellen­ség csakugyan — rothadási Míg a korán érett és a rothadásra inkább fogékony fajoknál a rothadás csak­ugyan kegyetlenül beütött: addig a bor fajoknál, a későbben érőknél, a jó, kedvező időjárást igénylők­nél veszszük észre, hogy a szemek akár puskába való sréteknek is használhatók. Legalább nálunk igy vanl Az én szomszédom flegmatikusán veszi a dol­got és mikor naponkint megerednek az ég csatornái elkezdi a nótát: „Hull a magas egekből!“ Az bizonyos, hogy ma még nem vagyunk tisz­tába azzal, hogy voltaképen milyen szüretünk leszen? A hordó drága, de a bor — ezt már előre látjuk — nem lesz olyan drága, mint a múlt esztendőben ! Egy bizonyos. A szüret rohamosan közelit! Oh, ha üdvözölve fogadhatnék. Egy sMs(jazda, Gazdák biztosító szövetkezete. Alig múlt egy hónapja, hogy a gazdák biztositó szövetkezete a m. kir. földmivelésügyi kormányzat megbízásából a mintegy 38 millió értékű állami biztosítások fogana­tosításával lett megbízva, máris egy újabb sikeréről adhatunk hirt, amennyiben Hajdu-Szoboszló város a legutóbb tartott rendkívüli közgyűlésen hozott határo­zat alapján a város tulajdonát képező összes épületek­nek — városház, kórházak, korcsma, közvágóhíd, iskolák stb. — biztosításával a gazdák biztosító szö­vetkezetét bízta meg. (Községek, városok, magáno­sok... folytassátok! Szerk.) Milyen gyümölcsből lesz jó pálinka? Ál­talánosan elterjedt vélekedés, hogy a gyümölcsnek legselejtesbbje is igen jó pálinkának. Pedig nem úgy van ám! Mert a ringy-rongy, férges, éretlen hulladék­ból is pálinkát főzhetnek, de nem ám jó és egész­séges pálinkát. Azon gyümölcsből lehet csak igaz jó, pálinka, mely az égetésre alkalmas: Alkalmas pedig erre a teljesen érett gyümölcs. Mert csak ily gyü­mölcsben van meg a szükséges czukortartalom, ami a szesz képződésre szükséges. Minél több czukor­tartalom van a gyümölcsben, annál jobb pálinkát főz­hetünk. A pálinkafőzésre külömben a szilva a leg- kiadóbb. Még pedig a fáján teljesen megérett szilva. Nem kell tehát összekeverni az érett gyümöl­csöt az éretlennel, mert az éretlen elrontja az érett­nek is eredményét. A vaj eltartásáról. A sótlan vajat sokáig meszes viz alatt el lehet tartani. A vajat jól ki kell mosni, az irót|belőle kigyúrni, azután belegyömöszöl­jük zománczos belsejü fazékba, de nem színig, ha­nem attól 3—4 ujjnyira. A begyömöszölt vajra mész- vízet öntünk. Ä meszes vizet úgy készítjük, hogy egy darabka oltott mészre vizet öntünk és vele összeke­verjük; Mikor a mész leüllepedik, a tiszta vizet ráönt­jük a vajra és hogy a meszes viz a vaj belsejét is érje, a vajba vékony vesszővel néhány lyukat szúrunk. A vajas fazekat hűvös, száraz helyen tartjuk és a meszes vizet minden két hétben leöntjük és frissel cseréljük föl. így a vajat sokáig friss állapotban el le­het tartani. A használat előtt semmit sem kell vele tenni, csak tiszta, hideg vízben ki kell gyúrni. A mész-vakolatot jelentékenyen meg lehet javítani, ha közvetlen a használat előtt finom porrá tört oltatlan meszet keverünk közéje, de az igy ve­gyített vakolatot most gyorsan kell feldolgozni. Négy nap múlva már olyan kemény lesz, hogy a falat nem lehet hegyes vassal megkarczolni, s két hónap múlva az ilyen vakolat szinte kővé válik, egészen összeforr a falnak köveivel vagy tégláival. Ilyen vakolat a leg­jobb alapfestés számára, nedves falakat is ilyennel kellene vakolni, akkor a nedvesség soha nem ütne ki rajta. Ilyen vakolattal építettek az ó korban, azért állnak most is oly szilárdan a réges-régi épít­mények. A szecskavágásról. Sokan azt mondják, hogy minél rövidebbre vágjuk a szecskát, annál jobb az. Ez nem egészen igy van. Lovak számára egy czenti- méternél rövidebb szecskát soha se vágjunk. Ha túl­ságos rövid a szecska, úgy a ló azt meg sem rágja, és ezzel a megrágatlan szecskával hamar megtörni a gyomrát, ez az állapot nem más, mint a kólika. A szarvasmarhánál meg 3 cm.-nél nem lehet rövidebb a szecska, sőt még a puha szalmánál 5 czentiméteres is lehet. így aztán elkerülik állataink a kólikát. So­kan azt hiszik, hogy a szecskázás mindenütt haszon­nal jár, pedig nem. A takarmányt csak akkor kell szecskázni, ha azt keverve adjuk állatainknak, vagy ha az nagyon sovány, silány. — A szarvasmarhának azonban minden esetben jót tesz a szecskázás. Tengerikóró savanyítása. A tengerikórót megszecskázva s gödörbe savanyítva, jól lehet eltar­tani és igen jó minőségű takarmányt is szolgáltat. A kóró eltevéséhez mindjárt a törés után kell hozzá­kezdeni, mikor a kukoriczacsövet boritó csuhalevelek mcgfehéredtek, ez esetben a kukoricza még nedvdus s zöldes. Ily állapotban kazalba rakva s földdel erő­sen megterhelve, igen jó takarmány nyerhető kivált akkor, ha sósvizzel kissé meglocsoljuk. Baromfiak számára igen jó hizlaió-6zer a csalán. Egyik gazdasági újság azt mondja, hogy még jobb a csalán magva, melyet meg kell szárí­tani és apróra törni. így keverjük rozsliszttel vagy derczével, gyúrjuk tésztává és adjuk a majorságnak. A hízót is ezzel tömjük. Az igy hízott állat húsa puha és igen finom izü. .x|x xV xV, xtx, xtx xtx xV, x+x ,xtx, xtx, X+X ,xtx, .xtx, .Xjx. .Xjx, ,x+x, .xtx. ,xfx. xfx.. xfx Gazdasági közmondások. Szántás—vetés. Ne sajnáld a földtől a vetőmagot. — Ha kevés a mag, kevés a termés. — Sekély szántás, csekély aratás. — Az eke csinálja, a fogas szaporítja a ter­mést. — Madarat tolláról, gazdát vetéséről. — Sáros vető-szántó — ritka vetés. — Amilyen a vetés, — olyan az aratás. — A szántások egymást kergessék. — Az ekevas is ad kenyeret; minél mélyebbre megy, annál többet ad. De a ki kapzsis nem fokoza­tosan mélyít szántásról-szántásra, hanem egyszerre hatol le mélyen, az mig a felhozott vadföld meg nem szelídül nem sok hasznát látja munkájának. — Gaz­nak kapa kell. — Kapa után pusztul a gaz. — Két­szerest egyszerre ne vess, mert az külön érik, külön a búzát, külön a rozsot. — Ki nem szánt jól, gazt arat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom