Magyar Földmivelö, 1900 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-27 / 21. szám
166 MAGYAR FÖLDMIVELŐ MAGYAR GAZDA. Eső után köpenyeg, vagy máskor hogy védekezzünk a fagy ellen f — Bezzeg Írják már az újságok, hogy így meg ugv kellett volna tenni, hogy a tenger szőllő tönkre ne menjen. Eső után — köpenyeg. — Nem a’ Józsi bá’! Csak éppeg annyi la’ hogy a magyar ember a maga kárán tanul megvest. — Hát hogy érti ezt espán uram ? — Úgy Józsi bá’, hogy hát ezentúl a fagy ellen is azonképpen kell védekezni, mint akár a fillokszera, peronoszpora, szőlő-moly, ,meg a jég ellen. — Hiszen akkor egyebet se fogunk tenni, mint védekezni. — Igaza van Józsi bá’. De ugy-e bár, mikor nagy telek után attól lehet tartani, hogy hát a Szamos vagy akármelyik más folyó komédiázni fog, már jó előre odahordják a parthoz a sok fűzfavesszőt. rozsét karókat. Tehát készülnek, hogy a veszedelem pillanatában azonnal védekezhessenek ... — Ugv van espán uram. — Mostanában meg kitalálták az úgynevezett viharágyukat is. Ha jönnek a jégfellegek, hát elkezdenek lövöldözni, hogy a veszedelmes fellegeket szétkergessék. — Olvastam az újságunkból róla. — A mint a jég ellen lehetséges már a védelem, úgy lehet védekezni a korai fagy ellen. — Igen, azt is olvastam, az újságunkból, hogy füstölni kellett volna. De hát tudja a jó Isten, bizony azt hiszem én ez is olyan iesz, mint a körösi szentelt viz. — De nem ám. Józsi bá'l Kézzel fogható sikerekről beszélnek, Írnak ez irányban a gazdák. A tudós emberek pedig egész bizonyossággal hirdetik, hogy a füstölés nem babona, hanem határozottan védelmi dolog. — Hát azért kell füstölni vagy tüzelni, hogy meleget csináljunk ? — De hogy Józsi bá’! A füst melege édes kevés, de nem is védi meg a szőlőt, gyümölcsöt a fagytól. Hanem igenis a füst beborítja, mint a felhő. Mán pedig jól tudja Józsi bá’, hogy igy a fagyos szentek idejében, még szép apánk is igy sóhajtoztak : —• Óh Istenem, csak ki ne derülne, csak beborulna. — No lám. Mit csinálunk tehát egyebet, mikor füstölünk, mint füst fellegeket csinálunk, hogy igy pótolja az eső-fellegeket. — Enyje, ezt a szóbeszédet még az ilyen magam fajtájú egyszerű ember is átgondolhatja. — Ugv-e bár. Csakhogy, mint már előbb mondottam akkor lehetne ezt a védelmet sikerrel alkalmazni, ha 1- ször a védelemhez előre készülnénk, 2- szor, ha minden gazda köteles volna füstölni. Mert hát bizony itt is járja az ismert példaszó: egy ember — csak egy ember. Azért összetett erővel kellene a védelemhez fogni. — Persze. Úgy is teszünk ám a jövendőben. — Aztán mit kelljen használni a füstöléshez, vagv mely módon alkalmazni espán uram? — Hát a szőlőben vagy a gyümölcsösben több helven nedves szalmát vagy egyéb anyagot gyújtunk meg. Nem arra kell törekednünk, hogy lánggal égjen, hanem, hogy mentői több füstöt adjon. A füstölést úgy kell irányítani, hogy a füst a gyümölcsösre, szőlőre szálljon, azt beborítva tartsa, mint akár a felhő. — No ezt a beszédet megszívlelem ám és máskor talpon — készen állok ám. — Hát hiszen ne is beszéljünk úgy la, hogy eső után köpenyeg. Hanem tanuljunk, okuljunk, hogy a jövendőben védekezni tudjunk ám! Törvény a gazdatisztekről. Darányi Ignácz törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, a melylyel szabályozni kívánja a birtokosok és gazdatisztek jogviszonyait s lehetővé akarja tenni, hogy a magyar gazdatiszti kar gazdasági hivatásának teljesítése mellett társadalmi hivatásának is megfelelhessen. A macskák megadóztatása. A sokféle adónem s adójavaslat között talán nem is hangzik furcsának az a javaslat, mely a napokban érkezett be Győr város tanácsához. Ugyanis egy magát F. K.-nak nevező ur azt javasolja, hogy a város hozza be a macskák megadóztatását darabonként egy korona adótétellel. A javaslattevő nem köt ki semmiféle jutalmat a javaslatáért. Hogy tisztítjuk a megbámult szalmakalapot ? 5 dekagram czukorsavat (erős méreg) egy negyed liter langyos vízben föloldjuk. Az oldattal egy használt kefével addig mosogatjuk a megbámult kalapot, mig hófehér lesz. Aztán vízben többször megöblitjük s megszáritjuk. A félig száraz szalmakalapot megvasaljuk s úgy teszszük el a használatig. Szokása a tyúkoknak, hogy tojásukat összetördelik s megeszik. E rossz szokás ellen a baromfitenyésztők ahhoz szoktak folyamodni, hogy vagy bekötik a tvuk fejét, vagy pedig csőrüket levágják; azonban mindkettő fölösleges. A tapasztalás ugyanis azt mutatta ki, hogy a tyuk csupán a héját eszi meg a tojásnak, tartalmát pedig érintetlenül hagyja; tehát csakis-a mésztarta- lom ingerelheti arra, hogy e miatt tojásait összetördelje. Ha tehát meszel vagy vakolatot dobunk eléjök, melyből e szükségletüket kielégíthetik, tojásaikat nem fogják bántani. A csőr levágása különben azért sem ajánlható, mert ez által a szükséges apró homokszemek, kő- és mészpor felcsipésében akadályozva vannak. A mész nagyon szükséges a tyúkoknak a tojáshéj képződhetéséhez, s rendesen a kellő mésztartalmú táplálék hiányának tulajdonítható, ha a tyúkok puha tojásokat raknak. Egy kis fiúcska hidegvérüsége. Állítólag egy méhészgyülésen mondták el a következő esetet: A méhész kis fia a méhes előtt állott kalap nélkül. Hirtelen egy raj özönlött ki a kaptárból s az anyaméh egyenesen a kis fim fejére szállott, a méhek ezrei követték s azonnal tele volt a feje méhekkel. A kis fiú kiabálására előjött az apa s rögtön látva hogy mi a baj, egy üres kassal elősietett. — Csak ne mozdul Jancsikám! Szólt a fiúhoz biztatólag, Hunyd be a szemedet és fogd he a szád. így ni! Most hajtsd le a fejedet, — egy kis vizet fogok rá önteni, légy nyugodtan, a rajt mindjárt befogom. Úgy is lett. Vizett öntött a gyermek fejére s aztán a méheket szépen besöpörte egy üres kasba. A kis fm egyetlen szúrást sem kapott.
