Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-01 / 13. szám
Szatmár, 1900. április 1. 111. évfolyam. A föld-uzsora. Szere-száma nincsen azon kacskaringós utaknak, melyeken az uzsora, —ez a veszedelmes, mérges kígyó — a mi népünk megrontására folyton-folyvást csuszik-mászik. Az emberi ész megáll, szive megdöbben azon furfangos, tekervényes és hihetetlen operaczióknak még csak hallatára is, melyekkel az embereket valósággal bilincsekbe rakja ez a zsarnok. Uzsora nevet adott neki az emberi nyelv. Mondjuk hallására is! Hát még a ki benne van az ő reménvtelen börtönében, a J kinek kezét, kedélyét, kitartását bilincseli le! Azért a társadalom, az annviszor hangoz- tatott emberszeretet soha sem mivel nagyobb irgalmasságot, mintha a népet okos bölcseséggel, a jog és igazság fegyvereivel abban támogatja, hogy az uzsora karmai közül kiszabadítsa. A múltkor említettük, hogy nagyon sok helyen, vidéken dívik az úgynevezett földuzsora. A megszorult magyar kisgazda a vett kölcsön alkalmával kamatba leköti földjének, vagy legalább egy részének haszon- élvezetét mindaddig, mig a tőkét le nem tudja fizetni.... A tapasztalat szomorúan igazolja, hogy mi lesz ennek a kölcsönkötésnek a vége ? Az barátaim, hogy a magyar gazda földje elpusztul, odavész, idegen kézre kerül potom árért. Ügyes-bajos dolgok czimü rovatunkban orvosságot ajánlottunk a minapában e pusztító vész ellen. Megmagyaráztuk velős-röviden, hogy és miként döntött a kúria ez ügyben és mi módon juthat az ily uzsorába jutott szegény ember újra földjéhez. De édes Istenem, mennyi akadályt kell a mi szegény népünknél legyőzni, hogy az emberséges, jó szót megértsék és azt fel is használják a maguk javára, Sokaknál a könnyelműség, másoknál az álszégyen, majd az oktalan félelem, vagy tehtetlenség miatt nem lehet segíteni. Azért nem nyugszunk! A magyar nép jóléte, üdve, a mi üdvünk, boldogságunk. Időről-időre megzaklatjuk ezt a népet, hogy lássa be már a maga boldogulásának igaz útját. Megzaklatjuk azokat is, kik hivatásuknál fogva kötelesek ezt a népet segíteni, gyá- molitani! Azért nagy szolgálatot tesz a mi ügyünknek, a ki egyes vidékeken, községekben megfigyeli: vájjon a már érdeme szerin méltatott föld-uzsora divik-e ? Biztos és határozott adatokra van szükségünk, mert csak akkor fogjuk igazán látni, mi nyeli el telhetetlen gyomrába a magyar gazda földjét, ingatlanát ? Akkor fogjuk látni, hogy hol van égető szükség a hitelszövetkezetek felállítására, melyekkel aztán lassan lassan felszabadíthatjuk az igazságtalanul bitorolt, haszonélvezett földeket, ingatlanokat. Mindezen dolgokat pedig tehetjük a józan megfontolás, az okos tapintat eszközeivel, mert nagy és eredményes munkát csakis igy érhetünk el. FALUSI ÉLET. Beszámoló, egy gazdasági téli tanfolyam működéséről. Márczius 15-én délelőtt 9 órakor a perbenyiki »Nyesés« nagy termében a földmivelésügyi miniszter által és a mi nemes grófunk buzgó pártfogása mellett fentartott téli gazdasági tanfolyam, mely házi iparoktatással volt egybekapcsolva, tartotta meg záró ünnepélyét Tormay Béla miniszteri osztálytanácsos elnöklete, a gróf, ^grófné, számos úri vendég, a hely- és környékbeli gazdák meleg érdeklődése mellett. E tanfolyam múlt év deczember 4-én megnyílván, 3 és fél hónapig volt gyülekező helye a bodrogközi gazdaembereknek és azok felnőtt fiainak ; a hol is kellemesen elcsevegtünk a gazdát illető igen-igen fontos dolgokról, u. m.: a mezei gazdaság összes ágairól, állattenyésztésről, mezőrendőri törvényekről, méhészetről, szövetkezeti ügyről, szőlőszetről, fatenyésztésről, mezőgazdasági gépekről, egyszóval mindenről, a mi a magyar gazda
