Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-04 / 44. szám

346 MAGYAR FÖLÜMIVELŐ getlenségról, a kik a tőzsdékkel, gabona uzsorákkal, kartelekkel és ki tudja miféle szabadalmakkal tönkre tették, agyonnyomták a magyar gazdaságot ? Ok mernek beszélni a szavazatok függetlenségéről, a kik meg- becstelenitették a magyar nép józan lel­kiismeretét, és vásárt csináltak és liczitácziókat tartottak a politikai piaczon a magyar nép szavazatára ? Valóban, vakmerőség kell ahhoz atyám­fia, hogy erről az oldalról ilyen hangok mernek emelkedni! Azért verjétek a torkára az ilyen botor beszédet azoknak, kik titeket magyar nép! el akarnak idegeníteni testvéreitektől, a ma­gyar uraktól. A gazdák egyik betegségéről. A józan gondolkozó földmives gazda szeme előtt csak az áll, hogy kisebb-nagyobb földecskéit megdolgozza úgy, hogy annak jövedelméből mun­kája után ő és családja tisztességesen megélhessen. Szomorúan tapasztaltam atyámfiai azonban azt is, hogy sok munkás-gazda nem tartja be ezt a kis régulát, a mi bizony-bizony megérdemelné a pon­tos betartást. Azt mondja Péter gazda: Pálnak 18 köblös földje van és ő is, meg a felesége is, mega leánya, meg fia milyen czifrán járnak, milyen czifra dol­mánya van, stb. Hát hiszen nekem is van 16 köb­lös földem, hát már ha kevesebb 1—2 holddal, én meg a feleségem, leányom már fodros ruhába járjunk? No megállj Pál, azért sem teszel túl raj­tam! Hát atyámfiai sem Péter, sem Pálnak nincs igazsága, mert 18 köblös gazda még nem járhat olyan czifrán, mint azt Péter gondolja, a nélkül, hogy adósságba ne vinné magát; Péternek meg azért nincs igazsága, mert foltos ruha nem szégyen, ha tiszta. No lássátok atyámfiai ez a gazda egyik betegsége, melytől félni, tartózkodni kell. Ez a betegség abban nyilvánul, hogy az egyik gazda ha látja a másik gyengén gondolkozó gaz­dát, hogy költekezik, czifrálkodik a nélkül, hogy jövedelme volna, utánozza, nem gondolja meg, hogy mi is lesz hát annak a vége? Mert hogy valaki tovább nyújtózkodik, mig a takarója ér, szent és bizonyos, hogy kilátszik a lába. igy a dolognak jó vége nem lehet. A kis jövedelem kell a czifra ruhára, a czifra bútorra ; a házi szükség­letre meg az adóra nem juthat és ilyenkor jön a végrehajtó és foglal az adóért. Ilyenkor aztán elég okos a czifrás gazda, hogy szidja mint a bok­rot a kormányt, hogy sok az adó, emelik az adót. Ha azt megunta veszekedik a feleségével, leányá­val és őket okolja mindenért. Lássátok atyámfiai ezek a következményei annak a rossz betegségnek, melynek neve utánzás, majmolás. Legyen tehát minden gazda okos és józan­gondolkozó és ne engedje magát elragadtatni se Pétertől se Páltól. Különösen a kisgazda vigyázzon magára. Nincs szebb ruha a világon mint a tisz­tességes egyszerű ruha, melyet őseink is annyi századon át viseltek becsülettel s mely sokkal job­ban ékesíti a testet, mint az úti czifra, mely rende­sen házi ronda. Marosán János. A hízelkedő veszedelmes. Diogenesz e kérdésre : Melyik a legveszedelme­sebb állat ? igy felelt: — Vadállatok közt a tigris, szelídek közt a hi- z e 1 k e d ó. Egy kis beszélgetés a segélypénztárról. — Olvastam én, nótárius uram sok szép dol­got a mi Földmivelő újságunkban a segélypénztár­ról vagy hogy is nevezik. — Igen gazd’uram már mint a gazdasági­munkás és cselédpénztárról. — Úgy úgy, nótárius uram. Megvallom, hogy nagy gondolatba estem, mikor — ha jól megértem — azt akarják ezzel a pénztárral, hogy a gazdasági munkások és cselédek is biztosíthassák magukat, ha betegekké, munkaképtelenekké lesznek. Meg még halál esetre is. — Bizony úgy van ez! Aki ebbe az egyesü­letbe belép, annak nagy nyugodalma leszen, annak gondolata, hogy az említett eshetőségekre bizto­sítva leszen. Persze, hogy szorgalmasan kell ám a tagsági kötelességeket is teljesíteni. — Jól van nótárius uram. ezt megértettem. De hát a nyakunkon az uj esztendő, osztég nálunk még se hire se hamva a dolognak. Azt se tudjuk, hogy kelljen la ezt nyélbe ütni. — Szívesen világosítom fel gazd’uramat. Ha községünkben 50 olyan gazdasági munkás akad, (meg cseléd is) a ki megérti ám ezt az üdvös dol­got és tagja kíván lenni a segélypénztárnak, már meg van a dolog eleje. — Hát hiszen, annyi csak akad! — Bizony szomorú dolog lenne, ha nem ke­rülne ennyi értelmes gazdasági munkás. No hát, a hol akad, ott alakuljon meg a helyi bizott­ság. Ez a bizottság aztán intézi az ügyeket. Össze­köttetésbe teszi magát ez a bizottság a főközponttal és igy nyélbe lesz ütve a dolog. — Köszönöm szépen, nótárius uram, már csak csinálunk valamit. A kormányozható léghajó. Mostanában az újságok sokat írnak arról, hogy egy Zeppelin nevű gróf Németországban olyan lég­hajón töri az eszét, mely kormányozható a levegő­ben. Az az oda és addig indítható, a hova és med­dig akarják. Régi törekvés ez már! Sokan próbálkoztak meg vele, de mindannyian kudarczot vallottak, sőt nem ritkán életével fizette meg merészségét a fel­találó. Azt írják, hogy Zeppelin németországi gróf már háromszor fel is szállott a léghajóval. Hozzá­teszik, hogy a próba kitünően sikerült. Hát lehetséges, mert hiszen ma már, mit ki nem találnak? Csakhogy azt hiszszük, nemsokára jönni fog egy újabb hir, hogy Zeppelin gróf is úgy járt, mint a többi feltaláló, hogy t. i. a vége csütör­tököt mond. Különben most halljuk éppen, hogy egy szegedi magyar ember, már lefőzte Zeppelint is. Túl tett a németen. Becsületes neve ennek a szegedi magyar­nak : Kalis Manó. Azt Írják róla, hogy ő meg felta­lálta a repülő gépet. Évek óta elzárta magát a nagy világtól, furt-faragott. töprengett, mig végre egy olyan gépet eszelt ki, mely felrepül a levegőbe. Róla is az a hir, hogy már be is mutatta gépét egy tudós társaságnak. Nemsokára a nyilvánosság előtt is produkálja Kalis a gépét; csak attól lehet tar­tani, hogy az műve is csütörtököt mond. Különben, ki tudhatja? x+x, ,xfX, x+x, xfX. X+X. .xfx, .x+x. .xfX .X+X, X'Í’X t xfX, .xfX .xfX, .XÍx, xfx, ,xfx, xix. .xtxf.xrx.xtx. Boldogság a hazáért meghalni! Egy tábori lelkész Írja, hogy szabadságharczunk al­kalmával nem egyszer bámulta, ama csodálatos derültsé­get, boldogságot, mely a véres csatatéren elesett baj társak arczán visszatükröződött; mintha csak azt akarták volna mondani, hogy mily édes a hazáért meghalni!

Next

/
Oldalképek
Tartalom