Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-27 / 4. szám
Éljen József kir. főkerczeg! Magyar föld míves nép! Le a kalappal s örvendve kiáltsátok velünk együtt: „Éljen J ó z s e 1' k i r. f ő h e r c z e g! Ugyan mi történt, fogjátok, kérdezni ? Hiszen a legmagyarafab főherczeg iránt való mélységes szeretet ugy is meg van a magyar nép szivében... Most még erősebb leszen ez a szeretet, most már csakugyan a szó legteljesebb értelmében összeforrott őfensége a magyar földmives, gazdálkodó néppel. Hazánk első főura értesülvén az országos gazdasági munkás és eselédsegély pénztár létesítéséről az elsők közt siet, hogy mint magyar polgár részt vehessen e nemes intézmény felvirágoztatásában. Belép a segélypénztárba, alapitó tagja leszen és ezt Darányi miniszter urnák a következő szép levél kíséretében adja tudtára: Nagyínéltóságu .Miniszter Uram.! Azon sok üdvös intézkedések között, mélyeket Nagyméltóságod hazánk gazdaságának feivirágzására oly fáradhatatlan buzgósággal létrehozott, a most törvényhozásilag életbe léptetett »országos gazdasági munkás- és cselédsegély pénztár« egyike a legéletbevágóbbnak és alapítása bizton áldásteljes lesz. Mivel legbensőbb meggyőződésem, hogy ezáltal hazánk népének egy kiváló munkás része jólétének és boldogságának alapja letétetett, elrendelem központi uradalmi igazgatóságomnak, hogy nevemben e czélra 5000 koronás alapítványt tegyen. Magamat Nagyméltóságod kedves emlékébe ajánlva, maradok Fiúméban. 1901. január hó 13-án; őszinte tisztelője József loherczeg s. k. Íme atyámfiai, e levélből megérthetitek, hogy a magyar nép életet, viszonyait, bajait oly jól ismerő kir. főherczeg is ezt az intézményt „legéletrevalóbb “-nak nevezi és azt jósolja, hogy hazánk népe egy kiváló munkás része jólétének és boldogságának alapja vagyon benne letéve. Már pedig, a mit őfensége, József főher- -czeg mond, az sokszoros figyelemre méltó ám! Hiszen ő maga is hires magyar gazda! Ott nőtt fel az alcsuthi gazdasági uradalomban ! Gyermek-korától szerette a magyar levegőt, a magyar földet. Belekeveredett naponkint az alcsuthi földmives gyermekek társaságába. Az alcsuthi fiuk jól ismerték és szerették a herczegfiut. Sokszor büszkélkedve mondogatták, hogy ..Palatínus Jóska is olyan magyar, mint mi!“ Mert csak így nevezték őt! És ime Palatínus Jóska, a mi legkedvesebb József főherczegünk most is közétek áll jó magyar népem, hogy olyan magyar- polgár lehessen, mint ti. Kételkedhettek-e tovább is atyámfiai, hogy a ti sorsotokért, boldogulástokért minden igaz magyar ember szive őszintén dobog? Gondolkodhattok e továbbra is tétovázva, hogy ez intézmény egészen a tietek, egészen a ti üdvötökért fog élni és munkálkodni? Ám a fenséges kir. főherczeg e nemes, felemelő cselekedetével nem csak a ti szivetekhez szól munkás magyar nép! A legelső főur példát adott ezzel minden főurnak, minden uraságnak, minden tehetősebb. sőt egyszerű polgárnak is, hogy a maga rendje és módja szerint siessenek és tegyék le áldozataikat a földmives nép bol- dogitásáért. A ki teheti legyen alapitó-tag, a ki ezt nem teheti lépjen be pártolónak. Azt a két koronát, a mit évenkint a pártoló tagnak fizetnie kell minden magyar embernek fel kellene áldozni! A magyar nemzet gyökerét erősítjük azzal, ha népünket a boldogulás útjára segítjük, a magyar faj erősségét ápoljuk, ha a munkásokat ótalmunkba veszszük. így gondolkozott bizonnyára a legelső magyar főur is, a kit a jó Isten a magyar nemzet üdvére és örömére sokáig éltessen!
