Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-23 / 38. szám
MAGYAR FÖLDMIVECŐ 299 TAKCZÁ. A magyar nép egyik legnagyobb költőjének, Petőfi Sándornak élete olyan tüneményes, olyan gazdag, hogy még most sem tudnak abból mindent elbeszélni, leírni. Tüneményes volt az ő születése, hiszen még afölött is versengtek, hogy hol született? Az volt egész rövid élete, hát még halála ! Eltűnt, elesett a csatatéren. Sírját busán keresi a magyar és csak sejti, hogy hol porladoznak azok a hamvak, de biztosan alig tudja. így most is egy nagy társaságban, a »Petőfi Társaságban« sok iró ember nagy közönség jelenlétében megható, eddig még nem is ösmert részleteket, történeteket olvastak fel a minapában Kéry Gyula gyűjteményéből. Kéry Gyula ugyanis a nagy-költő iránt érzett igaz lelkedésből utóbb már a Petőfi társaság megbízásából, bejárta mindazokat a hetyeket, a hol Petőfi valaha megfordult s mindenütt kutatva, nemcsak igen értékes emlékekre bukkant, hanem sok helyen még élő tanuktól oly részleteket hallott s jegyzett le, a melyek lényegesen hozzájárultak ahhoz, hogy Petőfit a maga teljes nagyságában, teljes egyéniségében láthassuk. Az emlékek között vannak levelek, versek, kéziratai, ruhák, miket Petőfi viselt, almárium, az a nyoszolya, a hol Petőfi Sándor és öcscse, István születtek stb. * * * A nagy költő életéből merített jelenetek közül azonban talán legmeghatóbb az, midőn Revesz Zsófia hírül adta Petőfinek, hogy meghalt az édes anyja. A lievesz-család barátságos, benső viszonyban állott Petrovicsékkal, Petőfi szüleivel. (Petőfi családi neve Petrovics volt) s a mikor ezek Döm- södről Pestre jöttek, Révészeknél szálltak meg. Náluk betegedett meg Petrovicsné, a kis Revesz Zsófia volt mindig mellette s ő vitte meg Petőfinek — a gyászhirt is. Kéry Gyula Szegeden értesült, hogy Revesz Zsófia Pesten él s felesége Kiss Ferencz jómódú vendéglősnek. Csak a minap kereste fel a tisztes öreg asszonyt, a ki elmondta, hogy a Petrovicsné halálát neki kellett tudatnia a Petőfi fiukkal. Anyja melléje adta az udvarosukat s meghagyta nekik, hogy menjenek le jó messze a Dunapartra s szemben a Gellért-hegygyel keljenek át csónakon a Dunán. Mikor a Gellérthegy aljára értek, az ott járókelő tisztek csodálkozva kérdezték a kis leányt, hogy mit keres ezen a vidéken ? — Tessék megmondani. — szólt Zsófi a tisztekhez, — hogy Petőfi Sándor bácsi hol van ? — És miért keresi a Petőfi Sándor bácsit? — Mert meghalt a mamája!... Az egyik tiszt rögtön kezénél fogta a leányt s Petőfihez (ki szintén tiszt volt) érve, igy szólt: — Sándor, rossz hirt hoz ez a kis leány! Petőfi elsápadt, magához ölelte a kis leányt s biztatta, hogy mondja csak bátran: mi történt? És Revesz Zsófi szomorúan mondta: — Sándor bácsi, ne tessék megijedni, mert a mama meghalt... Petőfi, ki egyik kezében kivont kardját tartotta, e szavak hallatára a földre ejtette kardját s összekulcsolt kézzel járt-kelt ide-oda: — Jaj, jaj, — zokogta nagy fájdalmában — oda vagyok! Nincs anyám ! Meghalt! Tiszttársai igyekeztek megvigasztalni, s biztatták Petőfit, hogy hagyjon ott mindent s menjen azonnal anyja holttestéhez. Szomorúan, könyező szemekkel lépte át a költő Reveszék