Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-11 / 45. szám
MAGYAR FÖLDMIVEJ /) 359 ' MI ÚJSÁG? — Ő felsége a király november hó 5-én Budapesten legfelsőbb kihallgatást adott, melyre igen sokan jelentkeztek. A jövő csütörtökön újra kihallgatás leszen. — A király kegyelete. A király halottak napján 8 órakor a bécsi kapuczinusok sírboltjába ment és csöndes imát mondott Erzsébet királyné, Rudolf trónörökös és ő Felsége szülei. Ferencz Károly főherczeg és Zsófia főherczegnő koporsójánál, — A gödöllői Erzsébet-szobor. Májusban fogják Gödöllőn leleplezni Erzsébet királynő szobrát. A király ő felsége kijelentette, hogy májusban személyesen jelen óhajt lenni a szobor leleplezésén. Az ünnepélyen különben részt vesznek az uralko- dóház összes főherczegei és főherczegnői teljes udvartartásaikkal, kiknek részére lakosztályaikat már rendezik is a gödöllői kastélyban. Jelen lesznek továbbá az ünnepélyen a főrendiház, a képviselőház és a minisztériumok előkelőségei teljes számban. — A ruthén nép bálája. A vereekei egyház- kerület rutén papsága és tanítói kara Vereczkén gyűlést tartott. Halapkovics esperes a gyűlés határozatából a következő távirattal üdvözölte Darányi íöldmivelésügyi minisztert: A vereczkei egyházkerület rutén papsága és tanítói kara Alsó-Vereczkén tartott gyűlése alkalmából excellenciádnak ruthén népünk iránt tanúsított szeretetéért és boldogító segélyezéséért hálás köszönetét mond. Adja Isten, hogy az a nemes szív, mely oly sok jót tesz hazánk földjét mivelő népével, ennek boldogitása czéljából még igen sokáig dobogjon. Darányi íöldmivelésügyi miniszter a következő válaszban köszönte meg a ruthén lelkészek és tanítók megemlékezését: Főtisztelendő Halapkovics esperes urnák! Szives üdvözletét őszinte köszönettel vettem. Kérem, szíveskedjék köszönetemet igen tisztelt megbízóinak is tolmácsolni. Nem kétlem, bog}’ engem azon törekvésemben, hogy a felvidéki akció mindenkor a szeretet jegyében folytattassék — hazafiasán támogatni fognak. Darányi s. k. — Bethlen Gábor fejedelem szobra Nasry- Enyedeu. A nagy-ehyedi Bethlen-kollégium Erdély dicső fejedelme, az iskola alapitója emlékére felállítandó szobor-alapra 5000 koronát adományozott. — Jótékony főur A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter gróf Festetics Taszilónak, aki Fenék pusztán 9000 (kilencezer) korona költséggel elemi iskolát állíttatott s annak fentartásához évi ezerszáz koronával hozzájárul, köszönetét nyilvánította. — A magyar mezőgazdák szövetkezete a napokban tartotta meg Vili. rendes közgyűlését gróf Széchenyi Imre elnöklete mellett, ki egyúttal Mária Annunziata és Erzsébet főherczegnőket, mint tagokat képviselte. A közgyűlés úgy az igazgatóság, mint a felügyelő-bizottság jelentését és az előterjesztett zárszámodásokat -elfogadta és nekik a felmentvényt egyhangúlag megadta. Örömmel értesült, hogy a lefolyt esztendőben a forgalom immár 57.000.000 koronára emelkedett és a kedvező eredmények lehetővé tették, hogy a tagoknak forgalmi visszatérítés czimén 21.000 korona, a részjegyek után 5°/9-os kamat fejében 20800 korona volt nyújtható. Ezenkívül a tartalékalap újabban 20.000 koronával dotáltatott, mi által az 180.000 koronára emelkedett. Szövetkezeti czélokra körülbelül 4200 korona fordittatott, a tisztviselők nyugdíjalapjára pedig 5000 korona szavaztatott meg. Nagy .jégeső. Deésen Mindenszentek napján nagy jégeső volt s utána erős dörgés és villámlás állott be, ami no\ emberben ritka természeti jelenség. — 180,000 korona népkönyvtári alap A közigazgatás szenzációi közül való az a hir, hogy Bács-Bodrogll vármegye még az 1879-ik évben az összes községek kötelességévé tette, hogy minden 1000 lélek után évi 10 forintot tegyenek félre községi népkönyvtárak czéljaira. E rendeletet a megyebeli községek pontosan végrehajtották s igy az elmúlt 20 év alatt igen jelentékeny összeg halmozódott fel. Eddigelé 120 község jelentette, hogy a népkönyvtár-alap sértetlenül meg van. És ezek az alapok összesen 180,000 koronára rúgnak; a bács- bodrogmegyei községek tehát ily nagy összeg erejéig fognak könyveket vásárolhatni a legközelebbi jövőben. Magyarok — a búr táborból. Szeptember 23-ikán keltek útra és a napokban érkeztek vissza hazájukba azon magyar katonák, kik a burok táborában harczoltak. Nevük Péchy Tibor, Illés Gyula, báró Luzsénszkv Félix, Simon Vilmos, Gössing Géza, Fleischer Pál, Fekete Jenő, Fischer és Finfera. — Miért nem laknak emberek a holdban? Eredeti módon felelt meg erre a kérdésre a Ceylon-szigetére száműzött búr harczosok egyike. Az öreg szabadságharczos, aki az ütközetből egy csomó sebet hozott magával emlékül, ez idő szerint a kórházban fekszik, hol a többi beteggel együtt egy fiatal angol orvos kezelése alatt áll. Az orvos, a ki elég vigkedélyü ur, egy nap tréfálózó hangon azt mondta az öreg búrnak, hogy halotta-e, hogv a holdon emberek laknak?-- Nem lehet az, uram — felelt az öreg harczos. — És miért ne lehetne? Mert ha a holdban csakugyan laknának emberek, az angolok már rég megpróbálták volna, hogy őket is kizavarják a birtokukból. Erre az érvre az orvos adós maradt a felelettel. — A Jancsi bankók. Ki ne ismerné a Jancsi bankót? Vagyis azt az eljárást, amikor a munkások bérét nem pénzben, hanem ital neműben, vagy más iparczikkben adják ki. Sokat fáradoztak a hatóságok, hogy a munkások eme megrövidítését czélzó jogtalanságnak elejét vegyék. Most legutóbb Bars vármegye közgyűlése adott ki egy szigorú szabályrendeletet a Jancsi bankók ellen. Tehát a munkaadónak ezután Bars megyében nem szabad holmi utalvány-ezédulát adni a munkásnak, amely valami korcsmában ételre, italra beváltható. Bizonv üdvös dolog volna, ha Barsmegye példáját a többi megyék is követnék s a szegény nép kizsákmányolását, megkárosítását czélzó Jancsi-bankókat egv- szersmindenkorra kiküszöbölnék. A viharágyuk meg a verebek. Pozsonyban a legutóbbbi gyümölcs- és zöldségkiállitás alkalmából két konkurrens czég viharágyut is állított föl A derék czégek nyakra-főre puffogtattak, bár nem volt lövöldözésükre szükség, minek utánna akarva tudtak az égen jégfelhőket felfedezni. Lövöldözésüknek azonban mégis volt eredménye. Ugyanis a rettenetes puffogtatásra a verebek any- nyira megijedtek, hogy eszük nélkül szálfák tovább és azóta nem mernek visszatérni a környékre sem. •— Pontos czim. A pocsaji postamesterhez beállított a minap egy jóképű, jámbor, subás atyafi. Tisz- tességtudóan köszönt, azután némelyes torokköszörülésekkel elékotorászott a csizmaszárából egy levelet, mondván : — Ha nem terhelném a tekintetes urat, tessék eljuttatni eztet a levelet. Az eljutandó levél czime következőleg hangzik : «T. c. Stájner Sámuel Tekintetes urnák, átadandó Mikula Mihájnak Biharmegye Margita-járás Pap Falvára onnan át Bodonosra.» A postamester — mint tehetett egyebet — megnyugtatta az atyafit, hogy okvetlen kézhez jut a levél, ha rátalálnak a czimzettre.
