Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-16 / 50. szám
398 magyar földmi velő MAGYAR KIS GAZDA. Mit csináljon a magyar kisgazda télen? Erre a kérdésre már sokszor és különféle módon feleltünk. Most egyik gazda azt Írja nekünk, hogy az ó' házában a tél folyamán már második esztendeje, hogy zsákokat készítenek? Nem is rossz gondolat, nem is rossz mesterség ? Ma már ugyanis a zsákokat általában a keres- kedó'ktől veszik, persze jó drágán! De nyakra-főre halljuk a panaszt, hogy oly rossz zsákokat árulnak, melvszerint hamar elszakadnak, elrongyolódnak és sok kárt. kellemetlenséget okoznak, különösen a szállításnál. Hát a jó Isten szerelméért, miért ne csinálhatnák ä gazdák maguk a zsákokat? Miért ne lehetne meghonosítani a falvak tűzhelyein a zsákipart is! A szövetkezeti boltokban, miért ne árulhatnának igazi magyar zsákokat. Termeljünk kendert! És dolgozzuk is fel azt, aztán megszővén, abból házilag készítsük el a zsákokat. Hej, a magyar nép ezt ezelőtt mindig igv csinálta, de nem is volt annyi panasz a zsákok ellen. A gazdasági iparmunkák közé mulhatlanul fel kell venni a zsákkészitést is. Nem hisszük, hogy egves uradalmak, földbirtokosok, gazdák ne lennének segítségére abban a magyar népnek, hogy az ilyen módon készült zsákokra már előzetesen megrendeléseket ne tennének. Hiszen ők maguk tudják, mennyi baj, kellemetlenség van a bolti férczmun- kákkal. Jó lesz ezt a gondolatot, ezt az eszmét felkarolni. Beszéljék meg a községekben jól ezt az ügyet, mert hiszen a zsákiparnak biztos jövőt lehetne teremteni. Az erre vonatkozó megbeszéléseknek szívesen adunk helyet a mi újságunkban. Q Puszta kézzel ne nyúljunk a fagyos fákhoz A kertész ember igy télen is kinéz néha fács- kái közé, s megnézegeti kedvenczeit, hogy nyúl vagy valami más nem tett-e bennük kárt ? Ilyenkor néha észre vesz az illető egy-egy tavalyi hernyófészket, megfogja az ágat, lehúzza s a hernyófészket letépi, vagy a nyúl talált a köteléken valami bontást csinálni, azt természetesen meg kell igazítani, ilyenkor pedig megint hozzá kell nyúlni a fácská- hoz. Ez nem is volna baj, hanem az aztán a baj, ha puszta kézzel fogjuk meg a fácskákat. Ezt soha sem szabad tennünk, mert a fagyos fának, az emberi kéz melege nagyon árthat s megtörténhetik, hogy ilyen helyeken meg fog foltosodni a fa s különféle betegségeket kaphat. Ennélfogva, fagyos téli időben soha se nyúljunk puszta kézzel a fiatal fákhoz. hanem csakis keztyüs kézzel. Kicsinységnek látszik ez a dolog, még is nagy bajtól mentheti meg fiatal fáinkat. Karner Mátyás. A krumpli mint marhahizlaló eledel. A krumplit úgy ismerjük, mint pótlék eledelt, melv a disznónak éppenugy, mint a hizó marhának igen javára vállik. A szarvasmarha a főtt burgonyát éppenolv jól emészti, mint a nyerset, de már a disznónak csakis a főtt burgonya való. Romlott burgonyát nyersen semmi szin alatt se adjunk, csakis megfőzve. A hizómarhának a főtt burgonya igen kedves eledele, de túlsókat neki sem szabad adni. A főtt krumplit és szalmaszecskával keverve és kissé megsózva kell elébe adni. Utánna leghelyesebb széná* adni az állatoknak. Párolt burgonya etetése alkalmával ügyelnünk kell arra, hogy a jászlak tisztán tartassanak s hogy a fajászlak időnkint bemeszeltessenek, mert a jászolhoz tapadó burgonyarészecskék hamar savanyod- nak. Ugyancsak ezért nem tanácsos több napra való burgonyát egyszerre párolni, hanem naponkint legalább is egyszer, pl. délelőtt kell a déli, estéli s másnap reggeli etetésre szükséges burgonyát párolni. Háziasszony. Ágytollak. Örzse néni jó háziasszony. Sok esztendő nyomja vállait. Ifjúkori ügyességéből és okosságából még nem veszített el semmit. — Sőt mit mondok?! még többet tud most, mint akkor. No világos! Hisz sokat tapasztal s meg tudja találni a jót. Jó szive van. A mit ő tud, másnak is szabad tudnia. A minap is hasznos oktatást adott húgának. Hallgassuk csak meg, mit beszéltek együtt. — Jolán húgom, azt hallom, hogy ágvtalut akarsz venni. — Hát megvallom, ha olcsón kapnék a városban a liczitáczión, bizony vennék én. Vagy talán Örzse néninek is van eladó ? — Nem lelkem. Hanem egy jó tanácsot szívesen adok. Hallgasd csak, nem fogod megbánni ? — Szívesen, ha hasznomra lesz. — De előbb mondja már, mitől lett oly beteg a szomszéd koma ? Lásd húgom, éppen arra való, a mit mondok. En utána jártam a dolognak s meg is tudtam, hogy kománé uj ágytollat vett Yargánétól. s azt a koma párnájába tette. Ettől lett ő beteg. Az orvos is ugv mondta. — Ugyan néném a tollútól csak nem betegszik meg az ember? — De bizony igen. Mert a Varga uram tífuszban halt meg ugye? S lám a koma is mióta uj párnán fekszik, lett tifuszos. Igen mert kománé nem tisztította meg a tollakat. Azokban pedig benne volt az a kis tifuszgomba, mit 'szemmel nem láthatni. — Én is hallottam már valahol, hogy a levegő tele van ily apró gombákkal, csakhogy nem mind ártalmas. — Furcsa gomba ez. Az ember beszivja a levegővel őket s ismét kileheli. így jutott a párnába. Onnét aztán magába lehelte koma uram. — Hát az ellen nincs orvosság ? — Van. Még pedig olcsó és biztos. Halljad csak. A tollat tegyük zsákba s ezt pedig forró vízbe. A zsákot úgy egy nap múlva kivesszük a vízből s akkor erős szappan-lúgban jól kifőzzük. Egy óra múlva a tollakat vesszőkosárba töltjük s előbb meleg aztán néhányszor hideg vízzel leöntjük azokat. E nedves tollakat elzárt helyen tiszta száraz földre szét szedjük, hogy jól megszáradjanak. — De ahol nincs szárításra alkalmas hely, hagyjuk a tollat a zsákban s abban öblítsük le előbb meleg, aztán hideg vízzel. Majd a zsákot facsarjuk ki, s akasszuk a napra, télen a kályha mellé. A fő, hogy a tollakat jól mossuk ki. így tiszták lesznek. A lúg meg a hosszas szárítás megöli azt a veszedelmes gombákat. Ha tehát a toll száraz, megtölthetjük a párna- hajat s bátran bele fekhetünk. Akkor nem jár úgy senki, mint Varga a typhus-gombáival. — Ejnye, Örzsi néném, az csakugyan olcsó és jó orvosság. Köszönöm a jó szavakat. Hasznomra lesznek. Még a komát is meggyógyítjuk ám, ha lehet még.