háza küszöbét. Anyja, a legjobban szeretett anya, ekkor már kiterítve feküdt legszebb ruhájában s kedvelt fejkötőjében. Petőfi fájdalmában csak nehezen tudta elfojtani véghetetlen keserve hangos kitörését. Fájdalma csak akkor tört ki, mikor a halottas-szobába lépett. Hangos zokogással borult anyja kihűlt tetemére, átölelte s ülőhelyzetbe emelve föl a holttestet, görcsös zokogással kiáltotta: — Anyám, édes jó anyám, csak még egyszer tekints reám! Most már nincs senkim, senkim! Majd visszaeresztette a holttestet, letérdelt a koporsó mellé és imádkozott. Egyszerre ollót kért, odament anyjához, letérdelt a koporso mellé s levágott hajából és ruhájából. Mikor később magához tért s Reveszéktől elbúcsúzott, arra kérte őket, hogy az ő költségén temessék el anyját tisztességgel, de nem parádéval, a sírkőre pedig ne írassák föl se atyjának, se anyjának a nevét, mert a német kikerestetné s még halóporukat is kihányatná a földből. * * * így siratta Petőfi Sándor, a magyar nép egyik legnagyobb költője... édesanyja halálát! A tisztességtelen verseny ellen. A ki győzi, az marja! Ez járja a mai világban mindenütt. Kereskedelemben, iparban, gabona- elővitelekben, gépek eladásában és a többi. Az az versenyezünk, ki tudja jobban kiütni embertársának szájából a kenyeret, az élelmet, ki tudja furfangos móndon kicsaini a közönség, a nép zsebéből a verejtékes garasokat. így jött létre az ipar terén is az igazán jól elnevezett «tisztességtelen verseny». Az az atyámfia az a verseny, mely nem néz se Istent, se embert. Nem nézi tisztességes, becsületes-e az az eszköz, mivel boldogulni akar. 0 előtte egy a szent, egy az igaz czél, bármely utón meggazdagodni. Ez az állapot tűrhetetlen a mi országunkban is. A kormányzat most belátta ezt; azért végre elhatározta, hogy azon kereskedőket, a kik idegen árut magyar áruként hoznak forgalomba, megrendszabályozza. Törvényt alkot tehát az úgynevezett tisztességtelen verseny ellen, hogy ezután a magyar közönség ne legyen felültetve a rut megtévesztésekkel, hogy ne űzhessenek oly dolgokat, melyek a jó erkölcsökbe és kereskedelmi tisztességbe ütköznek, Persze, hogy ez az intézkedés nagydübe hozta a külföldi, különösen osztrák gyárosokat, kik most egyik-másik bécsi újságban kigvót-békát reánk kiáltanak. De hát a mondók vagyunk atyámfiai, hogy inkább ők haragudjanak, mint mi károsodjunk, csalódjunk folyton-folyvást. Csak aztán egyre kérjük a kormányzatot. Ne maradjanak ezen üdvös rendelkezések a papiroson, hanem a legszigoruabban végre is kell ám hajtatni! A világ legnagyobb gyümölcsösei. Jamaikában egy amerikai társulatnak 18 ezer kiterjedésű gyümölcstermő uradalma van, 1898-ban a többi között 3 millió banant, 5 millió kókuszdiót arattak ott. A társulatnak 12 gőzöse van, a melyek hetenkint indulnak Jamaika kikötőjéből, hogy a gyümölcsöt Európa és Amerika kikötőibe szállítsák. Nagy gyümölcsöse van még az Olden- féle ezégnek Nossuvariban. Ennek kiterjedése 1000 hektár és 2000 körte, 2500 alma és 61,000 őszibaraczkfa van rajta, Barbara gyümölcsösében Kaliforniában hasonló terjedelem mellett 10.000 mandula, 12.000 dió és 15.000 olajfa van. Hogy siratta Petőfi Sándor az édesanyja halálát?
