Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-18 / 46. szám
366 MAGYAR FÖLDMIVELŐ MAGYAR KIS GAZDA. Hogyan élhet meg a kisgazda? Azt mondtuk a minapában, hogy e kis gazda okos számítással és csínján menjen bele a haszon marhatenyészetbe. Okát-szerét adjuk! A kis gazdának ugyanis nem feladata, hogy a marhatenvésztésssel foglalkozzék. Ezeket hagyjuk azokra, kik nemcsak gazdálkodásból de spekulá ez lókból élnek. Hanem igenis, a földmivelő embernek szüksége van igavonó állatra. Használja fel tehát ezt a kényszerűséget arra, hogy hát abból valami kis jövedelmet is hajthasson. Lehet, hogy a kis gazda viszonyai úgy kívánják, hogy lovat kell tartania. Tartson ily esetben kan ez át és neveljen csikókat. Ha mind két anya nem is hoz évenkint egy-egy csikót, de azért évről-évre lehet egy csikaja. A jól megtermelt, jó vérű csikónak, fó'leg ha jól is gondozzák nagy ára van ám. Egy három éves csikónak az ára 250—300 frt. sőt 400—500 írtig is felmehet. Bizony ha a gazdának évenkint jól beüt a csikó-vásár majd meglátja, hogy túl tesz a gabonavásáron. Lehet, hog)- a községi vágj' egyáltalán a helyi viszonyok inkább a szarvasmarba tenyésztést javasolják. De ezt csak ott ajánlhatjuk, hol erre — mondjuk ismét — megfelelő eszközök vannak. A tehéntartás sok helyen szép jövedelmet hozhat. A bornyu nevelés sem utolsó jövedelmi forrás, kivált ha a gazda utánna néz a dolognak. Erről a mi újságunkban nagyon sokszor volt szó. íme, atyámfia, a józan ész vezeti a gazdát arra, hogy dőre dolog ám mindenben a gabona- termésre hagyni életünket, javunkat életfentartásun- kat. Az okos gazda ma már szemes is, körültekintő. Nem csak a földre szegzi tekintetét, de szerte néz. hogy hol van a garas forrása. Mit szóljak a gyümölcstermelésről? Hát a méhészetről, kertészetről baromtenyésztésről és főleg a gazdasági iparágakról . . . De ugv látszik, hogy a kis gazda megélhetéséhez nemcsak Isten segítsége, nemcsak józan ész, hanem a munkában való szorgalomra is szükség vagyon. Nohát erről is fogok ám egvet-mást Írni a következő alkalommal. Mester. A szén drágaságaMár is nogvon drága a kőszén, de egyre riasztóbb hírek érkeznek. Liverpoolban valóságos lázadást keltett már a folyton emelkedő ár; rosszindulatú nyerészkedéssel vádolják a bányatulajdonosokat, a közvetítőket és a szénkereskedőket. A drágulást első sorban a nagy kereslet okozza, melvlyel nincs arányban a termelés. A dráguláshoz járult a bányákra vetett adó emelése. Drágábba bányászáshoz szükséges fa s egyébb anyag is, de a mi a legfontosabb, ötven-hatvan százalékkal emelkedett 1898 óta a munkabér. Annyi bizonyos, hogy árcsökkenésre egyáltalában nem lehet számítani, sőt valószínűleg még drágább lesz a szén. Fogynak a magasan fekvő szénrétegek, a bányákban egyre mélyebbre kell menni, a mi szintén drágítja az árakat. A makói hagymakereskedés. Csanádmegyének és különösen Makónak hagymakereskedelme annyira nevezetes lett, hogy most már a külföldről Makóra jönnek a hagyma- közvetitők. Tavaly ezek az idegenek, kihasználva a bő termést és a hagymakertészek pénzszükségét, egy időre nagyon lenyomták az árakat, hogy alig lehetett pénzt kapni hagymáért. Ugyanezt lehet tapasztalni az idén is. Hogy milyen hatalmassá fejlődött a makói hagymaüzlet, bizonyítja az a körülmény, hogy tavaly Makóról vasúton teljes kocsi rakományokban mintegy 1301), kisebb tételekben 200, szekeren pedig mintegy 200 kocsirakományt szállítottak el. Foghagyma is 40 kocsirakomány került eladásra. E czikkért körülbelül egy millió kétszázezer korona jutott a termelők kezeihez. A makói hagymakivitel legerősebben Oroszország felé irányul, a többi Galicziát, Csehországot, Ausztriát és Dél-Németországot keresi föl. Védjük meg fiatal fáinkat! A legnagyobb pusztítója a fiatal fáknak, kivált azoknak, a melyeket az idén ültettünk, — a fagy. Megfagyhat pedig a fiatal fának nem csak a galya, törzse, hanem a gyökere is, midőn aztán vége van. Mert ha tán még egy darabig éldegél is a fagyás után, soha sem lesz abból többet igazi erőteljes, egészséges növény, csak sanyarogni fog, növekedésében visszamarad, gyümölcsöt nem terem, megfoltosodik, megpenészedik, végre egészen kipusztul. A megfagyás pedig nem lehet olyan nagy mértékű, ha a fa gyökerei elegendő melegségben vannak. Ekkor a gályák és törzsek is sokkal nagyobb hideget kibírnak, de még ha csakugyan megfagynának is rendkívüli hidegben ezek a részek, még mindig épségben maradna a gyökérzet, a melyről vad hajtást lehetne várni, a mibe ismét oltani lehetne. Mindenek előtt a fiatal fa gyökerét óvjuk tehát a megfagvástól. De miképen? Erre nézve maga a természet nyújt nekünk félreismerhetetlen útmutatást, csak épen meg kell érteni. Ha kimegyünk az erdőbe, a hol a fa a maga legtermészetesebb helyén és állapotában van, mit látunk? Azt, hogy a mint a levelek lehullanak, odaesnek azok szépen rétegbe, a fa tövére, épen olyan kiterjedésben, mint a korona, teliét mint a gyökérzet, ott vastag takarót képeznek, a melyek a fa gyökerének a téli hideg ellen valóságos paplan gyanánt szolgálnak. Ez világos útmutatás, hogy mikép tegyünk mi is. A kertekben ritkán levő fáink alól a szél elhordja a lehullott leveleket s így a gyökerek csupaszon maradnak, ezt kell tehát mesterségesen pótolnunk. Pótolhatjuk pedig ugv, ha apró szalmás trágyával, vagy törekkel, polyvával, betakarjuk a fa tövét, olyan kiterjedésben, mint a korona nagysága. Hogy pedig az egér tanyát ne verjen benne, jó ezt a takarói elébb földdel vagyhomokkaljól összekeverni, miáltal meg is nehezedik s a szél nem hordja el. Tavaszszal lekapálván ezen fedőléket trágyává lesz az s a fa táplálására fog szolgálni. Másik nagy pusztítója a fiatal fáknak a nyúl. Ez ellen is tegyük meg hát az óvóintézkedést, még pedig mentői hamarabb, mert a hó maholnap lees- hetik s akkor lehet, hogy az első reggelre már héj nélkül maradnak fácskáink a falánk nyúl éles fogaitól. Ez ellen sok mindenfélét ajánlgatnak: avas zsírt, kátrányt s egyebet, de ez mind vagy nagyon ártalmas vagy teljesen haszontalan. Legjobb és a czélnak tökéletesen megfelelő, ha bekötjük a fiatal fák derekát náddal, vagy a hol ez nem volna, tüskés, száraz gályákkal sőt a rozs-szalmazsup is megteszi, ha dróttal kötjük körül. Magas hóesés idején ugyan igy is kárt tehet a nvul, mert a korona gályáit megrághatja, de ez még sem olyan baj, mintha a törzsöt rágná meg, a mi a fa vesztét okozza. Mind e két elmondott dolog igen egyszerű, nem is kerül sem költségbe, sem sok fáradtságba, mégis az embernek sok évi fáradtsága gyümölcsét mentheti meg, azért most, midőn épen itt az ideje, ajánlom ezeket minden gazdatársam figyelmébe. Nyári Bálint.
