Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-02 / 22. szám
Menjünk — ne menjünk? Bars vármegyében történt, hogy a megye czukorrépa munkásait elközvetitették — az erdélyi vármegyékbe. J C És miért mentek el azok a munkások hazulról? Miért hagyták ott azokat a gazdákat, kik őket kinevelték a répamivelés fogásaiban? A kiktől kenyeret kaptak télen- nyáron? Miért keltek vándorútra azon családok, melyeknek minden tagja keresett? Tíz, húsz krajczár több bér naponta, ez a sovány kilátás verte ki őket abból a kötelékből, hol gazdájukkal állandó összeköttetésben nyugodtan élhettek. Nem egyedüli eset ez és nem is marad utánzás nélkül, azt jól tudjuk. A munkás nép — látván a példát — hajlandó leszen a próbálkozásra Ezer és ezer munkás lelkében feltámad a kérdés majd: — Menj ünk — ne menj ün k? Atyámfiái, e töprengő kérdésiekre mi szeretettel, de határozottan felelünk: Ha községtekben, megyétekben biztos munkátok van, ne hagyjátok el az egyszer megrakott fészket! Nem tiz, húsz krajczárért, de még többért sem. Megmondjuk, elibetek rakjuk tisztán a mi tanácsunknak fundamentomát. Igaz, hogy talán más megyébe is biztos munkára hínak benneteket — az idénre. De mihelyest hire fut, pedig az ilyen hírnek lába kél ám, hogy ott, vagy amott jobban csendül a pénz, az az nagyobb a munkabér: megindul innen is, amonnan is a munkások egész raja. A következő alkalommal már nagy tömegben ajánlkozik a bevándorolt munkásnép. Mulhatlanul beüt a versengés. Olcsóbban kínálkoznak és e versenyben csak ti lesztek a vesztesek! Mert elhagytátok azokat a gazdákat, kik nektek talán hosszú időn keresztül munkát adtak, kikkel teljes szép egyetértésben éltetek, kiknek láttátok bajait és kik szintén méltányolták a ti kezetek munkáját! Azok a gazdák más munkásokat fogadnak, titeket vissza nem vehetnek. Mi leszen belőletek? Kapátok, kaszátok vándorbottá változnak majd. Bolyongani fogtok ütötten fés kapottan és átkozni fogjátok azt a gondolatot, hogy hát ott hagytátok a békés fészket. De ez még nem minden! Szomorú eseteket tudunk, hogy a munkások, józan, derék emberek — az idegenben elzüllöttek, eliszákosodtak, családjukhoz hűtlenekké lettek! Elmentek, hogy majd a kövérebb bérből pénzt hoznak haza! Megígérték, hogy otthon maradt családjuknak hetenkint pontosan küldik a íentartásra szükséges összeget. ígérték, de nem tették! Az asszony nem volt ám a férfi mellett. Nem volt, ki a garast idejében elvegye, félre tegye és a házat igy fentartsa. Nem volt, a ki visszatartsa a czimboráktól, a kocsmáktól, megmentse a verekedésekbe való keveredéstőlNem várták őket estenden a kedves gyermekek, kiket szemeik előtt látván, erőt merítettek a küzdelemre, az életre és önfeláldozásra. Nem volt meg az az édes otthon, mely békét ad a szívnek és megelégedést a szegénynek. Ezek mind nem voltak meg, azért jöttek aztán vissza az idegenbe szakadt munkások kopottan elzüllötten! Hej, mert igaza van a példa szónak: Mindenütt jó, de legjobb otthon! Azért mi azt mondjuk, azt tanácsoljuk: — Ne menjetek! Pár krajczárért ne hagyjátok el azt a vidéket, azt a községet,
