Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-12 / 32. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 251 gott. Nem tudtak belenyugodni — az esetbe, ügy kérlelték Laczijukat. — Gyere haza édes fiam! — Hiszen reád vár az a kis örökség. Ládd mi már a sir felé közeledünk. — Úgy várnak a jószágok! A mezó' is olyan üres, az udvar is olyan árva. Ám Laczi nem tágított. Az ő szivébe már akkor beleférközőtt valami árgyilus. Ő gazdag akart lenni, mint annyian és annyian. Majd akkor... akkor... ha egyszer beüt, akkor már haza megyen. Birtokot vesz, négy lovas hintóbán fog járni, inast tart, vendégeket fogad! Mint annyi más, mint annyi más. No majd akkor! Az édes anya szelíd mosolylyal hallgatta szülő gyermekét. — Apámék sem fognak kinlódni. Megaranyozom utolsó napjaikat... Majd akkor... majd akkor! Bámulva tekintettek az öregek szülő gyermekükre. Mi szállta meg ezt a fiút? Talán csak nem gyöngült meg az elméje? * * * öreg este volt. A patikában már nyugalom volt. Laczi ünnepélyes némasággal vitte az öregeket kis szobájába. Nagy, fontos képpel nyitja ki két kulcsos ládáját és abból papírokat vesz elő. — Nézzék csak, ezek aztán sokat érnek. A szegény anya először azt gondolta, hogy valami nagy bankók. Szinte elámult. Az öreg azonban jól oda vetette a szemét és haragosan mormogta — Sorsjegyek azok. — Osztálysorsj egyek apám. Itt van ez a nyomtatvány. Ki van mutatva, hogy minden második szám nyer. A múltkor egy orvos nyert 40 ezer koronát. Egy földbirtokos 20 ezeret. Egy szegény szolga legény 60 ezeret. Már én is nyertem kétszer, igaz csak húsz koronát. De nyertem ... és nyerni fogok. Majd akkor... akkor! — Bolonddá tettek téged fiú; gyere haza, nem való ez a szegény embernek. Azt mondom fiam, ne higyj a szerencse keréknek. — Persze, csak az urak higyjenek. Ebben a szerencséből is csak ők vegyék ki a részt. Meglátják, hogy be fog ütni! Majd akkor... majd akkor. A jó öregek egész éjjel nyugtalankodtak. Szánták ezt az elbolonditott gyermeket! Es Laczi csakugyan el volt alaposan bolon- ditva. Egy ügynökkel spekulált. Az hordozta neki a nyomtatványokat, melyek telesden-tele voltak számokkal borítva. Azok a nyerő számok. Kápráztató eredmények voltak abban elbeszélve... Nem csuda, ha a Laczi feje olyan nagyon belehabaradott — a szerencse kerekébe. * * * Az öregek nagy busán távoztak. Aggódva és valljuk meg, reménykedve várták a hirt Lacziról, a szerencse kerekéről. Az asszony feleség olykorolykor biztatta férje-urát: Hátha mégis megsegíti a jó Isten! — Hogy mondhatsz ilyet anyó, a jó Isten a szegény embert a becsületes munkában segíti. — Hát ez nem becsületes? — Ördögi, furfangos komédia. Csak azért találták ki, hogy az emberek bőrét megnyuzhassák. — Mi nem értünk ehhez apó! — Eh, de hogy nen értek; ördögibb mesterség ez, mint a lutri volt. De kinyílik még a Laczi szeme is. Mikor majd mindene elpusztul. Vissza jő még a falujába. Csak aztán késő ne legyen! Az öreg látnoki sejtelemmel jósolgatta ezt! Es mondogatta napról-napra. Látta álmaiban, olykor felugrott, mikor a pitvar ajtaja megnyílt, mert szentül Hitte, hogy a Laczi fiú lép be. Hiszem én azt atyámfia, hogy a szülők sokszor megsejtik, megérzik a jövőt. Laczi folytatta a játékot, kergette