Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
408 MAGYAR FÖLDMIVELŐ ISMERETEK TÁRA. A hol tanulni szeretnek. Az én kis palóczfalumnak fiataljában-nagyjá- ban sok az akációs ember. Nem mondhatnám, hogy minden dologban a szenvedelmet keresi, nem is agyafúrtan marad kitartóan egy dolog mellett csak azt tartja, a mit öreg apáink tettek, az minden jól volt téve. Hogy Bögre Sándor sorvető gépet hozott a faluba, még nótát is faragtak rá csupa csúfságból, nem rossz akaratból, csak abból az eseményből kifolyólag, hogy Szenes Gazsi kikeresztelte uton-utféíen nézzék kendtele, Bögre komám a természetet akarja kicsufolni. Tisztára azt. Meg a dolgos paraszt kezét. Géppel vet már, ördög a czimbo- rája. Gondolják-e kendtek, hogy ma-holnap a napszámos ember mehet koldulni? Mert egyszer azt fogja mondani az uraság: gép szánts, gép vess, gép arass, gép csépelj, gép vidd a malomba a búzát, gép csinálj mindent, nincs szükségem az ember kezére. — A biz’ Isten — toldta a szót Csutora szomszéd is. Nyilván fizetést kap Bögre szomszéd is, hogy behozta az ördöngős masinát. — De hogy kapok, de hogy kapok szólt messziről Bögre Sándor, a hogy feléjük jött és hallotta, hogy róla folyik a sok szó-beszéd. Csak a mig kendtek nem tudják a sorvető gép hasznát, én láttam és tudom. Igen, megvettem a sorvető gépet és pénzemet nem kótyavetéltem korcsmára, pálinkára. Fizet az kamatostól. Ha én ma beleállitom a gépet az ugarba, egy nap alatt többet és jobban dolgozok, mint kendtek, ki nem átalották a jóra is csu- fondáros nótákat csinálni. Azt tartom én jó szomszédaim, bogy ha a jó pap holtig tanul, tanuljon addig a szántó-vető ember is. Ne csak abban szárnyaljuk túl apánkat, hogy ma fáinabb ködmönben és nadrágban járunk, hanem abban is, hogy kinek mennyi adatott, azt okszerűen kitudja használni, mert a ki nem ért ahhoz a miből él. semmiből nem tud fáinabb ruhát venni, ha tud, akkor adósságra ; mely alatt hamar összerogy az ember. Igen. megvettem azt a gépet, mert tudom, hogy abba nem is kell annyi mag, mintha azt kézzel vetném a földbe, a melleit igen süni se lesz a vetésem, időt is takarítok, már pedig, ha az angolnak az idő pénz. a magyar embernek miért ne lenne az ? — ügy igaz, igazította ki a tanító, ki arra menőben hazafelé tartott. Hogy kezet is foghasson, megállt egy-két minutára. — Hát mennek-e kendtek. a törvénybe ? — Bizony nem is maradunk itthon, ha már annyi pénzünket kóstálja, meg hogy még mindig, büszkélkedik a plébános ur, hogy a port ő nyeri meg. — En is a' mondója vagyok. — Soha. Ami igaz, igaz. — De kendteknek, nincs igazuk. — Van. Mart nézze tanitó ur úgy áll a dolog, hogy a jó Isten bizonynyal azért verte el jéggel a falu határát, mert vihar előtt nem harangoztatok csak egy haranggal. Máskor is volt vihar de még édes apánk idejében megkonditották valamennyit. — És hiszik kendtek, hogy a felhő elébe való harangozás mentette meg a veszélytől mindannyiszor községünk határát? Nagyon szép dolog a vallásosság, én is vallásos vagyok; azt tudják kigvelme- tek. De az hogy a tisztelendő ur vihar előtt csak egy haranggal harangoztak az jól van téve. A harangszónak az az értelme, hogy mindenkit az imádkozásra figyelmeztessen. Egy harang szavát is meghallja a falu. Nem a harangszó menti meg a falu határát, de az emberek buzgó imája. Mert van ám annak oka is, hogy nem harangoznak valamennyi haranggal. Tudják meg jó emberek, hogy a harangzúgás villamos áramfejlesztéssel jár és viharos időben mikor sok a villámlás, veszélynek van kitéve maga az Isten háza is. A villám oda csap legtöbbször, hol a levegőben legtöbb a villamosság. Szó sincs arról, hogy kendtek port nyertek, a tisztelendő úrral szemben. Meglássák kendtek. Es a tanítónak volt igaza. A biró is igy okolta meg a plébános felmentését, nem valami hízelgő szavakkal bocsátotta el a peres feleket, kik nem átallották a papot a jégverésért beperelni. Most már megnyugszik a falu az egy harang szavával is. Bögre koma gépjét se nézik ördögnek, hanem a faluja apraja-nagyja tanul, a miről megemlékezni nekünk esik legjobban. v. y. 1 -íl, -jL .jL -L 1-<L JL .k JL -L . L »Ju »L* Ju JL ± -L JL -L. -L .L* -L. -L, -jL óL -L -íL #^L jL -i* -L* >L A bur-foglyok Szent-Ilona szigetén. A rab rendkívül sóvárgással igyekszik valahogyan rövidebbé tenni a napjait. Sorsa a tétlenség, tehát valami foglalkozás után lát. a mi persze nehéz a négy fal között arravaló szerszám nélkül, a hol találékonysággal kell pótolni minden eszközt. Egy börtönbe zárt órás az ágya szalmájából csinál órát magának, egv-egy a czellákba került bicska alól a fafaragás remekei kerülnek ki s mesés az a türelem, a mivel a rab egy-egy pókot, egeret a barátjává idomít. Valami ilyes rab-állapot a Szent Ilona szigetére hurczolt burok sorsa is. Tétlenségre vannak kárhoztatva, mig az otthon valók elkeseredetten küzdenek tovább s ebben az állapotban, hogy valamivel elűzzék az unalmat s másfelé tereljék a sok szomorú gondolatot — mindenféle ipari foglalatossághoz kezdtek s hogy megmutassák az angoloknak azt, hogy milyen életrevaló népet söpörtek el a föld színéről kiállítást rendeztek a Cronje fogoly vezérük védnöksége alatt. A kiállított tárgyakat egvtől-egyig a szigeten fogva- levő burok és a búr ügy védelmében foglyul ejtett más nemzetiségű harezosok készítették. Van ott minden elképzelhető dolog, nagyon szép munka két gyorstüzelő-ágyú : az egyiket két svéd fogoly gyártolta fémből, a másikat két afrikander fából. Egy búr fából és bádogból hegedül készített, a melyről azt mondják, hogy csodás hangja van. A kiállítás látogatóinak figyelmét leginkább egy emlék érem, egy francziá- nak a mestermüve köti le. Az érem rézből készült; az egyik felén a dombormű sziklát mutat, melyet a vihar korbácsolta tenger hullámok nyaldosnak. Az érem másik oldalán Krügernek kitünően sikerült arczképe van, melyet a béke és a háború szinbolumai öveznek. Framont fogoly franczia kapitány terrakottából készítette el Krüger apó mellszobrát, nagyon sikerültek két németnek akvarell- jei és tolrajzai, valamennyi Szent-Ilona szigetének egy-egy részletét mutatja. Saufenthaler német fogoly egy zeneszerzeményének kótáját állította ki. A kiállítást látogató angolok a legnagyobb elragadtatással szólnak a foglyok munkáiról, s némelyik talán hogy kár volt ettől a kis erős nácziótól elvenni a hazát. ... Jó magyar népem, ebből láthatod, hogy mily munkás, élelmes, találékony a búr nép. Azért éltek ott — sajnos, most már feldúlt országukban egyszerűé n, de bőségben, jó módban. Te szabad nemzetnek vagy a tagja, de a tél téged is tétlenségre, úgyszólván szobád fogságára kárhoztat. De te is lehelnél ám találékony, ügyes, élelmes. Hiszen a jó Isten a te lelkedet is sok szép tulajdonsággal áldotta meg. Hát tanulj és gondolkozzál már egyszer te is! Különbség. — Mi a különbség a bor, viz és a tűz között '.' — Az, hogy a bor lehet vizes és tüzes: a viz lehet boros, de a tűz nem lehet sem boros, sem vizes.
