Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-12 / 19. szám
IV. évfolyam. Szatmár, 1901. május 12. 19. szám. A földmives-osaládok tűzhelyének védelme. Szabadka városa, üdvözlünk! Üdvözlünk a magyar nemzet nevében, melynek kebelében a gazda, munkás, földmives nép, nagy és tekintélyes tért foglal el. Az uj társadalmi programm, a falusi jólét érdekében vívandó küzdelem zászlajára van vésve az az eszme, az a kivánalom is, hogy meg kell védelmezni a földmives- családok tűzhelyét az árverési kalauzok támadásaitól. Hogy a magyar gazda megélhetésére szükséges mennyiségű földterület és az ennek megmunkálására szükséges igavonó- jószágok és gazdasági eszközök a foglalás és végrehajtás alól kivétessenek. Hogy végre azok sem v é g re hajtási z á r 1 a t, sem pedig bírói árverésen eladhatók ne lehessenek. Mi voltunk, kik időről-időre szomorú levertséggel mutattunk reá, mint züllik szét a községekben a földmives nép családja, mint pusztul tűzhelye, mert egy pár forint fejében a foglalás, árverés földönfutóvá teszi a magyar földmivelőt! Igenis, mi is kértük folyton-folyvást a magyar társadalmat, hogy mozduljon meg már végre valahára és védje meg a szegény földmives nép tűzhelyét, miként gondoskodott az iparosnak, a hivatalnokoknak, kereskedőknek védelméről. És ime Szabadka városa kezébe veszi a kezdeményező, az ébresztő munkát, hatalmas mozgalmat indít, felhívja az ország megyéit és törvényhatósági! városait, hogy sorakozzanak és induljunk a földmives nép családi tűzhelyének védelmére! Vájjon lesz-e gyümölcse, eredménye, e nemes mozgalomnak ? Vájjon eljött-e már az idő, mikor Magyarországon minden emberfia felfogta, hogy a földmi ves-osz tá 1 y megmentése egv értei mii a nemzet megmentésével? \ Lehéf, hogy nehezebben fog menni a dolog, mint gondoljuk! Hiszen a szabadkai mozgalomra már is felsziszszent az a sötét, önző szellem, mely mindent a maga javára akar kiszipolyozni. Azt mondják, hogy egy jogállamban .nem lehet egy osztály, a földmives osztály részére különleges védelmi eszközöket törvénybe iktatni. No atyámfia, hát ez a fiskális izü furfangos szenteüczia telesden-tele van kör- möntfont hazugsággal, turpissággal. Hát hiszen, mikor a löldmivelő-nép számára ezt a védelmet követeljük, nem követelünk mást, csak azt a védelmet, a mit a magyar társadalom többi osztályának már 1881. esztendőben, mint különleges védelmi eszközöket törvény biztosított. Nem kimondotta-e a törvény, hogy az iparosok, gyármunkások szükséges munkaszerei le nem foglalhatók? Nem kimondotta a törvény, hogy az állam tisztviselőinek, mondjuk hát hivatalnokoknak, tisztviselőknek fizetését csak 800 forinton belül lehet lefoglalni. Az az a végrehajtást szenvedő részére évi 800 forint érintetlenül maradjon ? Hát valami külön védelmet követelünk-e mi a földmives tűzhelyének megmentésére, mikor vidékek szerint 5—10 holdnyi földet és ennek megmunkálására szükséges igavonójószágokat, gazdasági eszközöket a foglalás és végrehajtás körmei közül ki akarnuk ragadni ? Bizonyára nem! Mi csak egy kis védő-várat akarunk a földmivelő-nép számára megmenteni. A családi tűzhelyet. Hogy onnan őt sem a furfang, se könnyelműség, se uzsora ki ne űzhesse ?
