Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-01-07 / 1. szám

MAGYAR FÖLDM1VELÖ o Az öreg huszár, Tüzér Sámuel uram beszélgetései. A mi falunkban mindenki ismeri ám az öreg huszárt, Tüzér Sámuel uramat. Mankón jár ugyan, öreg pápaszemmel olvas, de azért mikor igy a téli estéken összegyűl kicsinye-apraja a fonókra. Tüzér Sámuel uram megifjodik, és oly tüzesen tud beszélni, hogy ritkítja párját . . Rendesen igy kezdi: Mikor Verona városában értünk . . . No akkor már mindenki elcsendesedik, sir le­szen, aztán következnek azok a nagyszerű huszár- csinok, melyeket talán már éppen századikszor hal­lottunk, de azért mindig újabb és újabb alakban tálalódnak fel. — Verona városában egyszer bizony nagyon is későn találtam szállásomra menni — kezdte a minap Tüzér huszár uram. Nagyot mulattunk, osz- tég sötét volt, akár Pokolországában. — A pokolban tűz van — szólott közbe egy kötekedő suhoncz, a ki eskolákat is járt . . . — No öcsém, látszik, bogy nem igen olvas­gattál — vágott vissza huszárosán Samu bátyánk. Hát nem úgy mondják e, hogy pokoli sötétség. — Úgy van, fogták pártját Samu bácsinak. — No hát ebbe a pokoli sötétségben kezembe vettem kardomat, szörnyen restelvén a hiába való csöiv.etést. De megjártam. Talán éppeg e miatt va­lami éjjeli kóborló — a ki bizonyára nem is sej­tette, hogy voltaképpen kivel van dolga, mellém somporgált és igy szól nekem : — Ugyan kérem, hány az óra? Ránéztem magyarmiskásan a taliánra Verona városában, éjjel, pokoli sötétségben az utczán, az­tán kardomat mutatva neki igy szólottám: — Holló! Órám ugyan nincs, de ha éppen kardot akarsz lopni, gyere -- vedd el talián ! Micsoda? A talián úgy elkotródott, hogy a ve­ronai ujságlapok csudálkozva Írták a más héten; nem tudjuk hogy és miképpen történhetett, de Ve­rona városának legnagyobb zsebmetszőse elhagyta városunkat! Ilyenkor aztán nagy dicséreteket kap Samu bácsi, csak az a kötekedő suhoncz somolyog úgy a baj’sza alól. — Ez sem igaz, de hát ha Samu bátyánk mondja, hát csak hadd legyen! * * *-# De legszívesebben hallgatjuk Sámuel bátyán­kat, mikor a szép talián leánynak történetét beszéli el. Akkor az öregnek szemében könyek szöknek, mert meg van szentül győződve, hogy ebben a perczben, mikor ő nekünk arról a szép tündérről beszél, ott Mantua városának környékén róla, a vén huszárról regél — a talián matróna. — Annak a talián leánynak az édes apja nagy, gazdag ur vala. Összetett kezekkel kérlelt, ne jöjjek ide vissza hozzátok, mert a leánya belé hal a bu- csuzásba. Elhervad, mint a liliom ... és a többi. A leány is akasztott, marasztott, de hej! A magyar huszár szive nem olyan ám, hogy egykönnyen el lehessék vele bánni la. Akkor már a Sámuel fogva volt, itthon szép Magyarországban fogták el. Mit nekem talián gazdagság, talián szépség? . . . Magyar leány, magyar föld. magyar bor, magyar szív hűsége lelkesített engem ! De hát fájdalom, ott kellett hagyni a gazdagságot. Mert azt hittem, hogy a magyar hu­szár szerelemből — vitézségből él. Én vitéz valék, meg szerelmes! De hát mikor haza jöttem, elpusztult a fészek, hol galamb mód­jára csicseregtünk! Hűség, szerelem lemondás — mind mind elveszett! — Hogy hogy — kérdezzük részvéttel ilyen­kor Sámuel bátyánkat. — Hogy ? Kiált mérgesen. A falunkban