Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-18 / 46. szám
6 MAGVAK FÖLDMIVELŐ TÁRCZA. Hamar fogta fel a dolgot! Vas Gereben után. — Anyjuk — szólt oda a gazda az asszonynak, a mi Örzsénket tóm, hogy... (itt széttekintett a gazda, mert tartott tőle, hogy a falnak is füle van) hogy ... szeretik ! — Nem tudom, édes apjukom, talán kelmed tudja. — Hogy ne tudnám már. Hanem mostanság la azt kérdezem: ez a leány szeret e valakit? — De meg azt sem tudom, apjukom. — Hát miért vagy anyja, ha nem tudod ? — Oh te kedves gazdám, már honnan tudnám én azt? Hát mikor kelmed elszeretett engem, nem azt mondta-e mindig: Yi ez a! meg ne mondd anyádnak! — Persze, hogy azt mondtam, mert hiszen, amilyen argirus szemű volt anyád, akár forró lánggal ütött volna nyakba, ha tudta volna, hogy az ablak alját lesem. — No lássa kelmed, hát ugy-e hogy kelmed sem volt különb ember másnál! Mit csinálna kelmed, ha azt mondaná valaki, hogy minden éjjel az ablakunkat lesik. — Ki lesi ? — lánezhordtát! ugrott fel a gazda, majdnem fel- taszitván az asztalt — tudom úgy vágom ketté, hogy az egyik fele itt marad, a másik aztán csak felibe megy haza. — No lássa kelmed, hogy szinte nem jobb az én édes anyámnál ... — Nem hát... lármázott a férfi, de most azt akarom tudni, ki jár az ablakra? — Kérdezze meg kend a lányát, én örülök, ha rám jön az álom, nem hogy még az ablakra is lessek. Most jött be a leány. — Orzse — szólt reá az apja — miért nem alszol éjjel? — A bakter kiabált édes apám, mentegetó'dzik a leány — az nem nem hágy aludni. — Láttál-e az ablakon valakit leselkedni? kiáltja az öreg, ha meg nem mondott, tüstöntüben meghalsz. — A Bogár Jancsinak fejét láttam, édes apám- uram. — Azt már nem szereted, tudom; mert ha szeretnéd nem mondanád meg. ki volt ott még más? — Nem volt senki édes apám. ha megöl sem mondhatom; — hej pedig éppen akkor látta a hamis leány Szilaj Ferkét az ablakon behallgatózni. — De hát kit szeretsz? — Édes apámat, meg... — Hát még kit? szakadt a szóba az öreg. — Meg édes anyámat... zokogott a leány. — Nem azt kérdezem... kit szeretsz mást ? — Hát muszáj még valaki mást is szerelni, édes apám? mondja meg inkább, csak ne kiáltson úgy reám, félek, zokogott a leány, nem tudván azt, miért riasztják igy ? — ügy is tudom, hogy kit szeretsz — lármázott és még jobban az ablak felé nézett, honnan Szilaj Ferkó éppen elhúzódott. — Ha mindent tud is édes apám, akkor azt is tudhatja, hogy én senkinek sem mondtam még, hogy szeretem. — Eredj a dolgodra — szólt neki az anyja, — mire a leány kiment, az apjuknak meg közelében állván, dorgáló hangon mondá: rosszabb kelmed akármi asszonynál. Az legalább megvárja, mig a hirt a pletyka után kapja — aztán is ráér még hinni az igazat. * * * Mielőtt még nyugovóra mentek és a gazda kifordulj a csűrösbe, hogy szét nézzen, Orzse odaborult édes anyja kebelére és zokogta: — Hiszen édes anyám, mindennap készültem ám megmondani az édesnek, hogy... — Szeretem Ferkót... — Hogy szeretem Fer-kót. Brühü-bröhü! — No hát akkor mondd csak meg szaporán | édes apáduradnak is. — Azt az édesnek kell megmondani. Brühü- brtihii! Orzse elszenderedett. Mély álom kötözé be szemeit.,. A gazda bejött. Az asszony fülébe súgott valamit, mire gazd’uram füle tövét vakarva emigven beszélt önönmagának: — Tán bizony hamar fogtam fel a dolgot. Ii. A múlt század telei. Egy német hetilap érdekes összeállítást közöl a tizennyolezadik század legerősebb teleiről. 1708-ban a tél már október 2-án oly erővel lépett fel, hogy a gyümölcsfák és szőlőtőkék Berlin körül már e hónapban elfagytak. 1709-ben jannár 8.-án pedig 55 fok Reomur volt a hideg. 1729-ben még márcziusban is be voltak fagyva a kutak Berlin ulczáin. De mindez csak semmiség az 178940-iki télhez képest, amikor októbertől junius végéig tartott a fagy s Poroszországban az 50 fokos hideg napirenden volt; a borszesz- hőmérőkben a golyóig sülyedt a folyadék s megfagyva szétrepesztette azt; a sürü hideg levegőben a kapukon levő csengők hangja a harangozáshoz hasonlított s a húsz láb magasból lebocsátott vízcsepp már megfagyva esett a földre. A mezőre kihajtott marhát 1740-ben még májusban is megbirta a jég és Spandau és Potsdam közt még május elején is jégen közlekedtek az emberek. Hároroszékmegyei népies időjóslások. Dr. László Ferenez sok népies időjóslást figyelt meg a háromszéki székelyeknél. Az időjárás után közöljük az érdekesebbeket; Mikor a kisebb állatoknak jó kedvük van és tánczolnak, akkor mindig eső lesz. Pál-fordulóján a medve kijön barlangjából s ha süt a nap, megigazítja a barlangját és visszamegy, mert még nagyobb hideg lesz. Füvet rág a kutva, eső lesz. Ha a sertés szalmát visz a szájában és szalad vele, hideg lesz (Uzon). Mikor a varjú a toronv hegyig károg, esőt jelent az. Ha a czinke szaggatott, vékony füttyszerü hangot hallat: esős idő lesz. Mikor a madarak reggel, a mikor virrad, erősén csiripolnak és verekednek, akkor eső lesz. Mikor a hangyák az ösvényre nagy tömegben gyűlnek ki: eső lesz. A hangyák kitérőitek (gyorsan jönnek-mennek), eső lesz. Mikor valaki tojást lát álmában, ha ugyanakkor tél vau, hó lesz, ha pedig nyár, akkor jég. Ha az ember álmában égést lát, nagy szárazságot jelent. Hogyha izzad, aki ritkán izzad, zápor esőt érez. Eső lesz, mert jár a drótostót. Mikor a diákok hazamennek vakáczióra: bizonyosan csúf idő lesz. (Diákok hordozzák az esőt). Mikor a katonák utaznak, eső kedesz. Mikor a csíkiak pünkösdre Brassóba mennek, eső lesz, ahol csak keresztülmennek. A Piliske félrecsapja sapkáját: Kendnek ugvan eláztatja szénáját (Sepsi-Szt-.György). Mikor a köd az Olt folyóval halad (F.-ról D-re: akkor nem lesz eső (Oltszem). Mikor a harangszó Zágonból áthallszik : megmelegedik az idő (Papolcz). Ha kiönt a Pokolsára, eső jön rá nemsokára (Kovászna). Nagyon hű a Herkules : Bizonyosan eső lesz (Málnás-fürdő). ■ ** Szilaj Ferkó
