Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-25 / 12. szám
III. évfolyam. Szatmár, 1900. márczius 25 12. szám. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Szent István-tér 9. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADŐTILUDOXOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr) A földmivelésügy az országházban. Mikor e sorokat Írjuk, javában folyik az ország házában — a földmivelésügy költségvetésének tárgyalása. A honatyák egymás után állanak fel ez ügyhöz, maga Darányi földmivelésügyi miniszter hatalmas, óra számra menő beszédben fejtegette mi történt ? és jelölte meg azon intézkedések irányát, miknek még ! tör- ténni kell! - ' ' > Atyámfiái, ez a jelenség nem mindennapi dolog ám. Hogy a földmivelés ügye ily érdeket tud kelteni, annak bizonysága, hogy ime Magyarországon a földmivelésügy oly kimagasló, égető kérdéssé lön, mely minden téren foglalkoztatja a társadalmat... Volt idő pedig — és nem is oly régen, — mikor a földmivelés ügye úgyszólván csak olyan mellékügye volt a tisztelt képviselőháznak. Nem érdekelte a legtöbb honatyát és szinte gúnyolódva emlegették, mikor egy-egy gazdasággal foglalkozó „vidéki honatya“ a baromtenyésztésről, a bortermelésről, a földművesek, kis gazdák ügyes-bajos dolgairól merészkedett beszélni! Ma már nagyot fordult a földmivelésügy sorsa! Hosszú, szívós, de becsületes küzdelmek után hazánkban tényleg egy független társadalom él, mely tekintélyét bevitte az ország törvényhozás termeibe és ott jogos helyet követel és kap. Ma már minden gondolkodó ember tudja Magyarországon, hogy a magyar gazdavilág, a magyar földműves nép ügye a kormányzat szemefényét kell hogy képezze. És hála az Istennek képezi is! Persze, hogy ez az örvendetes jelenség szemet szúr abban a táborban, mety eddig csak az ipar és kereskedő Magyarországról akart hallani. Ez a tábor a gazda-világot olyan/; mostoha testvérnek tekintette, melynek ütött* kopott rongyokban kellett járnia, hogy en-‘ nek a mostohának tehenét, az áldott földet annál jobban lehessen kifejni. Meg is mondotta a földmivelésügyi miniszter ez irányban a magáét azoknak, a kik még ma is pöfögnek azért, mert ezt a mostoha testvért, a földmivelés ügyet a kormányzat régi jogaihoz juttatta. A miniszter agráriusnak vallotta magát ez alkalommal is az egész ország színe előtt. És ez alatt a szó, zászló alatt azt hirdeti, hogy „Magyarországon a földművelésnek kell minden gazdasági fejlődés és emelkedés legfőbb gyökerének lennie.“ Darányi miniszter ur egyenesen kimondotta, hogy egy perczig sem óhajt a miszteri bársonyszékben ülni, ha nem volna meggyőződése, hogy a földmivelés érdekeit legmagasabbra kell helyeznie minden más érdek kiemelése mellett! Ilyen értelemben, a szó nemes értelmében igenis ő is, a miniszter agrárius! De még itt sem állapodott meg a földmivelésügyi miniszter ur. Hanem oda csapott a fejszéjével a főbaj gyökerére. Szép, dicső eszme (dolog) a szabadság, egyenlőség, testvériség, melyet ma liberalizmusnak neveznek. így szólott körülbelül, de tiltakozik az ellen, hogy a liberális zászló (czég) alá mindenféle gazdasági visszaélések menekülhessenek, — (hogy t. i. ebben az országban mindenki boldogulhasson, szabadlegyen itt uzsora és a többi! csak a földműves, gazda-világ nyögjön és pusztuljon.) No hát atyámfia ez emberül van mondva. Most már aztán mindenki tudhatja, hogy mi agrár, földpártiak nem akarjuk sem a kereskedő, sem az iparosztály vesztét. Csak azt mondjuk, hogy mi nem leszünk többé mostoha gyermekei a hazának, mostoha testvérei a társadalmi osztályoknak. O: T> f.
