Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-15 / 28. szám

MAGYAR FÖLDmIVELŐ 323 MI ÚJSÁG? — Azon t. olvasóinkat. Kiknek előfizetésök lejárt; nemkülönben azokat is akik hátrálékhan vannak, tisztelettel felkérjük, hogy előfizetéseiket meg- ujitani, illetve hátralékaikat kiegyenlíteni szívesked­jenek, nehogy a lap küldésében fennakadás történjék. — A király unokája honti birtokos A «Ilonti Lapok» Írja: Híradással voltunk már arról, hogy a király unokája és annak férje Seefried Ottó báró számára megvenni készült Huszár Béla, a vámosmikolai hitbizományi uradalom fejétől a perőcsényi erdőt. Legfrisebb értesülésünk szerint a jogügylet már meg van kötve. Seefried Ottó bá­róék megvették 600000 koronáért a perőcsényi 4000 holdas erdőt, annak aljában 140 hold földet 100.000 koronáért, melyen kastélyt fognak építeni parkkal. Alku tárgya még a vámosmikolai kas­tély és park. 700.000 korona vételárban. — Furcsa időjárás. Gyilkoló forróság, majd vihar, hűvös zápor, ez járja ezen a nyáron. Tizen­két esztendeje — mint mondják, hogy olyan forró­ság nem volt, mint e hó elején, úgy 8--9-ig. Az aratás e forróságban megdöbbentő áldozatokat hoz. Sok marokverő fiatal leány halt meg — napszurás- tól. Az ország minden részéből gyászos hírek ér­keznek, arató leányok hirtelen haláláról. Mikor e sorokat Írjuk 100-nál több ember pusztult már el aratás közben! A jó Isten ótalmazza meg a mi sze­gény népünket! — Szatmármegye méhtenyésztése 1899-ben következő eredményt mutatta: Ki volt telelve 302 községben 1892 mozgó szerkezetű kaptár, 10335 közönséges köpü, termeltek 569.4 métermázsa mé­zet, 47829 k. 60 fillér értékben, nyertek 3767 kg. viaszt. 7534 k. értékben, az összes termelés értéke 55363 k. 60 fillér. 4 községnek jó, 56-nak közepes, 230-nak szűk volt a méhészete. — A hegyaljai szőlők. A májusi fagy az egész országban, de főleg a borvidéken roppant kárt tett. Kivéve a nagyon magas fekvésüeket, a szőlő mind lefagyott, némely helyütt a tavalyi ojt- ványok és homlitások is egészen kifagytak; azon tövek pedig, melyek az aljában újra ki is fakadtak, ez idén már termést nem hoznak. így tehát csak a szőlőhegyek magas részében van szőlő, talán egy tized része azon termésnek, melyre lehetett volna számítani, ha ezen fátum nem éri a szőlőket. A tavalyi bokrok egész szépen fejlődtek és ha nem is érik el az 1896. és 1898-ik termés minőségét, min­den esetre jó közép minőségi borok lesznek, me­lyekben meg van a hegyaljai zamat és miután ez idén fájdalom, csak nagyon gyenge termés várható, remélhetőleg jó áruk is lesz. A nagy csapás daczára, mely ez idén a szőlőket érte, folyton uj szőlőket ültetnek és a nyáron is folyik a forgatás (rigoliro- zás). A szőlőteleptők, kik az agrárbanknál a szőlőink megújítására kölcsönt vettek fel, tömegesen kérvé­nyeznek, hogy az ez évi novemberi törlesztési részletre halasztás adassák, mivel az uj szőlőkből ez idén nemcsak nem lesz jövedelem, hanem még rá kell fizetni; ha pedig a bank nem volna képes ilyen általános halasztást adni, a kormánytól akar­nak a szőlőbirtokosok ezen czélra kölcsönt kérni. — Az újság. Múlt hó közepén beállít a Csicsákv kereskedésébe egy pusztai atyafi, hogy »van-e újság?« — Van, tessék, milyen kell? volt a kiszolgáló felelet. — »Hát olyan, hogy benne le­gyen a búr háború! — mutassa!« azzal jó darab ideig nézegeti, olvasgat belőle s azt mondja »h’sz ebbe nincs mög a búr háború«, — de benne van a kínai tengeri csata, mondja mosolyogva a keres­kedő. — mire az atyafi egy kis töprengés után azt feleli: kínai háborút nem mondták, hogy vigyek, hanem tudja mit, tegye télre az ur, hogy más meg ne vegye, oszt’ majd a hétön mögkérdöm odakint, hogy ez köl-e, osztán vasárnap az búcsúra ugv is begyüvök, hát akkor ha enged az árából, lőhet, hogy mögvöszöm. — Krompach pusztulása. Szepesmegyéből Krompach városában nagy szerenczétlenség történt. A virágzó városkában a napokban tűz ütött ki, még pedig egyszerre két oldalról. A lángok a rek- kenő hőségben s erős szélben rendkívül gyorsan harapództak tova. A lakosság rémülve, sikoltozva menekült. A környék összes tüzoltótestületei ki­vonultak. Iglóról külön vonat vitte a tűzoltókat s a katonaságot a helyszínére. Csakis az emberfeletti munkának köszönhető, hogy az egész város le nem égett. Igv is negyven lakóház esett áldozatul a tűz­vésznek az összes melléképületekkel együtt. Ember­életben szerencsére nem esett kár. Minthogy a tűz egyszerre két helyen ütött ki, azt hiszik, hogy a veszedelmet lelketlen gyújtogatok idézték elő. A kár óriási. — Aki a maga kárán tanú1. Magyar-Kalucs községből írják, hogy egy gazda gondatlanságából istállója leégett s a" lángokba oda veszet két szép tehene is. A dolog úgy történt, hogy Kargye János este égő pipával etette jószágait s véletlenül egy kis parázs a szénába esett, melytől az tüzet fogott. A napi fáradalmakban kimerült gazda nyugalomra tért s nem is sejtette, hogy milyen veszedelem fe­nyegeti s csak a szomszédai riasztották fel mély álmából. A szegény káros ember most nemcsak el­vesztette úgyszólván az egész vagyonát, hanem a hatóság még fel is jelentette. — Gyenge volt még a sarlóra szegény Szabady Erzsébet, az a virulni induló gyenge haja­don. kit Kalocsához közel eső Terhel pusztán a napszurás ölt meg. Kettőzőnek állt az aratók közé a gonddal nevelt, szép szende 15 éves gyermek­leány ; jómódú polgár szülőknek öröme, remény­ségei Már reggel főfájásról panaszkodott a kaszás embernek, ki után a markot szedte. Délben az ebédhez sem érkezett. Elvonult valahová a keresz­tek közé. Mig a többiek déli álmukat aludták, mig újból munkába álltak, a szegény beteg leánynak feléje se nézett senki. Estalkonyat táján egy pász­tor ember bukkant reá véletlenül. De már akkor iszonyúan eltorzult testtel, a halálos kínok nyomai­val arczán, élettelenül feküdt a tarlón. Utolsó ver­gődése rettenetes lehetett a boldogtalan teremtés­nek; ruháit letépte magáról, arczát. keblét össze­vissza karmolta, szaggatta. A gondatlan gazdát, ki beteg munkását ily embertelen módon magára hagyta, úgy tudjuk, a bíróság kérdőre fogja vonni a leány életéért. — Tiszába fűlt arató leányok. A felső­Tisza mentén fekvő Szalka község határában borzalmas szerencsétlenség történt a múlt héten. A Kalmár-féle uradalom aratói a munka befejezése után lementek a Tiszára fürödni. Az férfiak külön csoportban az asszonyok és leányok pedig ezektől jóval távolabb a füzes alatt fürödtek. Fürdés közben a leányok elkezdtek játszani, s addig kergették egymást a vizbe mig egy mélyen kiásott kubik gödörbe jutottak, honnan nem is tudtak többé ki­szabadulni. A mint a gödörbe beleestek, kétségbeesett kiáltozással akartak kimenekülni. A kissé távolabb levő aszszonyok azonnal segélyért kiáltó! tak a férfiaknak, de mire azok odaértek, a négy leány már elmerült a viz fenekére. Kihúzták őket ugyan a vizből, de mire már nem sikerült egyet sem életrehozni. Az elöljáróságnak azonnal bejelentették a szerencsétlenséget, mely a holtlestek el­szállítása és a vizsgálat megindítása iránt intézkedett. Az elhalt leányok szülei másnap érkeztek meg Szálkára. Szi­vet facsaró jelenet volt, midőn a szülők gyemekeik holt­testét a község hallottas kamrájában meglátták. — A földműves váltója. Kalmár Antal dr. bácstopolyai ügyvéd egy bács-petrovosolyói föld- mivesnek 1500 forintos váltóját leszómitoltatta és a pénzt elsikkasztotta. A szabadkai törvényszék a kalmárszellemü ügyvédet félévi börtönre ítélte. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom