Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-07 / 27. szám
212 MAGYAR FÖLDMIYEI.Ő tArgza. Hogy kótyavetődött el a Pandúr Estván gazda ősisége? A Pandur család emberöltő idők óta számottevő gazda-családja volt Morgófalvának. A dédapáról való kis házikó ugyan nem dugta magasra a fejét a többi, újabb cserép/.sindelyes házak közt; de többet mutatott közötte, mögötte a gazdasági udvar, meg hozzászólott ám a tekintélyhez a falu határa is, a hol Pandúréinak volt ám mit hasogatni, berenálgatni. Az öreg Pandúr biróviselt ember vala, gyermekektől, megembere- sedett fiától körülvéve. Már hetven- kedni kezdett, feje egészen hófehérbe takaródzott, de azért emberül vitte a gazdálkodást, mert hogy hát — mondogatta — az ember addig ember, mig két kezével keresi meg kenyerét. Hanem hát... embernek sorsa — a vég. Az öreg Pandúrt is éppeg tegnap hántolták el. Gyermekei összejönnek az üres házban, melyből kiköltözött a család lelke. A fiú, Pandur Estván várja, hogy az első szó a két leány testvérének ajkáról szálljon el. Ok a gyengébbek, hát kezdjék el, mi lenne okos szándékukban ? — Estván, szól az idősebb leány, Flóri, hát itt az idő, hogy beszélgessünk. — Én úgy szeretném, mondotta a fiatalabbik, ha a jó édes ősisége egybe maradna. — Mit szólsz hozzá Estván ? biz- tatgatja Flóri. Esván homloka mélyen elboruluir, egy ideig szótlanko- dott, aztán mondotta: — Hát, magam is úgy szeretném. Aztán jöttek a törvény emberei, megértékelték az öreg Pandur gazda ősiségét. Abban egyeztek meg, hogy a birtok Estván kezében marad, ő veszi ki az egész gazdaságot és testvéreit kifizeti. Az öreg tiszteletes, a ki régi, jó barátja volt a Pandur családnak még akkor melegiben kérdezte Estvántól: — Estván öcsém, meggondoltad-e te jól, vájjon erődhöz méltó dologra vállalkoztál-e ? — A birtok adóságmentes, aztán fiatal ember vagyok. Ha egy két jó esztendő bevág, úgy gondolom, megbirkózom á dologgal. — Segítsen az Isten, szólott a tiszteletes, de látszott arczán szelíd lelkének kétsége. Telt az idő. Az első aratás silány volt. A testvé rek számítottak a terminusra, hiszen nekik is élniök kellett. Estva'n gazda a fejét vakarta, kapkodott jobbra- balra. Jó emberei ugyan kisegítették a bajból, de a birtokot már teher nyomta. Jött a második, harmadik aratás. Bizony keserves aratás! Estván most már röstelkedett meghitt embereinek szólani. Uzsorásokhoz fordu't. K ipott is kö'csönt; halálos kölcsön volt az. Nyakig süppedt a hínárba! Ki vagy mi fogja kirántani ? Épen ennek a búnak eresztette Estván felszak- gatott szivét, mikor odaszól egyik atyafia, a ki disznókkal, lovakkal kupeczkedett: — Hát ember vagy te Estván ? Minek ereszted a kétségbeesésnek sorsodat. Hát tégy úgy, mint én. Kupeczkedj. A földeid még bírják. A mi elveszett a vámon, csak kinyered — a réven! Estván gazda nagyot lélegzett. Haza ment, lefeküdt és egész éjjel lázban fet- rengett. ^Számításokat tett, és szerinte e számításnak jól kell kiütnie. És csakugyan hozzáfogott a kupecz- séghez. Vásárról-vá- sárra járt, áldomásokat, áldomások után ivott. Aztán, ha egy kis pénzhez jutott, ott maradt a városban,. Belevegyültrossz társaságokba, hol az ördög bibliáját szokták forgatni. Otthon árvaságra jutott az ősi kúria, ő maga szánalmas emberré lett, a kit az egész község — sajnált, de rajta segíteni senki sem tudott. * * * Végre eljött a szomorú nap. Dobszó hal Iszik az ősi házban. A testvérek mindent elkövetnek, hogy magukhoz váltsák még egyszer apjuk örökét. De a hitelezők erősebbek. Oly követelésekkel állottak elő, miket teljesíteni nincs erejükben. Már hallsxanak az utolsó szavak is... — Egyszer, kétszer senki többet? — Háromszor! Ezzel befejeződött a Pandur család ősiségének szomorú története. Bizony, hogy igy kellett elkótyavetélődni a régi, jó Pandur család ősiségének. (br.) .. ,xte. .xjx, xfx. xf£. .X+X. .xfx, .X+X, t *tx. ,xfX xfx. xfx .xtx .x+x..xjx. .xfX. ,xfX, xtx. xtx. ,xfX, A földgömb legszárazabb vidéke Peruban van. Ezen a helyen minden két évben csak egyszer esik eső. A természet e bajon úgy segít, hogy az itt tenyésző növényeknek rendkívül hosszú gyökereik vannak, melyek a folyók régi medrének mélyéből szívnak egy kis nedvességet. Az ottani gazdák gyapotot is termesztenek ily holt medrekben, bár nagyón sok bajjal és drágán. Édes gondok
