Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-08-12 / 32. szám
Az otthon védelme. Nagy örömmel olvastam a minapában a M. Földmi velőből, hogy az igazságügyi minisztériumban olyan törvényen fundálód- nak, mely megmenti a szegény embert az 6 otthonának teljes elpusztulásától. Vagyis, hogy jobban kimagyarázzam magam, nem lehet lesz ezután akár adóba, akár másnemű végrehajtással elkótyavetélni és elhurczolni a szegény ember utolsó bútor darabját, párnáját — és a többi. 7 Ha a magam egyszerű esze után igazodom, úgy magyarázom a dolgot, hogy ez az intézkedés az otthonnak v é d e lm e z é- sét czélozza; az az mentesiti a szegény embert — a végpusztulástól... Hej, mert tapasztalásból tudom ám, hogy sokszor néhány forint adósság miatt — mely forintokat idővel letudta volna a szegény ember — tönkre tették az egész család életét. A szegény ember otthon nélkül a világba ment, csavargó lett és utóvégre is állam költségre került, olt — a szomorú hűvösön. A gyermekek szintén otthon és kereső apa nélkül bolyongtak faluról-falura! No és aztán czélt értek a szívtelen hitelezők az árverés foganatosításával ? Bizony, hogy nem! Hiszen az ilyen alkalomkor rendesen ott settenkednek az árverés hiénái, kiknek az a mesterségük, hogy néhány garasért körmeik közé kaparintsak azokat a tárgyakat, melyek a szegény embernek igen becsesek, hogy sokszor kényeikkel áztatva vállnak meg tőlük. Így történik aztán, hogy a dobszó se a hitelezőnek nem hozza meg a várt összeget, sem a szegény adóst nem menti meg adósságától, sőt mint előbb említettem, az államra ró terheket nagyon sokszor. Mindezeknél fogva szivünk mélyéből köszöntjük e helyről is az igazsági ügyek miniszterét, hogy ebben a hazában a tör vény védelme — is ótalmába veszi a ma- gyár nép otthonát! Oh mert szent az otthon! Mert fundamentuma, erőssége az otthon a nemzeteknek és népnek! Talán azért is lettek üresek falvainkban oly nagyon a tűzhelyek, mert könnyen szét lehetett azokat dúlni. Könnyebben, mint a madárfészket. A madárt megsajnálja a gyermek, az ember is. Megesik szive, mikor látja az anyamadarat sírva röpkedni a fészek körül. De a hitelezőnek, a dobnak nincs szive. Könyörtelen, mint a kő, mely reánk hullik! De hát ebből azt süthetné ki a spekuláló szellem, hogy hát az államnak kötelessége a hitelezőt védelmezni! Igaz! De még nagyobb kötelessége, sőt érdeke az otthon- nak, a családnak védelmezése. Majd ha az otthon sérthetetlen lesz, majd ha a pusztulás olyan könnyen nem fog bekövetkezhetni: óvatosabbak lesznek a hitelezők és nem lesznek oly könnyelműek — az adósság csinálok... Azt mondom atyámfiai, hogy ezt a védelmet nem csak az ingóságokra, de az ingatlanokra is ki kellene terjeszteni! Holló, csak ez kellene, sopánkodnak Izraelben! Pedig kellene és mentői előbb, a mig nem késő! Vérfagyasztó dolog az, a mi az értékes földek, házak, birtokok elkótyavetélésénél a törvény nevében történik! Hihetetlen az a furfang, a mivel — példákat tudnék elősorolni — a szegény ember földjét, birtokát — nem csak becsáron alul — de sokszor néhány forintért elherbálják! El kell törölni azt az úgynevezett szabados végrehajtást! A mi az ingóságoknál történik, hogy t. i. sokszor se a hitelező se az adós nem nyer, illetőleg szabadul terhei-
