Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1900-06-24 / 25. szám

198 MAGYAR FÖLDMIVELŐ MAGYAR GAZDA. .4 kisgazdák szervezése. Végre is megindult az a munkásság, a mely- lyel a gazdaosztály vezetői oly régen tartoztak a kisbirtokosságnak, az egész nemzetnek. A pozsonyi, hars- és c s i k v á r megyei gazdasági egyesüle­tek már munkába vették a gazdakörök alakítá­sát, a pestmegyei pedig szintén kidolgozott egy alapszabálytervezetei és fölhívja az érdekelt körö­ket a kisgazdák egyesületeinek megalakítására. Ezeknek a köröknek czélja lenne a kisgazdák anyagi és erkölcsi érdekeinek előmozdítása, a gazda­közönség érdekében alkotott törvények végrehajtá­sánál a végrehajtó közegek támogatása és ellen­érzése. E végből terjesztik a szakismereteket, e mellett azonban nyilvántartják az értékesítésre szánt terményeket s azok értékesítésénél, valamint a ház­tartási és gazdasági szükségletek beszerzésénél közreműködnek nagyobb méretű fogyasztás, illelőleg termelés esetében értékesítő és fogyasztási szövet­kezeteket létesítenek. Ezenkívül figyelemmel kisérik a gazdák hitelviszonyait s a hitel­nyújtás terén tanácsot ad és köz­benjár a gazdaközönség érdeké­ben. támogatván elsp sorban is a hitelszövetkezeteket. (A Magyar Eöldmivelő bőségesen megmagya­rázta már ezen dolgokat.) (Szerte) A földmivelésügyi minisz­ternek törvényjavaslatait tárgyalják ma már városokba, községekben és gazda tűzhelyeken egyaránt. E beszélgetések közt --- mint nekünk Írják — sokszor felvetik az újság­olvasó-gazdák. — Ugyan derék jobb kezelehet annak a Darányi miniszternek, hogy ily minden oldaluan tudja a magyar gazdák sorját-baját. No hát mi is belevegyülünk egy perezre ezen beszélgetésre. Van bizony sok jobb keze a mi­niszter urnák, ezek közt egyik legkiválóbb embere dr. B a r t ó k y József miniszteri tanácsos, ki a munkás ügyek osztályának élén áll. Csendesen de eredményesen dolgozik ő a munkás nép javáért, és dolgozhatik ám, mert közvet­len közelről ismeri a magyar né­pet, a gazdák ügyét-baját. Adjon a jó Isten nekie erőt, kitartást, hogy a magyar nép javára még sokáig dolgozhassák! Hogyan segítsünk a gyümölcsfák termé­ketlenségén ? A gyümölcsfák terméketlenségének oka leg­több esetben nem a kedvezőtlen időjárásban, hanem a föld rosszaságában keresendő. Vagy nagyon szá­raz a föld, vagy nagyon sovány, vagy fizikai tulaj­donságai rosszak. Mindhárom esetben a fa elcsene- vész, növése satnya, lombja sárgás, a rügyképző­dés gyenge. E bajokon azonban segíteni lehet. így például, ha a földet gyakran megbolygatjuk, ásóval, kapával jól megdolgoztatjuk, a fákat szorgalmasan öntözgetjük, jó érett komposzt és műtrágya keverék­kel megtrágyázzuk, idősebb fáknak koronáit helye­sen megritkitjuk, a törzseket és ágakat az elhalt kéregrészektől és mohától megtisztítjuk, minden esetben a fa külsejét megváltoztatja, szebben fejlő­dik s bőven hoz gyümölcsöt. Méhes — a szőlőben. — Minden rendén van itt Szakái koma és nagyon szép, de mán csak ezt a méhest nem épí­tettem volna a szőlőmbe. .. — De mikor olyan alkalmatos helye vagyon. — Alkalmatosnak alkalmatos a hely, de tudja e koma, hogy a méhek sok kárt tesznek a szőlőben. — Nem úgy van komám. Én is azt hittem odáig, mig a fiatal tanító ur meg nem győzött, hogy bizony nem hogy kárt nem tesznek a méhek itt, de még hasznosak. — Hát nem látta e koma sohasem még, hogy a méh a sérült szőlő bogyókat ugyancsak körül- röpködi, osztég szedegeti, szíjjá a nedvit... ? Bizony ki is kezdi az, már én úgy hiszem. — Nem koma! A fiatal tanító ur nekem ugyan­csak megmagyarázta, hogy a méhecske sohasem kezdi ki a szemet, mert olyan gyönge arra az úgy­nevezett rágó szerve, hogy nem is kezdheti ki. — Hát a darázs, seregély? — Azok kikezdik, de a méh nem. A méhecs­kék virágzáskor és éréskor röpködnek a szőlőben. — No hát virágzáskor nem tehetnek kárt ? — Nem; hanem éppen nagy hasznot. Mert mikor egyik virág­ról- a másikra szállnak, a virág himporának összekeverésével elő­segítik a magtermékenyülést! — Ám, de a kikezdett sző­lőbogyókra mégis csak rámegy, mint mondottam. — Rámegy. Össze is gyűjti annak édességét és tudja kigyel- med milyen kárt tesz. — Ugy-e? — No hát mézet csinál be­lőle. Hiszen tudjuk, bogy a sérült szemekből úgy sem lesz bor; el­folyik hiába vagy lerothad és még kárt teszen az ép szemekben, - fürtökben is. — Hát bizony ezt sem tud­tam — eddig. A pók mint molypusztitó. Kellemetlen ugyan a pók­háló a szobában, de mégis olyan helyeken, hol szembe nem tűnik, jó azt meghagyni, ha molyos a szoba. Mert a pók temérdek moly­pillét megfogdos és elpusztít, s egy német azt állítja, hogy ő sem­mikép sem bírván az elhatalmasodott molyokkal, mi­után észrevette, hogy a pók temérdeket elpusztít, nem bántotta többé a pókokat, a minek az lett a következése, hogy a molypillék apránkint mind el­pusztultak. Különösen padlásokon s más ilyen he­lyeken, a hol csakúgy nem igen aggat a pók, kár volna azt bántani, mert a padlások is igen jó te­nyésztőhelyei a molynak, mely aztán onnana lakószo­bákba is beözönlik. A gáliczkő feloldása. Mező és szőlősgazdák közül többen nem tud­ják, hogy a gabonapáczolás és szőllőpermetezéshez használtatni szokott kékgáliczot sem megtörni, sem forró vízben áztatni nem szükséges; ökölnyi nagyságú darabok pár óra alatt teljesen feloldódnak hideg vízben is. Az eljárás következő: az úgyneve­zett csallánzsákokból készített zsacskóba tesszük a szükséges mennyiségű kékgáliczot és ezen zacskót a vizes sajtár vagy kádon keresztül fektetett páleza közepére spárgával úgy erősítjük, hogy a zacskó éppen a viz felszíne alatt lebegjen, pár óra múlva a zacskó üres leend, a kékkő teljesen feloldódott; ekkor kész a folyadék, melyet használat előtt fel kell kavarni. Belga nö.

Next

/
Oldalképek
Tartalom