Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-27 / 4. szám
MAGYAR FÖLDMIVELÓ 27 van ragasztva, ujfent elmegy a postára, a hol készpénz gyanánt fogadják és beírják a könyvébe, hogy a tagsági diját béfizette. És ezt a lapot kitépik és elküldik az igazgatóságnak. — No már ez igazán derekasan van kitalálva. — Hát a második csoportbéliek, az 5 korona 20 filléresek. — Azok persze a bélyegeknek felét veszik és ragasztják. Egyik héten 5 filléres, a másik héten meg 6 fillérest. — Csak arra kell figyelmeztetnem kenteket, hogy a bélyegekkel tisztán-csinján bánjanak ám. Mert a postahivatal az elrongyolt. elpiszkolt bélveget nem fogadja el. Használt stemplit meg világért fel ne ragaszszon valaki, mért akkor bizony bajba keveredik... i Még egy kérdésem van biró uram! Állok elébe! ív— Hát osztég. ha valaki a maga idejére bé nem űzeti a tagsági dijat? Akkor bizony nagy lesz az ő kára. Mert kitörlik a tagok sorából és azt a pénzt sem kapja vissza, a mit befizetett. v . Szó után szó kerekedik biró uram. Hát ha mikor betegek leszünk, az az, hogy kimagyarázzam magam, ha mikor a tag a pénztárból segélyt kap : akkor is fizetni kell ? — Azon időre, mikor a tag tényleg segélyt kap a pénztártól, nem fizet tagsági dijat. És ha netalán ez már megfizette — arra az időre is javára Írják, a mikorön ismét fizetnie kell. — Értem helyesen bíró uram ! — No a jövő alkalommal arról fogok kenteknek felvilágosítást adni. hogy hát mit kapunk mi mindezek fejében ? Mert addig csak arról volt szó, hogy mit kell adni. Lássuk hát a medvét és nézzünk szemébe annak is, hogy mit, mikor és mily módon kapunk, már mint mi, rendes tagok. — Ez a beszéd, biró uram! Arató-szerződések. A föld nyugszik. Erős jégpánczélba van az öreg verve, hogy mozdulni sem tud. Legtöbb helyen téli bundával van betakarva. Sokan még csak nem is gondolnak arra. hogy ebből a nagy dermet- ségből kalászok fognak majd kisarjadzani. A földmives nép azonban már most forgatja elméjében az aratást. Hja az ő kebele hasonló ahhoz a földhöz, melyben a hó alatt már a gabna csira erjedez. Az ő szivében is él -a remény. Mi lesz a jövő aratáson? Hol fog dolgozni? Hol és milyen munkabért kap? Mór az egész országban folynak az arató, szerződés-kötések a gazdák és munkások közt. És jól yan ez így. Gazdára és munkásra nagy nyugalom az, ha mindketten tudják : hányadán lesznek a szorgos időre. Hála az égnek, mint értesülünk ezek'a szerződés kötések szépen, csendesen folynak. Nehézségek nem merülnek fel, viszályok nem zavarják az egymás érdekeire utalt feleket. i(, Ha a munkások méltányos részilletéket kérnek : úgy bizonyára számíthatnak a gazdák méltányosságára is. Alert hiszen mindenki tudja a maga baját. A gazda is, a munkás is. Nehezek a viszonyok, a gazdákat éppen úgy, mint a munkás népet nagy terhek súlyai nyomják. A munkásoknak csak azt üzenjük, ne igyekezzenek sokat markolni, mert a példaszó szerint majd keveset találnak fogni. Jobb a bizonyos, ha mindjárt kevesebbnek is látszik, mint a bizonytalan, mely aztán elpukkan, mint a nagyon felfújt papiros zsacskó. Legyen rajta tehát minden munkás, hogy jó előre biztosítsa magának a méltányos és igazságos s z e r z ő d é s - k ö t é s t! A fiú búcsúzik. A legénynek is sorsa... a bucsuzás! Ha csak muta módra otthon nem akar maradni az asszony anyám beczézgetése alatt... búcsúznia kell bizony a fiúnak is. De más a fiú hucsuzója, mint — a leányé. A fiút legszebb életszakában elviszik ám katonának. Ritka a ki ezt a honpolgári kötele séget kikerüli. És már ott a katonaságnál kiválik: ember; leszen-e belőle vagy szerencsétlen flótás? Mert' sokan elzüllenek ott. sokan m g regulát, emberséget' tanulnak és akaratot arra, hogy férfiak legyenek ám az élet gátján. Aztán a legény leszen a család fen tar tója. A leány csak segítő társnak esküszik. Az élet gondja a férfimé leszen. Menyi, szép tulajdonság, menyi akaraterő, munkaszeretet, józan élet, okosság kell; ahhoz, hogy valaki jó férj és jó családapa legyen., A fiúnak először arra kell gondolnia: munka-, biró kezem fent fogja-e tudni tartani azt a kis fészket hova szivem választottját vezetem ? Es ha fenn .. . most jön aztán a kérdések- kérdése. — Édes anyám, úgy gondolom, itt az idő Iá,' mikor kirepülhetek a kelmetek fészkéből. Az asszony anya ránéz gyermekére. Nem csalódott A fim szive mozgolódik... . — Hát osztég édes szülő gyermekem, választottál e magadnak valót? A fiú olyan édesen mosolyog. Mintha bizony az édes nem tudná azt.- Hát édes szülöttem-gyermekem te tudod, kit választottál. Magadnak veszed és nem másnak. Ha szereted vedd is el. A jó Isten áldjon meg benneteket. így a jó, a szelíd, a csendes, a fiáért reménykedve aggódó jó anya. szülő. Vannak aztán más jelenetek is. Mikor az anya oda áll a két szív közé. mint az ék! Hiszen nem mondjuk, bizony jó az. ha a szülők ilyenkor is tanácscsal, figyelmeztetéssel vannak. De a merev ellenkezés, sőt a kitagadással való fenvegetődzés- hez'.ne nyúljanak. Úgy sem érnek azzal sokat! — Édes anyám, lelkem, folytatódik az előbbi jelenét - hát a jövő vasárnap elmegyünk elsőbe a háztüzet körülnézni. És a fiú viszi az anyját! Aztán, hogy lesi az arizulafát, áldott jó Képét az anyának. Miiven boldog, ha megelégedést iát. Áz apjok edáig még semmit sem tud. Bár első este mindjárt elárulta az édes á nagy családi titkpt... ő még sem tud semmit! Édes anyám, mondja meg már az apám uramnak szivem szándékát! . .. — Hiszen sejti ő azt lelkem gyermekem. r — De mostanában olyan kemény a nézése meg a beszéde is. ■ — Gondolkozik, édes fiam! Es nehány nap után ott őgyeleg az öregebbik gazda az udvaron. Ott limlomol a kisebbik is. — Aztán azt a két jószágot szemügyre vedd ám ; gondozd ... magadnak gondozod. Az öregebbik kettő meg hadd maradjon csak kiszógál, máimig élek... — Értem apám uram ! Hja... a fiú búcsúzik! Meuter. Syermekveru. Irta : egy vén gyermek. Atyja névnapjára. Kedves atyám, figyelj reám, Neved napját köszönti szám : Magam ugyan kicsiny vagyok. De a szivem annál nagyobb Annál nagyobb a szeretet,' A mely most is hozzád vezet. Élj sokáig, kedves atyám! Viselj gondot tovább is rám ; Én fogadást teszek neked : Szófogadó fiad leszek. Most csókolom gondos kezed, Amely engem jóra vezet.
