Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-05 / 18. szám

142 MAGYAR FÖLDMIYELŐ MAGYAR KIS GAZDA. A káposzta lepke irtása. Éghajlatunk egyik legkártékonyabb lepkefajtájá­nak, a káposztalepkének irtására útmutatást adott ki a földmivelési minisztérium. A káposzta lepke test­vére a gyümö'csfákat pusztító galagonya lepkének, melynek hernyói a zsenge leveleket rágják le, ez pe­dig a káposztaféléket rágja össze s az oly vidékeken, hol nagyban tenyésztik a káposztát, jelentékeny ká­rokat okoz. A káposztalepke némely évben olv óriási töme­gekben jelenik meg. hogy például 1871-bm Német­országban a vasúti sitteket lepvén el, magát a vasúti forgalmat is akadályozták. 1876-ban a Rajna mentén milliárdnyi tömegekben jelentkeztek. Nevezetes, hogy e pillangófajt Európából Amerikába is behurczoltak (viszonzásul a fillokszeráért és a kolorádó bogárért) s már ott is elterjedt, sőt az addig ott élt rokonfa­jokat a pierci Oioracer.t és protocl cet is kiszorította s ezek az ősfajok ma már csak elvétve találhatók. A káposzta pillangónak irtására a m. k. állami rovartani állomás készítette s a földmivelési n misz­térium á*tál kiadott Útmutatás, melyet a nevezett intézet (Budapest Nádor-utcza 28 szám) levelező la­pon tett kérésre díjtalanul megküld, — a következő­leg hangzik : Útmutatás a káposztapillangó hernyójának irtására. Életmódja és kartétele. A káposztapil- iangók hernyóját falánkságáról egyaránt jól ismeri a falusi gazdasszony, aki zöldséges kerjében maga gon­dozza a házhoz szükséges káposztaféléket, meg a gazdaember is. a ki eladásra nagyban, táblaszámra termeszti a káposztát. A kápos/.tapillangó hernyója kisebb-nagyobb számmal minden évben akadhat, egyik másik eszten­dőben azonban oly nagy mértékben szaporodhatik el, hogy nem elégszik meg csupán csak a káposztával, amelyet a hernyók serege egész a torzsáig pusztára letarol, hanem a káposzta fogytával neki esik a ka- larábénak, sőt ennek hiányában a tormaleveleknek is. így történt az 1900. esztendőben is, amelynek őszén a káposztahernyo roppant kártétele miatt mindenfelől felhangzott a panasz. Ézek a kártékony hernyók a káposztapillangó tojásaiból fejlődtek, a melyet nyár elején a fehér lepke a karalábé, torma, de különösen a káposzta le­veleire rak le. A lepke ezeket a tojásokat szép sárga- szinü csomócskákba tapasztja oda egymás mellé a levelek fonákjára. Úgy két hét múlva ezen tojások mindegyikéből egy piczi hernyó bújik ki. A hernyók ilyenkor még igen aprók, eleinte fehéres-zöld színűek, egyideig egymás mellett egy c-omóbun vesztegelnek és nem igen látszik meg, hogy nagy kárt tennének, mindössze a levelek fonákját hámozzák meg itt-ott. Néhány nap múlva azonban elszélednek a káposzta­leveleken. hogy mindegyikük a maga szakállára sza­badon gazdálkodhassál« s a milyen mértékben nőnek, híznak a zsenge levelek árán, olyan arányban növe­kedik a kártételük is; kikezdik a leveleket a szélü­kön és lyukakat rágnak azok közepén, úgy hogy utoljára semmit sem hagynak meg a levelekből az ereken kívül. A hernyók őszre, rendesen a káposztaszüret idejére teljesen kifejlődnek s a káposztáról stb. ván­dorútra indulnak. Ilyenkor látjuk a Jtövér hernyókat a szomszédos fákon, kerítéseken, a falakon mászkálni, sőt egynémelyük lakásunkba is betolakodik, hogy al­kalmatos helyen, a hol a tél hidege, a nedvesség és sokféle ellenségük ellen olta’mat találnak, bábbá ala­kuljanak át. Ha a báb szerencsésen kitelel, akkor ab­ból tavaszra kibújik a fehér lepke, a mely a fent jelzett módon ismét lerakja petéit, még pedig mint­hogy ez a tavaszi ivadék részére káposztára ilyenkor még nem igen talál, leginkább a Vadon termő ká­posztafélékre (mustár, vadrepcz.e stb.) Ezeken nevekedik fel a második, a nyári ivadék, a méh’ mint fentebb említettük, a mi káposztánkat fertőzi meg. (Folytatjuk.) A csalán sokféle használásáról. Ha jó hasznát akarjuk venni a csalánnak: úgy