Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-09-23 / 38. szám
Önvédelem és nern harcz! Csalfasággal van tele ez a mai világ! Még a szóbeszédre is vigyáznunk kell, hogy el ne homályositsa szemünk világát és meg ne téveszsze füleink hallását! Szemfüleseknek kell lennünk azért atyámfiai, hogy jól kisujkolhassuk azokat a hamisságokat, melyeket a börze-spekuláns tábor egyszer-egyszer az ország szine elé dob. Ilyen sujkolni való hamisságban sánti- kálnak most is, mikor azt kiabálják, hogy hát a gazdaközönség, főleg azok a meg- félemlithetlen agrárok, „harczra hívják fel a tömeget az úgynevezett mozgó tőke, tehát, az ipar és kereskedelem ellen!“ A tömeg alatt pedig bizonyára, legkivált a földmivelő nép értetődik atyámfiai! No hát atyámfiai, tegyétek szivetekre kezeiteket! Isten és emberek előtt tegyetek bizonyságot: vájjon mi voltunk és vagyunk-e, a kik titeket, földmivelő magyar nép, harczra, háborúra ingereltünk akár a nagy tőke, akár az ipar vagy kereskedelem ellen ? Mi, a kik — igenis bátran és felemelt fővel a gazdaközönség érdekét munkáljuk — nem félünk a felettől! De félhetnek, sőt pirulhatnak éppen azok, a kik most minket akarnának bemártani a kátyúba. Tudja minden emberfia e hazában, ha tudni akarja, hogy bizony nagyon könnyen lehetett volna szomorú harcz ebben az országban; szerencsétlen, ádáz harcz, melytől Isten után csakis a magyar nép józan esze, békés szive, és főleg éppen az a munkás, önfeláldozó, a magyar fajt igazán szerető agrár-csapat közreműködése mentette meg a nemzetet. Őket most jó fizetségül — nemtelen gyanúsításokkal illetik. Tudja mindenki, hog\7 ezt a harczot legeslegnagyobb mértékben éppen azok idézték volna elő, kik piócza módra szitták ki a földet, uzsorával, hamis borok gyártásával, a kereskedelmi szabadalmak megcsúfolásával, a bankok ölő, gyilkoló karjaival pusztítván falvainkat, kergetvén tengeren túlra honfitársainkat... • * Tudja mindenki, hogy a tönkre tjett föld népének sorsa felett soha egyetfgn szánó szóval nem keseregtek azok, kik ma tele torokkal kiabálják, hogy ime a föld népe is hozzá kezd önvédelmi m u n k á- jához. Soha egyetlen sóhajtásukat nem hallottuk azokért a kivándorlókért, kik itt hagyták ezt a földet, melyért legszebb koruk verejtékét hullatták. De igenis hallottuk az ő vészkongatásai- kat, lármájukat, sőt fenyegetéseiket, mikor a beözönlő idegen elemekkel szemben csupán országunk sarkalatos törvényeit, az önvédelemnek legelső elemeit akarták alkalmazni ! Hát felháborodva kérdezzük, ki harczol itt, ebben a hazában? Mi harczolunk, a kik azt mondjuk a föld népének: ne nyúlj a máséhoz! Becsületes munkával,tanulással, az időnek derék felhasználásával keresd kenyeredet! Mi harczolunk, a kik a legnehezebb időkben ott állottunk a nép mellett, hogy megmentsük őket az Istennek, hazának és törvényeinknek ? Avagy azok harczolnak talán, a kik hamis jelszavak alatt elcsavarják a törvényeket ; a kik nem ostorozzák, sőt simogatják az uzsorásokat; a kik egy csoport részére akarják lefoglalni a boldogulás eszközeit; a kik csak azért mozgatják a nagy tőkéket, hogy a gyengébbeket leüssék; a kik nem törődnek se a földdel, se a föld népével, csak a verejitékes terményeket szijják magukhoz és a puszta, vevő gépeket követelik,
