Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-30 / 52. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 417 A hires lakodalom megtörtént. Híresnek mondom, mert gazd'uram csudálatosképen nem sajnált semmit. A lakodalmas nép majd sóbálványnyá változott. mikor tapasztalta, milyen hőségben uszhatnak a fukar Sárkány Éliás házában. ........Napok, hetek múltak. Egy este épen vígan csevegett a kemencze mellett a fiatal házaspár. mikor Sárkány Éliás sok izeg-mozgás után végre kibökte a fúriát, a mi eddig az ő szivét szörnyű módra szurkába. — Hát te Pista, igen. hogy már ezzel is végezzünk! Hol is láttad te azt a pénzt karácsony éjjelén. — Itt, a mi ablakunk alatt apám-uram — Itt. az én ablakom alatt? szólt a gazda örömtől remegő hangon. — Mondok, apámuram. — Mit gondolsz fiam, hát ha még az éjjel kiásnók ? — Nem kell azt már felásni! — Hát talán te már kiástad, kérdezte a gazda elborult ábrázattal. — Nem biz én apám-uram, ott van a még a helyén. — No hát akkor csak szaporán; ha egyszer az Isten nekünk adta, ássuk fel! — Mit beszél apám-uram? Annyi igaz, hogy az a miénk, a mit én láttam, de hát mit ássunk fel ? — Hát azt a kincset, melyet, mint mondottad te is láttál! — Hah! Hah! apám uram! miről álmodozik. Hiszen én azt a pénzt láttam, mikor kigyelmed olvasgatta Karácsony éjjelén, mely abban a vasas ládában van — ott ni ! Gazd’uramat majd hogy a guta meg nem ütötte! De magába fojtotta dühét, mert szörnyen restellette a dolgot! Hogy hihet még most is ilyet egy értelmes magvar ember, apám-uram? " — Hát mikor olyan erősen fogatkoztál, hogy találtál te kincset. — Persze, hogy találtam, mely többet ér egy zsák aranynál is.' Megtaláltam az én kedves Erzsikémet... Pista megölelte kis feleségét és olyan édesen kérdezte tőle: — Ugy-e, hogy olyan drága kincset találtam, mely többet ér egy zsák aranynál! — Pista, szólott aztán a gazda fejét lehajtva! Éljetek hát boldogul, csak azt az egyet Ígérjétek meg, hogy erről a dologról — hallgatni fogtok, mint — a sir! B Az aggastyán és a három ifjú. Három ifjú sétált egy kert mellett, hol egy nyolcz- van éves öreg ember fát ültetett. — Ejnye atyuska; — igy szóltak az ifjak : — ugv'an minek ültet fát ilyen aggkorban, hiszen nem érheti meg azt az időt, a mikor majd gyümölesöt terem. Gondoljon a halálra s bízza ezt a munkát a fiatalokra. — Fiaim, felelt az aggastyán, nem magamnak ültetem én e fát, hanem gyermekeim s unokáim számára. Tudom, hogy öreg vagyok, és minden pillanatban meghalhatok. Ti fiatalok vagytok, de azért ne bízzátok el magatokat. A halál nem kérdi azt hány éves valaki: csak úgy elviszi az életben kifáradt aggastyánt, mint az életvidor ifjút. Az ifjak némán hallgatták az öreg ember szavait, s meghatottan távoztak. Alig múlt el egy év — s bebizonyult, milyen igazat szólott az öreg ember. Az ifjak egyike tengerész voll — s meghalt a tengeren. A másik elment katonának és elesett az első csatában. A harmadik elbukott a vadászaton és lovával együtt nyakát szegte. Az aggastyán szomorúan ment ennek koporsója után s elbeszélte a három ifjú szomorú történetét. ISMERETEK TÁRA. Hogy eredtek a közmondások? Elrejtette magát, mint Vászon Pál. Bujdosóit játszottak valaha. Vászon Pál azt mondta, ő úgy elfog bújni, hogy meg nem lelik. ügy is lett; leereszkedett a kútba, de beleesvén, olt veszett; ezért mondják néha: »Elrejtette magát, mint Vászon Pál« Oktondi. Oktondi hires név. melyet viselt is egy ember, ki azért lett hires, mert látván, hogv a gabona-kereskedők buzájokból néhány magot visznek csak mutatóul, s úgy adják el a ~ gabonájukat; ő is elakarván adni a házát, egy pár téglát vett ki a falból, azt vitte el mutatóul, hogy milyen téglából van építve a háza. * Kivágták az erdőt, mint a bedői oláhok. Biharban van Bedő nevezetű oláh falu, melynek határában nagy erdőség van, melyen néha roppant seregei tanyáznak a varjuknak. Megijedtek az oláhok egyszer, hogy a varjuk megeszik az erdőt, levágták; máig is rajtuk maradván az eszteleneken, hogy : »kivágták az erdőt, mint a bedői oláhok.« Kotty belé, szilvalé, Két fazék ételt főzött az asszony, egyikben maguk számára köleskását, a másikban szilvát a cselédeknek. Midőn a kitálalt kását borsolná, a forró szilvából átkotytyant egy csomó a kására, mire azt mondja az asszony: »Kotty belé, szilvalé,« tán azt akarnád, hogy téged is meg bor- soljalak ? Másról is modják, például a közbeszólónak, hogy minden lébe bele kottyan ! Fél tehenet sem ér az esze. Tehenet vágott a mészáros falun, de nem kelvén el a hús, legnagvobb része elromlott, mi okból bejelentette a falusi tanácsnak, hogy ő tovább nem vág. A tanács tekintetbe vévén a dolgot, azt határozta, hogy a mészáros tartozik ugyan vágni, hanem úgy, hogy egyik héten felét vágja le a tehénnek, másik héten a másikat. Rajta is maradt a falun: fél tehenet sem ér az esze!« Időjöslás Januárra. Gyenge január kár; Ha esős, jó esztendőt várj, Ha Pál fordul szépen. Lesz mindenünk bőven. Ha pediglen köddel, Ember vész el döggel. Mulattató. Egy üveget puszta szóval szétrepeszteni. Egy tiszta hangú poharat keresztbe tartsunk szájunkhoz : miután előbb megvizsgáltuk e pohár hangját, körülbelül 8 hanggal magasabb hangon kiáltsunk belé s a pohár szét fog repedni. Gyors segítség. — Mama, nézd csak egy patkány esett a köcsögbe a tej közé. — Nos kihúztad legalább ? — Nem én, egy macskát dobtam ulánna. Áczélt fájdalom s veszély nélkül felolvasztani a kézben. Apróra tört ként teszünk egyik kezünkbe, a másikkal meg izzó aczélt forgalmik a kénben s az aczél el fog minden baj nélkül olvadni. Egy gyűrűt a fonal hamuján függve tartani. Középvastag- ságu fonalat néhány perczig sóvizben áztassunk, könnyű gyűrűt akaszszunk rá s gyújtsuk meg a fonalat. A gyűrű, csak ha megmozdittatik, fog leesni. Fehér borból vöröset csinálni s viszont. Észrevétlenül vessünk egy kis apróra tört brazíliai cziklán forgácsot (Fer- nambuk) a fehér borral megtöltött pohárba s a bor vörös lesz, azután néhány csepp czitromlével ismét fehérre változtathatjuk. A kis góbé. Hány ujjad van kis flam a két kezeden ? kérdi a tanító a palócz kis iskolást. — Hát tizenkettő! — Nem lehet az, kis fiam — csak tiz van ; — Nem a tanító uram ! mert a kabátlim is az envim, és annak is két ujja igv hát tizenkét ujja van.