legelsőben is le kell vágnunk a szárát, midőn a magva megérett és a szára is feketedni kezd. Azután kite­rítjük valamely száraz helyen s megforgatjuk napjai­ban kétszer, sőt még többször is. ha az esőtől meg- nedvesedett volna, vagy penésztől kellene tartani. Mi­dőn a héjjá könnyen fejük, a szára pedig jól eltörik, jele annak, hogy már elegendő a röstölés. Azután összegyűjtjük apró csomókba és össszkötjük, és mi­helyt egészen megszárad, megtörjük mint a kendert vagv lent s elválasztjuk a szálaktól a pozdorjá’. Ha tiszta a héjjá, meggerebenyezzük mint a kendert; de ha csak kötelet akarunk belőle csinálni, akkor nincsen arra szükség. A csalánt szintúgy lehet ké­szíteni, mint a lent, ha szövésre alkalmazni akar­juk. A csalánnak szövésre és papírkészítésre való al­kalmazása régóta ismeretes s javasoltatott is több Íz­ben; hanem követte e valaki a dologhoz értők jó­akaró tanácsát? ... A csalán azon oly eledele a marháknak, olyan gyógyító erővel bíró szer némely nyavalyákban: s olya alkalmas növény még a konyha- haszná'ásra is mint a spinót vagv friss repc/.e levél, ha fiattal korában vágatik le és illendően készíttetik el. mondom ezen fele te hasznos növény meg ma is csak gaznak tanárik és a helyett, hogy neme-űttet- nék: mindenfelé kiirtatik ; pedig azt bizonyították a vele próbatérelek, hogy szálaiból olyan kötelet lehet csinálni, meiy szmtolv erős és tartós a vízben mint a kenderkötél. A vászon hasonlóképen erős 1 s tartós, igen jó a törlőkre vagy ruhabójésre. Ha tehát ilyen hasznos növény a csalán és művelésével még sem gondolunk : hagyjuk meg legalább a földek végén és kerítések alatt termettet és tanítsuk meg a földmive- seket, miként kelljen ezen d éretek növényt sokféle ha­szonra fordítani. Közös beszélgetések. R. S. i-r. Katona ügyben a kérvény bélyegmenles. K. K. Kökényesei. Magyar mezőgazdák szövet­kezete Budapesten V. Alkotmány utcza 31. sz. alatt van. Czimezze csak igy: T. Magyar Mező. stb. Szőllős-gazda R A viharágyuk bizony szépen terjednek vidékenkint. így legutóbb olvassuk a következőket. A vasmegyei Sárvár elhatározta, hogy a sárvári szőlő­hegyen egy viharágyu-hálőzatot létesít, öt nagy’ ágyú (4 méteres hangtölcsérrel) egymástól 4—5000 méter távolságra lesz felállítva. A sági hegy birtokosság követni fogja a sárváriakat, tehát a tervszerű, egy’öntetü védekezés hazánk­ban is terjedni kezd és részünkről egyedül ezt tartjuk helyesnek. Ha lesz egy-két vagy több jól szervezett véde­kező állomás, ezek révén keletkezni fognak újabbak is és mi sem maradunk el élelmes stájer szomszédainktól, köz­vetlen tapasztalatokat szerzünk arról, a mit ma leginkább hallomás- és leírásból tudunk. R. K. —i. Hát csak türelem. Hiszen mi nem vagyunk mindentudók. Levele egy ahhoz értő munkatársunk­nál van, a ki pedig a hatodik megyében lakik. Csókás. I. Mézbor készítéséről következőket olvassuk: Vegyen 10 kg. mézet, keverje össze 40 liter víz­zel és gyenge tűzön engedje a keveréket felforrni a hab foh’tonos leszedése mellett. Akkor azután az egészet me­legen két fertályos hordóba töltjük, melyekbe előzőleg egy negyedfertály' borseprőt töltöttünk. Ezután jól felkeverjük az egészet és langymeleg helyen erjedni hagyjuk. 6—8 hét múlva gummícső segélyével a tiszta bort törkölyig lefejt­jük más tiszta hordóba. A lehúzott mézbor lassan tovább fog erjedni és ezentúl ugyanazon kezelésnek vetendő az alá. mint a közönséges szőlőből préselt bor. Az igy’ prepa­rált bor pompás, gyomorerősitö ital, mely’ amellett igen sokáig eltartható. — Eczetet mézborból Ugyanúgy kell elő­állítani, mint a boreczetet, eczetágy vagy faforgácsos hordó segélyével. Olvasóköri tag. A dohányból 107 millió ko­ronát vár az állam költségvetésében. Az ám, de az állam a dohánygyárakra költ ám 48 millió koronát. A tiszta jö­vedelem tehát 59 millió korona. És igy fogadásál elvesz­tette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom