Magyar Földmivelö, 1901 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-06 / 1. szám
MAGYAR FÖLDMŰVELŐ A gazdasági munkások segélypénztára. Mire megvénülüuk! Nem is oly régen volt még. Alig pár esztendeje. Nagy János uram is részt vett amolyan gyűlésen, a hol bizony hogy nem éppen ahhoz értő emberek arról traktálóztak: — Mit kívánjon a föld népe ? Haza jővén Nagy János uram a megnevezett gyűlésről, értelmes, négy nagyobb eskolát is végzett biró uram. tisztes neve szerint Kurucz Péter megkérdezte Nagy János uramat, hogy hát Voltaképpen, mi maradt meg a hegyében azon sok mindenfajtáju beszédből ? De el ne feledjék! Nagy János uram nagyot sóhajtott, aztán merőn a biró uramra nézett és imigyen szólott meg- katóképen:- Hát bizony az, hogy mi leszen a szegény gazdasági munkásból, földmivelőből, cselédből mire mégvénül? Mikor munkabíró már nem leszen. Akkoron a szegény emberrel is úgy tesznek majd, mint a hámból kivénült igás jószággal. Kiszupe- rálják. . . — Bizony. Nagy János gazd’uran. ezen a főbenjáró kérdésen nem egyszer magam is elgondolkoztam- Miért nem jött el akkor kegyelmed a gyűlésre'.' Ott hallotta volna a szinigazságot! , Mert az igazságok nem azoktól az emberektől akaróm taniilni. Hállani, — De hát nincs igazságuk, hogy mikoron a miniszterek elvénülnek vagy kibuknak hivatásukból: nyugdijat, penziót kapnak. Vagy igazság az. hogy a hivatalnok, ha tiszta-becsületesen bétölti idejét, akkorra félrevonul ps öregségére megkapja szolgálatának a porczióját? Még az utolsó hivatalnokszolga is igv vagyon? '%r . — Nagyon igazságos dolog ez. Nagy János uram ! — Envje biró-uram. be meglátszik, hogy esko- lázott ember, már hogy pártolja így az urakat. Hiszen inkább szidni való dolog ez ! — Nem jó gondolkozik Nagy János. En nem azért haragszom, hogy azok az említett hivatalnokok nyugdijat kapnak. Hisjzen éppen kigyelmed jajgat. hogy milyen az öregség , e remény nélkül. Hát miért haragudnám azért, hogy az állam olyan okos volt; lehúzta annak idejében az ő forintjukat és megteremtette nekik az ő nyugdijukat. Emberbaráti érzésem azt mondja : helyes cselekedett! Élvezzék, a mit az ő közreműködésükkel nekik öregségükre szereztek ! Másért haragszom én! — Mi vón’ az gazd’uram! — Azért, hogy a haza többi p o 1 g á- raival is nem ig}' történik! — No ugy-e, biró uram! — Csak lassabban a testtel Nagy János uram, jB*jd megválik a dolog. ^ Szeretem látni-hallani! — Valamint ott a hivatalnokoknál nem egyedül az államon, hanem magukon a hivatalnokokon is állott, hogy úgy vagyon ahogy vagyon: akkép mi velünk szemben sem történhetik másképen. — De hát a szegény földmives ember mit tehessen ? — Sokat, nagyon sokat tehet. Csak gondolkoznia kell, értelmes eszét neki szegezni a dolognak és meglássa, hogy még a fából is leszen — vaskarika. — Kötve tüskein, biró dram! — No hát én meg nagyon hiszem. Hiszem, hogy eljő az idő és talán nem sokára, mikor felülkerekedik még az a kérdés: mi leszen belőlünk vénségünkre? Vagy ha elnyomorodunk ? Vagy ha héhunyjuk a szemünket, aztán özvegy és árvák I! 1$ sirdogálnak tehetetlenül utánunk ? És él bennem a hit, hogy megsegíti a magyarnépet a Gondviselő jó Isten! Adja az ég, de már én nem érem azt el. * * * Mondok, hogy szentül igy történt ez néhány esztendőkkel ezelőtt. És uramfia, ki hitte volna! Egyszer csak szállong a hir, hogy hát a miket Kurucz Péter biró uram olyan kurucz módra kitálalt,, a miben olyan nagyon hízott, annak fele se tréfa. A többit már ebből az újságból tudjuk la. K r i s z k i n d 1 i r e, uj. éviajándékul megkapta a magyar nép a maga igazságos jussát: életbe lépett az úgynevezett »segély-pénztár.« A föld népe tehát, a ki napról-napra való keresményéből vagyont nem gyűjthet, ö r e g s ég e idejére biztosítja arról, hogy nem kell irgalom kenyeren tengődnie. De nem csak öregségért, hanem ha baleset éri vagy elhal; családja se fog majd a nagy világban elveszni. * * * ' Persze, hogy Kurucz Péter biró uram volt az: első, a ki odaszólott Nagy János uramnak — Hát még most is kötve tartja hitét? Hallom-hallom. mondja Nagy János és mondják többen, csakhogy — már megbocsásson biró uram, hogy mégis jobban szeretnénk mi kitanulni ezt az uj törvényt vagy minek hívják ... Mert hót igy, meg úgy! — Jól vagyon, mondotta biró uram! De ha én kenteknek napnál világosabban megbizonyitom, feltárom, hogy éhben az uj törvényben a mi népünk nagy üdve fekszik: megígérnek kentek egyet ? — De meg ám biró uram. — Parolát reá! — Magyar parolát ám! ‘ — Hát akkoron egyetlen egy lakosa, munkása. cselédje nem leszen ennek a községnek, mely abba a ségély-pértztárba hé nem’Tép. — Cgv leszen! r * * >,• .v .. -> • * ... Es'eljöttek a csendes ünnep napok. Biró uram a község tanácstermében rendre-szedegette ezt az uj törvényt. Hány sóvárgó, siró, majd megnyugvó arczot lehetett látni. Előre tudhadta mindenki, hogy értelmes biró uram beszédjének foganatja lesz. Es úgy történt! Ma már tagja ott, abban a községben minden emberfia a segély-pénztárnak. A tagsági dijak készen valának, azok befizetődtek. Mi meg hetenkint, r ó s t o n k i n t hozni fogjuk ám, hogy hát mit beszélt olyan értelmes e n, igazán, magyar észhez, szívhez való módon az a derék biró uram. Hátha másutt is — a hol még mindig késnek belépéssel — úgy fog történni, mint a hogy ez a história történt — Okosfalván. .xtx__x.Jx._xtx _xtx._xtx._xYx. xtx, .xtx. xYx..xtx._xtx. xtx. _x.tx._xtx _xtx.xtx._xtx. xtx .xfx, xtx Egy jó leány kérése — Édes apám, az idei farsangban nem megyek bálba. Ruha se kell! — Hát bizony édes jányom, legalább megtakarítunk egy pár garast. De hát miért lennél te alább levő a többi falusi leánynál? Mert kérni akarok valamit édes apámtól.. — Tudom, hogy ezért simogatsz. — Azért, hogy lépjen be édes apám a segélypénztárba. Abból a báli pénzből kitelik a tagsági dij az idénre, jövőre meg csak megsegiti édest a jó Isten. Hát olyan nagyon akarod? — Olyan boldog lesz édes anyánk, ha tudhatja. hogy szerencsétlenség, öregség, halál esetére segítségünkre lesz az uj törvény. — Már ilyen jánvért meg is teszem anyjok!