tovább a szerencse kerekét. — Ha minden második szám nyer — igy gondolkozott — veszek mentői több sorsjegyet. De be kell ütni. Majd akkor... majd akkor... De bizony nem ütött be! Kivette már a takarékkaszszából az utolsó krajczárt is. Megérkezett az utolsó húzás. Mint az őrült úgy járt-kelt a nagytőzsde körül, hogy hát mikor telegraféroznak már... Hiszen neki annyi sorsjegye van! Nem telegraféroztak ... Elmúlt minden, a kerék csak akkor fog fordulni, ha megint uj sorsjegyet vesz... De miből! Hiszen mindenét eltékozolta már. Becsületes ünneplő ruhája sincs már... Forró lázba esett a gondolattól, hogy igy megcsalódott ... Ott fekszik tehetetlenül, égő forróságtól gyötörve kis szobájában... Öreg anyja mellette van; égő homlokára vizes ruhát rakosgat. A beteg sokszor felriad. — Majd akkor, majd akkor ! szól értelmetlenül. Mindenki sajnálkozik a jó fiun, a ki ilyen áldozatja lett — a szerencse kerekének, No, de közel volt az orvosi segítség. A jó Isten megszánta a szerencsétlen gyermeket; lassan- lassan magához tért... Laczi otthon van. Övé az élet ismét! Vígan integet felé a határ, a mező,, a ringó kalásztenger. Nincs négy paripája, de van jószága van munkakedve, sok-sok boldog öröme. Az öregek úgy el-elnézik, a mint dalolászva indul a mezőre, megnyugvással érkezik estére. Nem veszett ám az sem kárba, a mit a patikában tanult. A kerületi orvos ur is azt mondja, hogy valódi áldása a falunak. Hogy ért az orvosságokhoz ! Mennyi gyöngédséggel segít a betegeken. És szívesen teszi. Betegházban ott van ő sokszor az orvos úrral, a ki megmagyarázza neki, mit tegyen, hogy adja be az orvosságot. De Laczinak van egy reczeptje az egészséges emberek számára is. E reczept szól pedig imigyen: — Nehigyj a szerencse kerekének 0><h) Madarak kora. A legmagasabb kort a hattyú éri el, melyről azt beszélik, hogy 500 évig is elél. De az eddig szerzett tapasztalatok ez élettartam csak egy negyedét bizonyítják. Krancz természettudós beszéli, hogy több sólymot látott, melyek közül egy 162 éves volt. A keselyük és sasok szintén sokáig élnek. így 1819-ben egy sas halt meg, melyet még 1715-ben fogtak el, már pedig akkor is idősebb állat lehetett. Egy fehérfejü keselyű 1824-ben pusztult el a schönbrunni várkastélyban. Ezt még 1706-ban fogták, igy tehát pusztán a fogságban 118 évet töltött. Egy természet- tudós különös keselyüt emleget. E keselyűnek egy Grindel- wald közelében levő sziklacsucs képezte kedvenez helyét és e helység legöregebb emberei azt állították, hogy kora ifjúságukban mindig ugyanazon a helyen látták. A papa- gályok, ha már teljesen kinőtték magukat, még száz évig élhetnek. A tengeri és mocsármadarak szintén hosszú élettartamunk. A lúd és a kakuk szintén sokáig elél, de az előbbi természetesen csak akkor, ha nem hizlalják vagy ha nem sütik meg. Egy faluban durva, rekedt hangjáról már jól ismertek egy kakukot, mely 32 évig ugyanazon bokorban szólott. A holló is elér százéves kort. A kakas 15—29 évig él, a fáczány 15, a kalkuttai tyuk 10. a kisebb énekes madarak 8—18 évig. A galamb 10 évnél nem lesz öregebb ; a fülemile fogságban alig él 10—12, a rigó 15 évig. A nevelt kanári madarak életkora 15 év, a szabad- b an élők hosszabb kort érnek el.
