Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-16 / 50. szám

396

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

TÁRGZA.

Apróságok Vilma királynőről.

Abból az alkalomból, hogy Vilma királynő eljegyzését egész Hollandia őszinte örömmel vette tudomásul, sok kedves történetkét elevenítenek föl a bájos ifjú királynő életéből. Ezek közölt egeik legérdekesebb eset a következő:

A kis Vilmát még gyermekkorában édes anyja, a régens királynő, valami csíny miatt szobáiba küldötte s kijelentette, hogv addig kell ott maradni, a mig bocsánatot nem kér.

Vilma királynő haragosan és daczosan engedelmeskedett a parancsnak s nagyon elkeseredve vonult vissza szobáiba. Sokáig ott maradt, miközben Emma királynő a saját szobájában maradt. Egyszerre az anyakirálynő ajtaján hangosan kopogtatott valaki.

— Ki az? — kérdezte Emma királynő.

— Hollandia királynője, - hallatszott kívülről egy haragos hang.

Sokáig némán és haraggal ült szobájában s nem tudott magán uralkodni.

— Oh! — kiáltotta föl bánatosan. — Ha népem tudná, hogy bánnak velem. Föllázadna és megmentené királynőjét. De meg fogja tudni!

Erre aztán leült s kiáltványt irt a népéhez.

E felhívásában elkeseredett hangon panaszkodik arról, hogy mily igazságtalanság történik vele. Hollandia királynőjével.

Felhívja Hollandia polgárait, hogy mentsék meg királynőjüket a börtönéből.

Ezt a felhívást azután elküldötte a hágai nagyobb lapoknak azzal, bogy a lap élén közöljék.

A lapok szerkesztőségeiben még nem tértek magukhoz a meglepetéstől s nem tudták, hogy mitevők legyenek, a mikor megérkezett a királynőnek újabb levele is, a melyben ez volt:

»A fölhívásra már nincs szükség, minden rendben van.«

A kis királynő tudniillik e közben kibékült anyjával. Ezek az adatok mindenesetre bizonvitHeringvásár.

Vilma királynő volt. a ki, bár nem akart bocsánatot kérni, mégis kibékülni igvekezett anyjával. De Emma királynő hajthatatlan maradt:

— Ha Hollandia királynője van odakünn, akkor csak maradjon is olt.

Erre ismét csönd lett az ajtó előtt s jó ideig ismét nem hallatszott semmi.

Később ismét kopogtatott valaki az ajtón, de ezúttal gyöngén s alig hallhatóan.

— Ki van ott?

Kividről zokogó, csöndes hang felelt:

— Én vagyok! — Vil-mács-ka! — A le kis lányod !...

•— Nos, ha az én kis lányom van odakünn, őt mindig szivesesen bebocsálom.

Aztán fölkelt s leánya elé ment.

Vilma királynő pedig beszaladt s anyja keblére borult, a ki szeretettel megcsókolta, még mielőtt ideje volt arra, hogy bocsánatot kérjen.

Egy más alkalommal a fiatal királynő kérlelhetetlen szigoruságu — szoba-áristomot kapott.

ják, hogy mennyire szeretik a hollandusok királynőjüket.

Egyben megemlítjük, hogy a királynő özönével kapja a szerencsekivánatokat.

Egész kötetet tesznek már ki azok a táviratok, melyekben a boldog menyasszonynak szerencse- kivánataikat küldik a nagy, nagyobb és legnagyobb urak.

Minap a török szultán is küldött Vilma királynőnek üdvözlő táviratot.

Furfangos számítás.

Egy vendég azt kérdi a korcsmárostól, mennyiért adná el neki a kutyáját? — A korcsmáros kissé elgondolkodik azután igy felel: Az első körmiért egy fillért kérek, minden utánna következőt pedig tessék duplán fizetni. A vsndég belement az alkuba. A kutyának ugyanis 18 körme lévén, igy tehát a vevő köteles volt 644 koronát 72 fillért kifizetni. A korcsmáros nevetve dugta zsebre a pénzt, savanyú képű vendégének pedig azt ajánlotta, hogy jövőre tanuljon meg számolni. (Ha valóban igy történt, az a , korcsmáros nagyon jól tudhatott számítani.}