épít­keztek. Talián munkásokat hozatott az uraság. És az én Trézsim. oda adta egy taliánnak a szivét... Csakis igy szedhetett reá a talián, de másképpen nem tudott megboszulni . . . Méty csend következett most, Sámuel bátyánk aztán felhasználta az időt a bűnbánó vallomásra. — A legszomorubb meg az fiaim, leányaim a dologban, hogy a talián nem volt más. mint az a Zsebmetsző, a ki kardomtól elhagyta Verona nagy városát. Én legalább azt hiszem. — És ti hisztek a vén huszárnak? ÜGYES-BAJOS DOLGOK. Tilosban talált baromfit ha már beliajlá­tott nem szabad agyonütni. Ezt mondotta ki a kir kúria egy pörben hozott ítéletében. Az ügy állása igen érdekes, azért azt is rövi­desen elmondjuk. * H. József tyúkjai 1897. év folyamán többször átjártak B. György kertjébe és ott kárt tettek. B. György kutyájával négy darab tyúkot megfogatott, azokat cselédje Sz. Terézzel levágatta és azután át­dobatta H. József udvarára. H. József idegen ingó dolog szándékos és jogtalan rongálása s 2 forint kár iránt vádat emelt B. György és Sz. Teréz ellen a zombori kir. törvényszék előtt. A törvényszék úgy B. Györgyöt, mint Sz. Terézt a vád alól felmentette. A szegedi kir. ítélő tábla a törvényszék határozatát megváltoztatta s Sz. Terézt, mint tettest, B. Györgyöt pedig mint felbujtót bűnösnek mondta ki. A kir. kúria fenti határozatának a kir. tábla Ítéletét hely­benhagyta s vádlott Sz. Terézt 1 frt. fő- és 1 frt mellékbüntetésre, B. Györgyöt 2 frt. fő- és 2 frt mellékbüntetésre ítélte a következő indokokból »Minthogy az 1894. évi XII. törv.-czikk 90. §-a sze­rint a tilosban talált baromfiak megölése csak akkor van megengedve, ha ennek behajtása nehézségekbe ütközik; minthogy azonban a vád tárgyát képező esetben B. György vádlott a panaszos tyúkjait már elfogatta, vagyis behajtotta s e szerint módjában volt azokat a hatóságnak átszolgáltatni és az okozott kár miatt törvényszerű utón megtorlást és elégtételt keresni; minthogy ennek ellenére nevezett vádlott a tyúkokat megölelte: ezen cselekménye a más va­gyona szándékos rongálásának tényálladékát álla­pítván meg, a szegedi kir. ítélő tábla vádlottakat e miatt helyesen mondotta ki bűnöseknek.« A koronaértékben való kötelező számí­tás. A hivatalos lap közölte az igazságügyminiszler- nek a koronaértékben való számítás kötelező beho­zataláról szóló rendeletét. A rendelet főbb pontjai a következők: Az uj törvényes érték hivatalos elne­vezése az 1899. évi XXXVI. t.-czikk szerint a »koro­naérték,« Rövidítve a koronaérték k. e. hetükkel jelezhető. A pénzösszegek megjelölésénél szigorúan ügyelni kell arra, hogy ne támadjon kétség az iránt, vájjon a pénzösszeg koronaértékben, avagy ausztriai vagy más értékben szól-e. Az 1899. évi XXXVI. tör- vényczikk 7. §-a a pénzösszegnek koronaértékben való kifejezését kötelezően csak oly bírói határozatra nézve Írja elő. mely pénzben való marasztalásra szól. Ebben az esetben az 1899. évt XXXVI. tör- vényczik 7. § a megfelelő alkalmazásának van helye. A telekkönyvi betétek A) lapjának 5. rovatában (1886. évi XXIX. törvényczikk 3. §.) a kataszteri tiszta jövedelmet, ha ennek kitüntetése vagy átveze­tése 1900. január hó 1-je után történik, csupáu az uj értékben kell kifejezni. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom