Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-25 / 47. szám
III. évfolyam. Szatmár, 1900. november 25. 47. sziámi Egy kis bizalmas mondani valónk vaní A folyó esztendő vége felé közeledünk! Ilyenkor az ujságlapok már javában ütik a nagy dobot vagy magyarán: verbuválják uj esztendőre az előfizetőket. Mi nagy zajt nem csapunk. Miként csendben, de annál mélyrehatóbban igyekeztünk a magyar nép javáért munkálkodni eddig: úgy most is bizalmas barátsággal fordulunk a minket ismerő és pártfogó közönséghez, hogy la- ■ púnkhoz, kibontott zászlónkhoz a jövőben is csatlakozni igyekezzenek. Arról meg vagyunk győződve, hogy a kik újságunkat, a „Magyar Föld mi velőt“ idáig olvasták, azok elhagyni nem fognak. Mert lapunk mindig előbbre és előbbre halad abban, hogy a magyar nép családi tűzhelyének nélkülözh etlen, heten kint v árva-várt jó, hű és megbízható barátja legyen. Mi kizárólag a magyar népnek Írunk. Röviden, velősen, sőt csattanósan! Nem csűrjük csavarjuk a szavakat, nem járunk az elérhetlen magasságban, hanem úgy beszélünk, a hogyan kell: magyarán, világosan, érthetően. És csak azt írjuk, a minek igazságáról lelkűnkből meg vagyunk győződve. A miről tudjuk, hogy általa használhatunk a köznek, vigasztalást, jól eső derűt, munkakedvet szerezhetünk a családoknak. A politikai életről hetenkint rövid, de a nép felfogásához való tudósítást nyújtunk. Ám az áldatlan politikai harczokba, viszályokba nem keveredünk, mert meg vagyunk győződve, hogy népünknek inkább csöndes, munkás életre, körültekintőbb gazdasági okosságra van szüksége, mint a politikai viszályokra. Mulattató olvasmányaink eddig is országos közkedveltségnek örvendettek, azokat más újságok is szívesen feltálalták olvasóiknak; ismeret- terjesztő czikkeinket kiváló gonddal és úgy irtuk, hogy azokat a nép kitüntető érdeklődéssel kisérte. így leszen ez a jövőben is! De megváltjuk, bár évről-évre nagyobb számmal sorakozott a nép zászlónk alá, még mindig reméllenünk kell; j hogy sokkal többen lekzünk. Az a bizalmas mondani valónk van tehát régi, hű olvasóinkhoz, hogy szerezzenek a mi zászlónk alá még több barátokat. Csak minden előfizetőnk egy uj tagot gyűjtsön újságunk olvasói közé: akkor mi kétszeres erővel tehetjük virágzóvá ezt az újságot, mely egészen a népé akar lenni, függetlenül mindenkitől. Bizalommal kérjük tehát régi barátainkat, hogy már most intézkedjenek a lap megrendelése ügyében. Nekünk végtelenül megkönnyitik munkánkat, mivel az utolsó időkben aztán gőzerővel sem tudunk mindenkinek eleget tenni. Az előfizetési ár marad a régi, a feltételek lapunk homlokán olvashatók. Magunkat a magyar nép szeretetébe ajánljuk! A szerkesztőség. A falu becsülete. Minden valamire való család féltékenyen őrködik — becsületére. Az Ősz apa összeroskad sokszor. ha fia szégyent hoz agg fejére; az anya gyászruhába öltözik, mikor hallja, hogy leánya letért az erények útjáról. Mert hiszen gazdag nem lehet minden család, de becsületes maradhat mindvégig. Az elvesztett vagyont még vissza szerezhetjük, de a becstelenség foltját kitisztítani alig lehetséges. így van ez, a családot illetőleg, igy kell, vagy legalább kellene lennie, a falut, egyes községeket illetőleg is. Mert családokból áll a község és ha a falu rossz hírben van, jele hogy ott az egyes családok fészkében telepedett le a nyavalya. Mily szégyen az mikor egy faluról az a hir tartja magát, hogy ott a lakosok iszákosak, káromko- dók, nem szavaiartók, verekedők, czivakodók békét- lenkedők. Vagy pláne — tolvajok!
