Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szám. III. évfolyam. Szatmár, 1900. julius 1. Az aratás. Itt az aratás ideje! Itt a forduló pont, mikor nem a gazdasági tudósítók jelentésé­ből, nem is az újságok, meg a börzék híradá­saiból : de a valóságban mérlegelhetjük, minek nézünk eléje, milyen lesz az uj esztendő!? Igen atyámfia, mert valójában az aratás a gazda világra nézve egy uj esz­tendőt jelen t! Hát mondd meg nekem jó atyámfia, mióta hordozod kebledben azt a biztató reménv­1/ séget, hogy hát — — — Majd elhozza jó Isten az aratást, aztán talán minden másképen lesz? Egy uj élet, egy más élet! És azt gondolod, hogy ezzel a remény­séggel egymagad vagy! ? Az egész ország elfojtott lélegzettel várja az aratást, mert okos ember tudja, hogy hi­szen Magyarország gazdaságából él. Hogy Magyarországon egy uj, jobb esztendőt a jó Isten áldásán kívül ... az aratás, egy­szóval a jó termés hozhat! Méltán sóhajthatunk fel tehát ig}r Péter- Pál táján, mikor a sarló már bele vág a búzába . . . vájjon milyen leszen az idei aratás! ? Édes mindnyájan tudjátok atyámfiai’ hogy a jó Isten — áldassék ezért is ő szent felséges neve — ez esztendőben sem juttatott a magyar népnek valami bőséges, feneketlen termést. A szeszélyes időjárás, hidegek, fagyok, jégverések ott ólálkodtak az idén is a gazda feje felett. A milyen szép volt reménységünk, olyan fájdalmas volt aztán a csalódás, a kiábrándulás. Ám, a jó Isten akarja azért, hogy ne történjék a világon semmi — látszólag rossz, a miből valami jó ne háramlanék reánk. így a magyar nép is lassan-lassan veszi már észre; az évről-évre való csalódások rávezetik arra: hogy okos észszel, mily mó­don kelljen úgy berendezni kis gazdálkodá­sát . . ., hogy az elemi csapások daczára is — jusson is, maradjon is ? Azaz más szóval, ma már a tapasztalt gazda nem csak tisztán búzát, gabonát — kalászost vet, hanem úgy rendezi be még kis gazdaságát is, hogy bár meghagyja a ka­lászost legfőbbnek, de a mellett más irányú növényeket is termel. Ez a legolcsóbb és legsikeresebb biztosí­tás, védekezés az elemi csapások ellen atyám­fiái. Mert igy a gazda nem lesz olyan kár­tyás, a ki egy kártyára rakja egész vagyo­nát, hanem megelégedvén kevesebb haszon­nal, gondosan óvakodik attól, ne hogy min­dent koczkára tegyen. Azt mondjátok erre kisgazdák: — Könnyű megcselekedni ezt a nagy birtokokon, de nem úgy van a kisföldü embereknél! No hát mondunk erre atyámfiai egyet, aztán kettő lesz belőle. Hát azok a kisföldü emberek fogózkodjanak össze százan, két­százan, ha ez sem elég két-három falu. Ha aztán pl. egy bizonyos termény művelésére adták fejüket hát földjük egy takaros részén csinálják meg a termelési szövetkezetei, ekkor — miként a nagy birtokosok — úgy ők is számba fognak ám vétetni a piaczon is, meg a gyáraknál is. Gondolkodjatok ezen atyámfiai és be fogjátok látni, hogy a mit mondunk, nagyon érdemes a — gondolkodásra. A vasakarat sikert arat. Mikor Nelzon, mint ifjú először lépett hadihajóra, atyja e szavakkal biztatá : — Ha igyekszel, — úgymond, - még kapitánya is lehetsz egy ily hajónak. — Micsoda *? — kiáltá az ifjú élénken, — ha bizonyos nem volnék, hogy kapitány leszek, ide se lépnék. És lett belőle kapitány és Trafalgar világhírű hőse. Előfizetési árak: Egész évre ... 4 korona (2 frt) Fél évre .... 2 » (1 » ) Negyed évre . . 1 » (50 kr)

Next

/
Oldalképek
Tartalom